fölszállt inkább a fejünk fölè

-Jövőre máshogy csinálom. -közöltem a húgommal. - Úgy intézem, hogy több napot legyek itthon karácsonykor.

- Úgyse tudsz megülni a seggeden. - hangzott a válasz.

Azt hiszem, van benne valami. Nemsokára indul a gépünk Londonba, ahol fox rokonaival karácsonyozunk. Azért egy kis városnézés is bele fog férni szerintem.

Nem hiszem, hogy utaztam volna valaha ennyit egy hónapon belül. Meglehetősen élvezem. :)

Érdekességek Svédországból

Fun fact: tegnap bementem az irodába, mármint a budapestibe, és két hét alatt sikerült úgy elszoknom tőle, hogy majdnem rossz emeletre mentem, nem értettem, miért nem indul a lift (gombnyomás előtt csippantani kell a kártyával), kerestem a kávéautomatát a konyhában, és felborult az időérzékelésem, mert délután 3-kor még világos volt.

A svédországi kalandjaim meséjét egy kis összefoglalóval zárom, amiben azt taglalom, milyen kulturális-történelmi eltéréseket tapasztaltam. Ezek egy része hamar megszokható, de van, amit soha életemben nem tudnék magaménak érezni. 

Sötétség.
Ez mondjuk pont nem kulturális eltérés, hanem földrajzi, de a hatása érzékelhető a mindennapi életben. Ottjártunkkor reggel 9-re lett világos, ez eltartott délután 3-ig. Nehezen szoktam meg, hogy reggel sötét van, nem egyszer aludtam el emiatt. Mivel mindig sötét volt, nem érzékeltem, hogy éjjel mennyire van késő, ezért simán ébren voltam hajnalig. A sötét miatt Svédországban nagy divat a gyertya. Éttermek, középületek, hotelek, irodaházak bejárataihoz nagy, kültéri gyertyákat raknak mintegy útjelzőként. Több helyen kis tűzrakásoknál lehet melegedni. A kocsmákban, éttermekben tuti minden asztalon van kisgyertya, karácsony előtt pedig szinte minden ablakban látni fénydekorációt. A lenti videót én csináltam, vettem magamnak forgó gyertyatartót, annyira szép! 

 

Gender equality. 

Svédországban nem kell félni attól, hogy utánad füttyögnek az utcán, alaposan végigmérnek férfiak, vagy előreengednek az ajtónál. Amerre én jártam (Kista és a belváros), ott egyszer sem tapasztaltam ilyet. Csodálatosan megnyugtató érzés! Sok a koedukált wc, de ezek általában egyfős fülkék külön ajtóval, amire a férfi és női piktogramm is fel van festve. És elmondhatatlanul rengeteg apukát látni babakocsival, magára kötözött babával vagy kisgyerekekkel. Mert ott apukának nem szokás kivonnia magát a gyereknevelésből, ami mindkét szülő feladata.

Krákogás, szipogás.
Ez viszont nagyon undi szokás. Északon barbár dolognak tartják a zsebkendő használatát, és ahelyett, hogy kifújnák az orrukat, inkább visszaszürcsögik. Fújjj, fújjj, fújjj. Nem bírom elképzelni, hogyan szocializálódhatnak úgy emberek, hogy ezt tartják normálisnak. Nem tartják undorítónak, amikor lecsorog a torkukon? Fújj, mindjárt hányok, ha csak eszembe jut. Nem egy svéd kollégával dolgoztunk együtt, aki meg volt fázva, hát nem mondom, hogy élmény volt egy légtérben lenni velük. Egyszer láttam egy lányt a metrón, aki elővett egy zsebkendőt (!!!), de csak megtörölte vele az orrát. Soha nem tudnám megszokni a szipákolást. 

Értelmes tömegközelekedés.
A stockholmi bkv az SL, és a miénknél ezerszer értelmesebben szervezett a városi közlekedés. A metróba csak csippantós kapun juthatsz át, így a bliccelés esélye minimális. A villamosra még a megállóban csippantani kell felszállás előtt, a buszon pedig a sofőrnél kell lehúzni a kártyát, gyakorlatilag nem lehet bliccelni. Az SL kártyára (aminek a kiváltása 20 SEK) lehet pénzt feltölteni, de akár többnapos bérletet is vásárolhatunk vele. Lehet zónajegyet venni, de egy darab jegy drágább (36 SEK), mint ha legalább négyet vesz az ember (25 SEK/darab). Három zóna van: A, B, és C, de az A zóna olyan nagy, hogy az egész városra kiterjed. Még Kista, ahol mi laktunk és erdők, mezők választották el a várostól, még az is A zóna volt. Egy jegy 75 percig érvényes. 

Kaja
Svéd húsgolyó! Vörösáfonya! A legfinomabb csipszek! És a csoki! A legjobb csokikat a svédek gyártják. Hiányozni fog. 

Systembolaget
Svédországban komoly téma az alkoholizmus elleni harc. Erősebb alkoholt csak kijelölt boltokban, a systembolagetekben lehet vásárolni, 3,5 % alatt kapni sört az élelmiszerboltokban is. A systembolagetek nyitvatartása is korlátozott: este 7-kor zárnak, és vasárnap nincsenek nyitva, én legalábbis nem láttam vasárnap nyitva egyet sem. A személyit rendszeresen elkérik, tőlem minden alkalommal. Éttermekben viszont minden további nélkül lehet magas alkoholszázalékú italt venni, de minden esetben kibontják, olyan nincs, hogy kocsmában vagy étteremben megveszed a piát és hazasétálsz vele. Az utcán alkoholt fogyasztani tilos, de vannak kijelölt parkok, ahol lehet.
A systembolagetekben azt szeretem, hogy minden italnál kis zászlócskával jelzik, honnan származik. Én alapvetően a svéd söröket kerestem, így nem kellett a dobozok apró betűit böngésznem. 

