2014. április 28., hétfő

napi prosztó

Nem bírom ép ésszel felfogni, hogyan lehetséges az, hogy elmegyek egy felsőoktatási médiakonferenciára, ahol a rendezvény utáni fogadáson az egyik túlbuzgó fotóscsaj konkrétan a pofámba fényképez, miközben szendvicset zabálok. Egy média(!)konferencián. Nem mondom, hogy szar az újságíró/fotósképzés vagy akármi, de f@szom, ha valaki ebből akar megélni, legyen már tisztában olyan alap dolgokkal, mint hogy nem fényképezünk étkező embereket, mert az bunkóság. 

2014. április 12., szombat

finnugor hazugság

Komolyan sírva fakadok, ha még egy "alternatív" nyelvrokonítási katyvasz a szemem elé kerül. Ostoba, ostoba, ostoba emberek. De ne csak nekem fájjon, nesztek. 


  • "A múlt század elején Magyar munkások és mérnökök az indián lakossággal a Dél-amerikai vasútépítésnél. Magyarul tudtak szót váltani. Kiderült több törzs beszéli az õsmagyar nyelvet, melyet odafigyeléssel meg lehet érteni. 10 ezernél is több magyar azonos térképészeti és családnevet találunk ezeken a területeken.(...)
    pl. ezeket a szavakat használják: apa=apa, aya=anya, nap=nap, vin=vén, kit=két, us=õs, cu=kõ, pi, bi=víz, fuel=folyó, pille=pille, lepke
    Magyarral megegyezõ földrajzi nevek: Tanay, Damma, Taday, Mór, Momay, Mansy, Pil, Béla, Uray, Zillahi stb. Zuay tartomány egyik õsrégi helysége: Pest. A spanyol hódítók erõszakos uralma sem tudta teljesen kiirtani a régi múlt emlékeit és az õsnyelvet. Ez az õsmagyar nyelv."

  • Rokonlátogatóban az ujguroknál
    "Gyermekkori kívánságom volt, hogy eljuthassak a rokon népekhez, akikhez a ,,hadak útján” Csaba királyfi segítségért ment.(...)

    Egypár ujgur szót lejegyeztem, melyek hangzásukban és jelentésükben is nagyon közel állnak a magyarhoz. Először magyarul írom, és utána ujgurul: kecske — ecske; teve — keve; kos — kos (berbécs); oroszlán — aroszlán; bika — buka; alma — alma, kék — kök; bátor — bátor; unokám — ukám; kicsi — icsig; szakáll — szakál; kalap — kalpag; nyakam — jakam; késni — kicskis, dideregni — titirmek; menés — minis; tűrni — türüs (ing ujját feltűrni); gyúrás — jurus; édesanyám — édemenem; apám — átám."
  • "Itt megint alapkérdéshez jutottunk, ti. a sumer nyelv - ki kell mondani - szegényesebb, mint a magyar nyelv. Méghozzá a nyelvtani szerkezetét tekintve is és a kifejezési lehetőségeit tekintve is. Ezt mi onnan tudjuk, mert mi eléggé régen és eléggé intenzíven foglalkozunk azzal, hogy képírási szintű sumer közléseket megpróbáljunk sumerül olvasni, és - most kezd a csizma az asztalon mozogni - elkezdünk magyarul olvasni. Bármennyire furcsán hangzik, magyarul kerek, nagyon szép és tartalmas közlések olvashatók le, sumerül pedig döcögős és bizony néha nagyon közelítő értékű. Ezekkel a kérdésekkel meg kell barátkoznunk, hogy a magyar valami olyan hihetetlenül gazdag lehetőségrendszert őrzött meg, hogy ezekhez képest tényleg periféria - akármilyen furcsán hangzik - a sumer is. Egy a főtörzsről korán leszakadt, délre szorult és ott betokozódott, lehetőségei szempontjából pedig elmerevedett nyelvi rendszer. Mint ahogy az egész műveltség ilyen."
    http://www.kincseslada.hu/magyarsag/content.php?article.250

    [*sóhaj* ékírást magyarul olvasni. Ugyanez a nagyon okos ember arról beszélt még, hogy a kétnyelvű gyerekeknek szopóroller az élet, mert "csökött" lesz a nyelvtudásuk mind a két nyelven. És hogy nem adták ki neki a Sajnovics Demonstratio-ját az egyetemi könyvtárból, mert igazából Sajnovics tök mást írt, mint amit mi hiszünk. Róla meg tudták, hogy világgá kürtölte volna a nagy igazságot.]

  • "A nemzetközi orientalista konferencia elfogadta, hogy az emberiség  civilizációjának bölcsője NEM Mezopotámia, ahogy eddig hitték, hanem a Kárpát medence, s ezen belül Erdély.(...)
    Joseph Budenz (aki egyetlen szót nem tudott magyarul) de kidolgozta ezt a nyelvészeti elméletet, saját maga a következőket mondta:  Nincsenek szövegek melyek a finnugorság nyelvén szólnának, az írásbeliség előtti korból.

    [Nem bírom ki: nincsenek szövegek az írásbeliség előtti korból. Most komolyan. Írásbeliség előtt. Nincsenek. Szövegek. Nincsenek. Tényleg?
    Budenz tudott magyarul.]
     
  • Ezt meg Vona Gábor ejtette ki a száján állítólag: "A rovásírásos tábla azt üzeni mindenki számára, hogy elfelejtjük a finnugor hazugságot és magyarként vállaljuk, hogy Attila unokái vagyunk."
Félelmetes.