Bevándorlók
Rengeteg a bevándorló. Svédország mindig is kedvelt úticélja volt a jobb életkörülményekben reménykedőknek, és az elmúlt pár évben is rendesen kivették a részüket a szír menekültek befogadásában. A kistai plázában sétálgatva szinte csak bevándorlókat látni, de láthatóan nem svédek a bolti eladók, a metrónál a jegyárusok, a takarítók, a szobalányok, szóval a kuli munkát ők végzik. Úgy láttam, nincsenek nagy konfliktusok; a fejkendős nők lazán svédül cseverésztek szőke, kék szemű barátnőikkel. A cégnél is vannak bevándorlók, ázsiaiak, lengyelek, amerikaiak és magyarok is akadtak.

Gyerekek
Rengetegen vannak! Nekem ez egy horror volt. Mindenhol, de mindenhol gyerekek, akik rohangálnak, visítoznak, üvöltenek. És nem csak a bevándorlók gyerekei voltak sokan, rengeteg az "őshonos" svéd baba. El lehetne gondolkodni mondjuk úgy kormány szinten, hogy vajon nem lenne-e értelme a svédországihoz hasonló kedvező körülményeket teremteni a gyerekvállaláshoz, és akkor itthon se kéne sírni, hogy fogy a magyar. Svédországban a szülők 480 napig jogosultak gyes-re, ebből 390 napig a fizetésük 80%-ának megfelelő támogatást kapnak. A 480 napból 90 nap kötelezően az apát illeti. Emellett a gyerek 16 éves koráig havi támogatást is kap a család, 19 éves korig pedig ingyenes az oktatás, és ebben a napi egy ebéd is benne van. Vannak városok, ahol a közlekedés is ingyenes gyerekkel.
A múzeumok is tárt karokkal várják a gyerekeket, szinte mindenhol van gyereksarok, gyerekkiállítás. És a szülők viszik is őket. Az összes múzeumban, ahol jártam, találkoztam babakocsis családokkal. A gyerekek visítva rohangálnak a múzeumokban, na ez mondjuk szerintem rohadt idegesítő, meg az is, hogy senki nem szól rájuk. Én néztem csúnyán, de nem hiszem, hogy bárkit is érdekelt volna.
Láttam viszont példát nagyon rossz szülőségre: a skanzen éttermében anyuka az ölében fogta a láthatóan iszonyat beteg, négy év körüli kislányát. Szerencsétlen gyerek majd megfulladt, annyira tele volt takonnyal a torka, azt vártuk, mikor hány oda, piros volt a feje a láztól és csak feküdni tudott. Mi a jó életet keresett ott anyuka egy olyan gyerekkel, akinek ágyban lett volna a helye? Anyuka közben szemrebbenés nélkül csevegett egy másik anyukával. Nincs gyerekem, nem is okos dolog olyanba belekotyognom, amihez nem értek, de ha valaki beteg, akkor nem kéne csakazértis elvinni a skanzenbe, és nyugodtan megvacsorázni, míg a gyerek a halálán van. :/

Angol
Nem nagyon találkoztam olyannal, aki ne tudott volna angolul. Még Mári néni a sarki postában is angolra váltott, amikor angolul szólítottam meg. Svédországban nem szinkronizálnak, eredetiben, felirattal mennek a filmek. Nem csoda hát, ha megtanulnak angolul.

Jeges utak
Az utak tisztítása viszont egyáltalán nem divat. Amikor leesett a hó, se a járdát, se az utakat nem takarították. Pár nap múlva felszórták kicsi kavicsokkal, attól legalább kevésbé csúszott, de azt se mindenhol. Meg kellett hát tanulnom gyorsan totyogni a jégen.

WC-k
Ah, imádtam, hogy a legtöbb helyen a WC-fülkében van csap és kéztörlő is. Nem kell közösködni a kinti csapnál.

Függönytelenség
Az ablakokon nincsenek függönyök. Ahol vannak, ott biztos nem svédek laknak. Egyik kolléganő megkérdezte a svéd kollégákat, miért nem zavar senkit, hogy mások belátnak a lakásba. Frappáns volt a válasz: you know, you're not supposed to look, vagyis te vagy a paraszt, hogy leskelődsz. Teljesen korrekt.

Most ennyi jutott eszembe, ha valami még beugrik, beírom a listába.

Még egy adag városnézés

Vasárnap megint próbáltam időben elindulni, ezúttal még az idő is ideális volt: kisütött a nap. 

A városnézést egy hajós túrával kezdtem. A Kungstradgardennél szálltam le a metróról, onnan pár perc a part és a kikötő. A Strömma bódéjánál megérdeklődtem, milyen opcióim vannak. 5 perc múlva indult egy 50 perces hajóút, 35 perc múlva egy 3 órás. A hosszabb biztos nagyon szép és izgalmas volt, de a rövidebbet választottam, mert más terveim is voltak aznapra. A Royal canal tourért 190 SEK-et fizettem. 

Beálltam a sorba, és hamarosan elfoglalhattam a helyem. Kicsit vicces kinézetű, egészen lapos hajónk volt, rengeteg üléssel. Beültem az ablak mellé. Audio guide egy rakás nyelven volt, az angolt választottam. Érdemes volt hallgatni, mert érdekes infókat osztott meg az utasokkal. 

Tükröződés

Az általam leggyakrabban meglátogatott Djurgarden sziget körül tettünk egy kört. 

Idill

A város szélén

Nagyon gyorsan eltelt az 50 perc. 

Katarinahissen

Abból a szempontból mondjuk nem volt baj, hogy természetesen felhoztak egy üvöltő gyereket a hajóra. :/ 

Gamla Stan

A Gamla Stan karácsonyfája

Remélhetőleg járok még Stockholmban és akkor el tudok menni egy hosszabb hajóútra. Ez az 50 perc is elég látványos volt, bírtam volna még nézelődni.

Hajózás után elindultam gyalog a stadshuset, azaz a városháza felé. Kényelmes sétával 20 perc alatt értem a Kungsholmen szigetre.

Stadshuset

A városháza csak vezetéssel látogatható. Angol nyelven 10-től délután 3-ig óránként indulnak séták, én a 2 órásira fizettem be. A 45 perces túra 70 SEK-be került, egészen baráti ár. Cserébe egy rahedli pénzt otthagytam a shopban, de ez már az én hülyeségem. :D

Belső udvar

1907-ben döntött úgy a stockholmi városvezetés, hogy új városháza épületre van szükség. Pályázatot írtak ki, amit Ragnar Östberg nyert meg. 20 évig folyt az építkezés, a hivatalos megnyitó 1923 júniusában volt. Ma a kék teremben tartják a Nobel díjátadó utáni bankettet, maga a díjátadás máshol történik.

Itt ülésezik a városvezetés

Az a nagyon durva az épülettel kapcsolatban, hogy ránézésre több száz évesnek gondolná bárki, közben nincs 100 éves.

Itt szoktak aranyáron házasodni a svédek

A túravezetőnk elmesélte, hogy az ülések nyilvános. Külön lelátót kapnak az újságírók, hogy elsőkézből értesüljenek a hírekről, és bárki bemehet egy ilyen ülésre, még csak svéd állampolgárnak se kell lennie. Emellett online is közvetítik. És egyébként a városnak nincsen polgármestere.

A toronyba nem tudtunk felmenni, mert az télen zárva van.

Arany terem

Az arany terem tényleg arany díszítésű. Megtudtuk, hogy eredetileg ide tervezték a Nobel banketteket, de akkora a vendégsereg, hogy át kellett helyezni a kék terembe. Liftet viszont ide építettek, és az épület szerkezetét nem alakíthatják át, úgyhogy a pincérek egy lépcsősoron hurcolják az ételt a lehető legelegánsabb módon. Megtudtam, hogy a mulatságon 300 diák is részt vesz, ők "lottózhatnak", és sorsolással dől el, ki jöhet. Mennyire jó már!

A kék terembe értünk vissza. 

Kék terem

Nagyon örülök, hogy befizettem erre a sétára, nagyon érdekes volt.

Egy állomás volt még hátra a betervezettek közül, a Historiska Museet, a történeti múzeum. A városházától hosszabb séta volt odajutni. Útközben csodás naplementét láttam.

Naplemente

A múzeumba ingyenes a belépés. A legjobban a vikingeket bemutató kiállítás érdekelt.

Kövek

Nem gyakran látok igazi viking emlékeket.

Rúnák

Muszáj lesz elmennem Birka szigetére. A vikingek idején fontos kereskedelmi központ volt, 700 lakosa is lehetett fénykorában. Ma múzeum működik a szigeten, és egész napos túrákat szoktak szervezni Stockholmból Birkára - nyilván nem télen. Sajnos. A történeti múzeumban egy férfi, egy nő, és egy kislány sírja és a benne talált leletek adják a vikinges kiállítás nagy részét.

A többi kiállításon szinte csak végigrohantam, nagyon fáradt voltam már.

Ezt a képet a svéd történelmet bemutató részlegen lőttem, srsly wtf, rémálom.

Félelmetes :(

Ez a múzeum is egész napos program lenne, ha mindent el akar olvasni az ember.

A stockholmi két és fél hét alatt azért azt hiszem, elég sok mindent láttam. Próbáltam minél több időt a városban tölteni. Azért izgalmasabbak az ottani múzeumok, mert olyan dolgokat látni, amiket Magyarországon nem. Komolyan fantasztikus volt Stockholmban lenni, hálás vagyok, hogy bár céges úton voltam, turistának is érezhettem magam. De még így is vannak helyek, amik kimaradtak. Hagyni kell látnivalót legközelebbre is. ;)

(Az nem tudom, mennyire jött át, de az árakat nem hencegésből írtam mindenhova, hanem arra az esetre, ha valamelyik olvasóm Stockholmba menne valamikor és kíváncsi rá. Meg azért magamnak is, hogy ne felejtsem el. Jelenleg egyébként 1 SEK kb. 33 HUF.)

all good things come to an end

Valaki mondja már meg nekem, mikor telt el két és fél hét? Pedig eltelt, ma utazunk haza. Ezen a héten már nem néztem várost. Hétfőn hazaértem munkából és eldőltem aludni, annyira kimerült voltam. Tegnap este bementünk páran a városba szuvenírt vásárolni, egészen üdítő volt nem egyedül mászkálni. Elvertem egy rakás pénzt, de mindenkinek találtam szép ajándékokat, úgyhogy elégedett vagyok. Szívem szerint az összeset megtartanám magamnak, de az nem lenne túl kedves tőlem. :D Meg azért vettem magamnak is pár dolgot, na. A Pusheen the cat karácsonyi pólót nem tudtam otthagyni.