2014. április 10., csütörtök

Keel tuli meestega kaasa

A dilettantizmusnak is van azért határa. 

Írom a fantasztikus szakdolgozatomat nyelvrokonsági kérdésben, ami egy király téma. Alapvetően az észtek viszonyulását vizsgálom a finnugor nyelvrokonság elméletének kapcsán. Hálistennek az utolsó harmadban járok már, nincs sok hátra, gondoltam színesítem kicsit azzal, milyen agyfasz dolgokat lehet észt internetes fórumokon olvasni. Természetesen megy ott is a sumérozás, japánozás, töröközés, csak jóval elszigeteltebben és sokkal kisebb mértékben, mint nálunk. Az imént találtam egy cikket a kínai-észt nyelvrokonság elmélettel kapcsolatban, ami olyan, hogy ülj le fiam, egyes, és különben is bődületes baromság. 

Szóval ez a szerencsecsomag kis kínai Gao Jingyi fogta magát, elment Észtországba tanulni, amit nagyon jól tett. Megtanult észtül, jéééjj, és felébredt benne a gyanú, hogy hékás, itt vannak szavak, amik hasonlítanak, meg nyelvtan, ezek tuti rokon nyelvek. Olvastam már ilyet, nincs is ezzel baj, ahogy a konzulensem mondja, nyitottnak kell lenni, ha tudományosan meg tudja alapozni, akkor lássuk. 

Ezek után azt vagyok kénytelen olvasni, hogy a balti-finnek Kínában éltek és közös alapnyelven társalogtak a kínaiakkal, majd fogták magukat és adiós, vándorútra indultak az újkőkorban, hogy letelepedjenek a Balti-tenger mellett. Még ez is oké lenne. De. A magyarázat a nyelvekre. Tessék kapaszkodni. 

A balti-finnek távol-keleti férfiakból és az útközben felszedett európai nőkből állnak. A férfiak megőrizték a nyelvüket, a nők adták a géneket. Azért van az, hogy a nyelvrokonság fennáll, viszont a baltiaknak nincs ferde szemük. Belemehetnék végtelen hosszú okfejtésbe, hogy ez miért faszság, de szerintem nem kell magyaráznom. wtfwtfwtf. 

2014. április 8., kedd

reménysugarak

A végkimerültség határán ültem P. úrral a tűzlépcső homályában, jóéjtcigarettát szívva, és azt ecseteltem neki éppen, mennyire elfáradtam, de írtam öt oldalt, és már csak tizenhármat kell, de az nem para, ha minden jól megy, végzek péntekre, de azért kicsit meg akarok halni és nem látok és tele van az agyam a szakdogával, amikor az ott dohányzó másik két kolis közül egyikük belefolyt a társalgásba. Az ő töri szakos ismerőse a hatodik oldalon jár. A másik ott dohányzó, egy lány egészen összetörve mesélte, hogy ő feladta, mert rájött, hogy amit bizonyítani akart, azt nem tudja, beletenyerelt a legnagyobb szarba, amibe csak tudott a témájával.

Megnyugtató, hogy nem én állok a legrosszabbul. 

2014. április 7., hétfő

választás14

Szeretek szavazni. De tényleg. Még akkor is kiválóan éreztem magam, amikor beálltam az Eötvös utcai átjelentkezős sorba, ahol közölték, hogy másfél óra várakozásra kell számítani. Mondom jó, számítottam rá, már olvastam az indexen, hogy megint horrorsorok várnak az átjelentkezőkre, de engem aztán nem érdekel, álldogálok fél napot is, de én szavazni fogok és kész. Ehhez képest bő egy óra alatt bejutottam, várakozás közben pedig teát és vizet osztogattak, ami nagyon cuki dolog. Tiszta lelkiismerettel jöttem ki, megcselekedtem, amit megkövetelt a haza, és bizakodva vártam az eredményeket. 

Amiket komolyan nehezemre esik elhinni. Hol az istenben bujkál ez a rengeteg fidesz szimpatizáns? Az ismerőseim közül nagyon kevés olyan embert tudnék mondani, akiről tudom, hogy biztosan rájuk szavazott. Másrészt az emberek komolyan nem veszik észre, hogy ami az elmúlt négy évben történt, az rossz? Tényleg ennyire segghülye mindenki? Tényleg annyira király egy olyan országban élni, ahol döglődik a demokrácia, cigi csak a trafikból, állami földet csak a haveroknak, dübörög a stadionbiznisz, a köztévé cenzúráz, a felsőoktatás romokban és ki ne menj külföldre dolgozni te hálátlan egyetemista szarcsimbók, az általános iskolás meg tanulja csak meg, hogy buzinak lenni halálos bűn, a kórházak undormányok, de, DE tessék bazdmeg, az elmúlt évtized legköltségesebb és legelcseszettebb projektje, a négyes metró már jár. Igen, basszameg, tök jó lesz ez nekünk még négy évig. Kedvenc viktátorunk úgyis kitalál még pár remek intézkedést, amivel megszépítheti a hűmagyarok életét. 

Négy éve is azt mondtam, hogy most kéne dobbantani, most megismétlem önmagam: most kéne dobbantani. Amíg még lehet. 

Az meg valami elképesztő pofátlanság, hogy a kormánypárt 700ezer szavazatot vesztett a négy évvel ezelőtthöz képest, és lám, mégis lehet, hogy meglesz az a kurva kétharmad. Szégyen, szégyen és a demokrácia pofánköpése ez, kérem szépen.