Ma délelőtt zárjuk a tréninget, aztán indulunk a reptérre.

A vasárnapi városnézés leírásával még lógok, azt már otthonról fogom megírni.

Jó volt  Stockholm, bármikor visszajönnék. Van még egy rakás hely, ahova el akarok menni. De legközelebb inkább nyáron. :) 

Nordiska Museet

A hétvégét megint városnézéssel és múzeumlátogatással töltöttem. Egyedül kalandoztam, mert ahova a kollégáim menni akartak, ott én már jártam egy héttel korábban. Szombaton a Nordic Museum volt a cél, ami néprajzi múzeumként funkcionál. 

Dél előtt nem sokkal értem a Djurgarden szigetre, ahol már harmadszor jártam. Rájöttem, hogy ki kéne használni a világost és sétálni egyet a szigeten, mielőtt besötétedik, és csak utána bemenni a múzeumba. Az egyik svéd kolléga említette korábban, milyen szép a sziget, ez is az eszemben járt, mikor elindultam. 

A kék kapu

Tényleg szép, bár így télen kicsit kopár. Találtam a parton olyan szakaszt, ahol bele tudtam lógatni a kezem a vízbe. A parton sokan sétáltak babakocsival, kutyával, síbottal. Azóta se bírom eldönteni, hogy haluztam-e, de volt egy csoport, akik esküszöm olyan kutyákat sétáltattak, amik farkasoknak tűntek. Ha belegondolok, hogy ott van a skanzen a szigeten, még el is képzelhető, hogy tényleg ott sétáltatják őket. Nézzétek meg ti is, én nem bírom eldönteni. Mondjuk a csehszlovák farkaskutya pont így néz ki, szóval valszeg ez lesz a válasz. 

Kutya vagy farkas?

Hamar erdős területen találtam magam, a magasabb helyeken fenyőfák között, az elég mesés volt. Alig találkoztam emberrel, néha egy-egy futóval, amúgy senki. Találtam egy kertészetet, ami nyitva is volt, és nem csak virágot árultak, hanem volt üvegház, ami kifejezetten étteremként működik. Mekkora ötlet már! 

Mohás kövek

Havas kövek

Nem volt melegem séta közben. Mikor elértem a zöld terület egyik csücskére, elindultam visszafele. Nem voltak egyértelműek az utak, jelzés nem sok volt, kicsit mintha turista jelek nélkül túráztam volna.  

Jégház

Már újta a parton sétáltam, amikor egy igencsak wtf épülettel találkoztam: egy ókori római templommal. Heh? Messze északon? A Rosendal kastély jégháza ez az épület, kvázi egy hűtőszekrény. :D A kastély a szigeten található egyébként, el is sétáltam mellette, de fotót nem készítettem, mert nem tűnt fel, hogy ez egy kastély, egészen puritán. 

A tornyos épület a Nordiska Museet

Délután 2 körül értem vissza a múzeumhoz. 100 SEK volt a belépő, és volt 3 órám bejárni a kiállításokat, 5-kor zártak. Már maga az épület bámulatos: hatalmas csarnok, több szint, a bejárattal szemben egy hatalmas szobor fogadott. Azt se tudtam elsőre, merre kéne indulnom. Beszereztem az ingyenes audio guide-ot, amit aztán időhiány miatt alig használtam. Az első, amit megnéztem, egy kis terem volt, ahol a sarki fényt imitálták vetítéssel. Teljesen meggyőző volt, én elhiszem, hogy tényleg így néz ki élőben. Az ötlet amúgy zseniális, csak az emberek ostobák; hiába van kiírva, hogy várj pár percet a terembe vezető sötét folyosón, mielőtt bemész, mert idő kell a szemnek, hogy hozzászokjon a sötéthez. Nyilván becsörtet mindenki, aztán nem győznek nekimenni másoknak. 

Csarnok

A fenti kép nem túl szép, de legalább érzékeltetni tudom, mekkora hatalmas térről van szó: 126 méter hosszában. 

Én amúgy nem tudom, hogy csinálják, de egyik kiállítás izgalmasabb volt, mint a másik. Valószínűleg ehhez erős néprajzi és kulturális antropológiai érdeklődés kell, de abból bennem nincs hiány. Volt, amin át kellett szaladnom, mert sürgetett az idő. Egy napot simán el lehetne tölteni itt. 

Nordic Light

A sötétség és fény hatását mutatta be a svéd lélekre és a mindennapokra egészen a középkortól napjainkig. Én amúgy teljesen megvilágosodtam (megvilágosodtam, haha, érted): jobban értem az északi lelket. Ahogy teremről teremre haladtam, egyre több lett a fény; az első szobában csak kandallótűz égett, gyertyák, olajlámpák, gázlámpák, majd a végére eljutottunk napjaink fényárjáig. Azt hiszem, most már értem, miért van az, hogy Svédországban sötét van. Nem úgy értem, hogy ha lemegy a nap akkor besötétedik, hanem az utcai lámpák is csak gyenge fényt adnak, az épületeket nem világítják ki erősen, az a szintű fényesség, ami Budapesten van esténként, teljesen elképzelhetetlen Stockholmban. Mész az utcán, és egyszerűen azt érzed, hogy túl kevés a fény, időnként alig látsz. Biztos van ebben egy adag igyekvés a fényszennyezés csökkentésére, mert úgy tűnik, elég komolyan veszik, de felmérések alapján a svédek otthon is jobban szeretik a gyenge fényt, a félhomálytól érzik magukat kényelmesen. Meg tudom érteni, jobban természetes fény érzetet kelt, ha nincs kivilágítva az egész szoba, hanem egy-két kisebb lámpa ég. 

Patakot síró cicák

Itt találkoztam a mesekönyvvel, ahol a felgyulladó kislány megsiratják a macskák. Megláttam, és hangosan felröhögtem - remélem nem gondoltak szívtelennek. 

Villanykörték.

Megtudtam, hogy a biztonsági gyufát, ami már mentes a mérgező fehérfoszfortól és a mai napig használjuk, svédek alkották meg (Erik Pasch és John Edvard Lundström), és egyébként svédgyufának is nevezik. Vicces egyébként, hogy szuvenírboltokban rendszeresen látok díszes gyufásdobozokat, most már értem, miért. 

Traditions

Vááá, én imádom a népszokásokat! 

De ezen azért kiakadtam. 

Szülés után 6 hétig ki vagy tiltva a templomból

Értem én, hogy hagyomány meg minden, de mi az már, hogy nem elég, hogy szültél egy gyereket, ami nem egy könnyű munka, azon szerencsések közé tartozol, akik túlélik, majd ezek után kikiáltanak tisztátalannak és külön szertartás kell hozzá, hogy a közösség visszadfogadjon. because fuck logic, that's why.

Menyasszonyi korona

A legtöbb svéd hagyományos ünnep nálunk is megtalálható valamilyen formában, de nyilván vannak eltérések. Lucia ünnepe például Finnországban és Svédországban terjedt csak el. December 13-án szent Lucára emlékeznek, akit egy fehér ruhás, a fején gyertyakoszorút viselő lány jelenít meg. A családokban a legidősebb lányt szokás Lucának beöltöztetni. Gyerekkorom óta arra vágyok, hogy ha már én vagyok a legidősebb lány, és még aznap is van a szülinapom, egyszer hadd legyek már Luca gyertyával a fejemen. Jövőre megcsinálom, bármi lesz is.

Swedish folk art
Naiv népi művészet, úristen, a legjobb.

Mert a hintaló túl mainstream

A zokni mintája azóta se változott

Órák

Power of fashion
Nem sokat tudtam itt időzni, sajnos a feliratokat nem tudtam végigolvasni, csak azt, ami nagyon érdekelt.

Generációk találkozása

Sápmi
Ez volt az a kiállítás, ami a legjobban érdekelt, de őszintén szólva csalódást okozott. Nem éreztem összeszedettnek a kiállítás anyagát, az elrendezés szerintem botrányosan semmilyen, sokkal többre számítottam. Nem volt történeti áttekintés, csak néhány kézműves tárgy, néhány adat, pár fotó, de kevés olyan volt, ami megfogott volna. Ha nulla ismerettel érkezik valaki ide, akkor érdekes lehet a számik bemutatása, nekem kevés volt. Megvettem viszont a múzeum shopjában a számi kiállítás anyagából készült könyvet, az viszont érdekes.

Bőven lett volna még mit nézegetnem, de sajnos zárt a múzeum. Visszasétáltam a belvárosba, és mivel volt időm, megnéztem közelről a Gamla Stan karácsonyfáját. Eléggé megdöbbentem, mikor megláttam, hogy gyökere van, és nem egy kivágott fát állítottak oda.

Karácsonyfa a Gamla Stanon

Bementem még egy-két szuvenírboltba. aztán visszatértem a hotelba. Ez a nap is izgalmasan telt. :) 

Medelhavsmuseet

Múlt héten kifejezetten elfoglaltak voltunk a munka utáni programokat illetően. Hétfőn project kick-off, ami közös vacsorába és minimális iszogatásba torkollott. A Victoria Towerben várt minket a svédasztal, amihez egy választott ital (sör vagy bor) járt. Páran voltunk olyan szerencsések, hogy meghívott minket még egy körre az egyik itteni kolléganő. Meglepően kellemes este volt, jó beszélgetésekkel. 

Kedden vacilláltam, hogy bemenjek-e a városba megnézni a Moderna Museet-ot, de végül győzött a "lustaság": futottam a konditeremben, aztán szaunáztam. Aznap volt a szülinapom, de nem nagyon volt születésnapérzésem. Nagyon sokan felköszöntöttek, aminek örültem, de azért hiányzik, hogy a barátaimmal koccintsunk. 

Szerdán hivatalosak voltunk egy karácsonyi vacsorára a stockholmi főhadiszálláson. Főtt sonkát ettünk sajttal, mustárral és kenyérrel. Nekem kicsit húsvét fílingem lett tőle. Volt lazac is, de nem vagyok nagy halas, úgyhogy kihagytam. Julmustot és sört ittunk. Vacsora után páran, akiket érdekelt, útrakeltünk a Nya Carnegie Bryggerietbe, ami egy sörfőzde, ahol az egyik svéd kolléga korábban dolgozott. Végigvezetett minket a főzdén, majd megkóstoltuk a kocsmarészlegben a söröket. A kellerbiert és az ambert kóstoltam. Kicsit keserűek voltak az ízlésemnek, de alapvetően finomak. Igaz, hogy sztenterd kézművessör ízük volt, az áruk viszont ejha ( 72 SEK 4 deci. igen, 2300 huf.). Terveztem, hogy ittlétem alatt egyszer elmegyek kocsmába, ezzel ezt a pontot kipipálhattam, úgyhogy nem bánom egy percig se a nagy költekezést. :D 

Ser

Csütörtökön céges mozizáson voltunk, a Rogue One-ra hívtak minket a svéd kollégák. Nagyon fancy volt, külön teremben voltunk, és minden ülésre popcorn és kóla volt kikészítve. Még a kiutazás előtt tervezgettük, hogy csak meg kéne nézni az új Star Warst Stockholmban, már nézegettük is a jegyárakat, amikor jött az e-mail, hogy lesz ez és akarunk-e menni. Hát naná! Nem akarom elspoilerezni a filmet, de az utolsó 10 percért megbocsátok mindent, ami addig történt és nem tetszett. Amitől a falba tudnám verni a fejem, az a gyerekmentős jelenet, annyira klisé, hogy fáj. De a vége zseniális, imádom.

Pénteken munka után elmetróztam Stockholmba és felkerestem a Medelhavsmuseet-ot. A medelhavat Földközi-tengert jelent svédül, ezt a térséget mutatja be a múzeum, mégpedig az ókori időszakot. A kiállítás legnagyobb részét egy ciprusi svéd régészeti expedíció leletei adják még 1927-1931-ből. A múzeumot is azért alapították anno, hogy ezeket a tárgyakat bemutassák. Belépő nincs, ingyenes, és péntekentként este 8-ig nyitva van.

görög vázák

Maga a tér viszonylag kicsi, mégis rengeteg a látnivaló. És magyar vonatkozást is találtam! Az Arany szobában ókori ékszereket mutatnak be, és a kiállított tárgyak egy része magángyűjteményekből származik. Az egyik ilyen magángyűjtemény Georg von Békésy tulajdona volt. Békésy György (1899-1972) a 2. világháború után két évet töltött Svédországban, onnan emigrált Amerikába, ahonnan nem is tért vissza Magyarországra. 1961-ben kapott orvosi Nobel-díjat a belső füllel kapcsolatos kutatásaiért. Halála előtt két évvel adományozta gyűjteményét a Nobel Alapítványnak, akik az ókori ékszereket a múzeumnak adták.

Békésy György gyűjteményéből

Az egyik legizgalmasabb látnivaló az Ajia Irini szentély agyagbábui. A nyitott szentélyt i.e. 12. sz-tól az i.e. 1. sz-ig használták. A kb. 2000 bábut eredeti pozícióikban fedezték fel svéd régészek 1929-ben. A múzeumban a bábuk fele látható, a másik fele Cipruson maradt. (Magyar forrást nem is találtam erről a helyről, hmm.) A szobrok emberalakjai mind férfiak, és akad köztük olyan is, amelyik láthatóan nem helybelit ábrázol, például egyiptomi férfit is találni köztük. Minél nagyobb a szobor, annál magasabb a társadalmi pozíciója az ábrázoltjának. Valószínűleg áldozati ajándékokként kerültek a szentélybe.

Agyagbábuk

Az egyiptomi részleg is igen részletes volt. A kedvencem az a hely, ahol be lehet öltözni fáraónak. Annyira imádom, hogy a svéd múzeumok próbálnak interaktívak lenni és bevonni a látogatót.

Kígyó van a fejemen

És természetesen volt múmia is.

10 év körüli gyerek múmiája

Nem sokáig nézegettem, mert egyrészt elég nyomasztó gyerekmúmiát nézegetni, másrész a múmiás terem az alagsorban volt. Mivel zárás előtt voltunk fél órával, rajtam kívül nem volt ott senki. Kicsit félelmetes volt, na.

Gosh, de imádok múzeumba járni! 

Vasamuseet

Fox már akkor áradozott nekem a Vasaról, amikor még közöm nem volt Stockholmhoz. Először nem értettem, mitől hozza lázba annyira egy múzeum tele vázákkal, de felvilágosított, hogy kicsit másról van szó.

Múlt vasárnap, miután felraktam foxot a reptéri buszra, én is buszra szálltam, és elmentem a Djurgarden szigetre. Vicces volt, mert a sofőrbácsi eltévesztette az útvonalat, és másfele ment, mint kellett volna, de korrigált, úgyhogy kisebb spontán városnézés után megérkeztem. 130 SEK a belépő, csomagmegőrzés zárható szekrényekben történik, egyébként fogasokra lehet pakolni a kabátokat, de az nem őrzött. Eddig az összes múzeumban ez volt a rendszer, ahol jártam: ruhatár nincs, csak ezek a fogasok, és a zárható szekrény, amihez pénzérme szükséges, de a végén visszakapod. Igénybe lehet venni guided tourt. de az annyi, hogy egy-két helyre elvisznek az épületen belül, aztán szabadjára vagy engedve, én a saját utamat jártam. Van viszont wifi, a múzeum honlapján pedig el lehet indítani az audio guide-ot. Az elején használtam, de sose jutottam volna ki onnan, ha mindent meghallgatok. Nem mellesleg a honlapnak van magyar nyelvű verziója is, korrekten összefoglalja a tudnivalójat. 

Belépsz a múzeumba és ez fogad

A Vasa azért elképesztően zseniális, mert 1628-ban, az első útján 1300 m-re a parttól elsüllyedt, majd 1961-ben épen tudták kiemelkni a vízből. Nyilván a felszínre kerülve nem úgy nézett ki, mint jelenleg a múzeumban, sok évnyi munka volt, mire összeillesztették az elmozdult darabokat és pótolták a hiányokat, de 95%-ban eredeti a hajószerkezet. Borzasztó izgalmas, hogyan találták meg, emelték ki, hogyan konzerválták és küzdenek ma is azért, hogy minél tovább létezzen. És basszus, konrétan felhúztak egy múzeumot a hajó köré! 

Ők nem élték túl az utat

A története röviden: a Vasát a svéd flotta faszagyerekének tervezték, nevét az uralkodó dinasztiáról kapta. Két évig épült. Nem csak monumentálisnak kellett lennie, erős fegyverarzenállal kellett felszerelni, emellett félelmetesre is építették, hogy az ellenség megrémüljön, ha meglátja. A kor divatja szerint vörös és arany színekben pompázott, na ezt ma pont nem látjuk. II. Gusztáv, az akkor uralkodó svéd király sokat várt a hajótól és sürgette a vízre bocsátását. Így törénthetett, hogy hiába adott hangot aggályainak az építésvezető és mutatta be, hogy ha 30 ember oda-vissza szalad a fedélzeten, a hajó veszélyesen imbolyog, a Vasának útra kellett kelnie. Mint tudjuk, el is indult, de sok köszönet nem volt benne. A hajó elsüllyedésének méretezésbeli okai voltak: túl sok ágyú került a hajóba, ettől a vízfelszín feletti rész túl magas lett, és a hajófenékbe pakolt nehezékkövek kevésnek bizonyultak az egyensúlyban tartáshoz. Konkrétan az első "nagyobb" szél felborította. Legalább 30, de lehet, hogy 50 ember is odaveszett. 

4 szintnyi hajó

1956-ban találták meg a roncsot, és elképesztően jó állapotban volt. Az oka egyrészűen az, hogy a sós vizek hajóférgei nem zabálták fel a fát: a víz túl hideg és édes volt hozzá. Hozzájárult az is, hogy a város szennyvizét a kikötőbe engedték, ezzel olyan környezetet hozva létre, ami megakadályozta a hajóférgek megmaradását. 2 évig tartott, míg a roncs alá megfelelő mennyiségű kábelt helyeztek el, 1961-ben emelkedett a felszínre. A hajótestből ki kellett szivattyúzni a vizet, közben nedvesen kellett tartani a fát, hogy kiszáradva ne roppanjon össze. 17 évig permetezték polietilén-glikollal, ami kiszorította a vizet a fából és átvette a helyét, majd további 10 évig szárították. 1990-ben hivatalosan is megnyílt a Vasa Múzeum. 

Annyira elképesztő, nem? 

Egy le nem játszódott jelenet

Miközben ámultam és bámultam, kicsit rossz érzésem is támadt. Egyrészt szerencsés vagyok, hogy abban a korban élek, amikor a hajó teljes pompájában látható, de közben ott motoszkált a gondolat, hogy minden lélegzetvételemmel hozzájárulok a pusztulásához is. A hideg, sötét környezet segít minél tovább megőrizni a hajót - fáztam is bent néha -, de a pára és testmeleg nem tesz jót neki. Tény viszont, hogy bűn lenne elzárni és nem mutogatni. 

Három órám volt zárásig, azt ki is használtam szinte teljesen, és bírtam volna még maradni. A kiállítás nagyon izgalmas, részletesen bemutatja a hajó történetét és a korabeli hajós életet. Spoiler: a hajón talált csontvázakat is meg lehet nézni. A túrám végére maradt a kisfilm megnézése, amit vetítenek, de jobb volt így, hogy nem az elején láttam, kerekebb volt a történet. 

Szóval a Vasamuseet must-see, közelező mindenkinek, aki Stockholmban jár! 

Stockholmi városnézés

Múlt pénteken volt a céges karácsonyi buli a svédeknél. Mivel előző nap volt a budapesti, amiről így lemaradtunk, meghívtak minket a stockholmira. Vicces volt a repülés tematika: a bejáratnál egy pilóta és két stewardess fogadott minket, a "reptéren" csipszet és sört kaptunk a várakozáshoz, majd állomásos játék során "repültünk" el öt országba. A feladatok mérsékelten voltak viccesek, de pia volt mindenhol, az tény. Pont véget ért a játék, mire fox, aki meglátogatott a hétvégén, megérkezett. Táncolni amúgy se akartam maradni, ő meg nem jöhetett volna be, mert plusz egyeket nem lehetett vinni, úgyhogy elindultunk a hotelbe. 

Szombaton várost néztünk egész nap. Reggel próbáltunk időben elindulni, hogy minél tovább lássuk a várost világosban. Hatalmas élmény volt úgy metrózni, hogy végre láttam, hol haladunk azon a szakaszon, ahol külszínen robogunk. Havazott, és a táj gyönyörű volt: fenyőfák, mezők, és minden tiszta hó. ^_^ Azt hittem, a városban eső lesz, de nem, ott is a hó esett. 

A hídról

A Djurgarden szigetére mentünk, ahol többek között a skanzen és a Vasa múzeum található. A skanzen volt a cél, a Vasa múzeummal úgy voltunk, hogy fox már látta, és ha van időnk, bemegyünk, ha nem, akkor én megnézem máskor egyedül. Természetesen nem maradt rá időnk, mert a skanzen HATALMAS. Négy órát töltöttünk ott, és jó, ha a felét láttuk. :O Sajnos a nyitvatartása télen rövidke: hétköznap 10-15 h között, hétvégén 10-16 h között van nyitva. Nyáron este 6, 8-ig látogatható, de van, amikor este 10-ig. A belépő ára is változó: nyáron 180 SEK a felnőtt, ősszel és tavasszal általában 120, télen 100, de ha karácsonyi vásár van, akkor 150 SEK. Amikor mi mentünk, karácsonyi vásáros hétvége volt, szóval 150 SEK/főt kellett perkálnunk.  

Sor

Elsőre elrettentő volt a hatalmas sor, ami a bejáratnál állt, de négy pénztár is működött, és seperc alatt bejutottunk. A képen is látni kicsit, hogy a sor közepetáján van egy tűzrakás, ami mellett nagyon jól lehetett melegedni. A skanzenben egyébként több helyen is volt ilyen, nem egyszer mentünk felolvasztani az átfagyott testrészeinket. 

Ha bejutott az ember, választhat: megmássza a dombot egy csúszós, jeges úton vagy 20 SEK-ért cserébe felviszi a lanovka. A sétát választottuk, de csoda, hogy nem estünk el. 

Sárga ház

A skanzen egy része amolyan 19. századi kisvárosként van berendezve kovácsműhellyel, szatócsbolttal, üvegfújóval. Érdekes az is, de az igazi móka az igazán régi házaknál kezdődik. Mint ez. 

Faház

A fenti házba be lehetett menni, és az egyik szobában éppen népi hangszereken játszottak egy dalt népviseletbe öltözött fiatalok. Elég hangulatos volt. 

Nem lehetett volna bent fotózni, de már lőttem pár képet, mire észrevettem a piktogramot

A skanzen 1891-ben nyílt meg a világ első szabadtéri múzeumaként. Azt hivatott bemutatni, milyen körülmények között élt a svéd nép a 16. és a 20. század között. A honlapjuk szerint az alapításkor a számi kultúra bemutatásán volt a fő hangsúly. Lappföld, azaz Sápmi négy mai ország területén helyezkedik el: Norvégia, Svédország, Finnország és Oroszország. Svédországban kb. 20.000-re teszik a számukat. Az a helyzet, hogy nem igazán bántak kesztyűs kézzel a svédek velük, kiszorították őket a lakóhelyeikről, de mostanában próbálnak szépíteni. 1905 óta létezik számi parlament, de annak nem jártam utána, mekkora ráhatással bírnak a svéd politikára. 

Kacsalábon forgó számi tárolóépület

Kunyhó sárból, fából és kövekből

Malom

A skanzen legöregebb épülete, vannak részei, amik a 14. (!!!) századból valók

A skanzen nem csak a házikók miatt must-see látnivaló Stockholmban, az épületek mellett állatokat is lehet nézni. Persze nem egzotikus állatokat mutogatnak, hanem őshonosakat, mint a medve, farkas, róka, hiúz, jávorszarvas és rénszarvas. 

Rénszarvas

Jávorszarvas

Róka

Hiúzok

A medvék aludtak. Mire idáig jutottunk a sétában, kezdett sötétedni, lefagyott a lábunk, - főleg foxé, aki sportcipőben jött Stockholmba, mert nem gondolta, hogy havazni fog. :D Úgy döntöttünk, ideje megkeresni a karácsonyi vásárt. Fájt a szívem, mert az összes épület olyan volt, hogy megnéztem volna közelebbről, de egyszerűen nem fért bele az időbe. A vásár a skanzen közepén helyezkedik el, a fő portéka a kaja minden formában: sütik, húsok, bonbonok, csoki minden mennyiségben. Forralt bort viszont alig találtunk, és azt is csak extramini kiszerelésben, jó, ha volt egy deci. Találgattuk, mi lehet az oka, én arra tippelek, hogy köze lehet a meglehetősen szigorúan szabályzott alkoholárusításhoz. Boltban 3,5%-nál magasabb alkoholtartalmú italokat csak a systembolagetekben lehet kapni, és ezek a boltok legkésőbb este 7-kor bezárnak. A vásárban ráadásul ki is írták, hogy 2,2%-os a forralt bor, szóval komolyan veszik. 

Forralt boros csendélet

Még bementünk egy házikóba, aztán közös megegyezéssel betértünk a skanzen éttermébe/menzájába egy délutáni ebédre. Svéd húsgolyó rulz! 

Mire végeztünk, teljesen besötétedett - értsd: délután 4 óra. A skanzen zárt, úgyhogy megindultunk mi is. Tényleg egy csomó mindent nem láttunk, pedig a fél délutánt ott töltöttük. A Gamla Stan felé vettük az irányt, ahol benéztünk a geek boltba, majd ittunk még egy forralt bort az ottani karácsonyi vásárban.  

Karácsonyi vásár a Gamla Stanon - ezúttal nyitva

Átsétáltunk a következő szigetre, hogy felmásszunk a Katarinahissenre. A hissen liftet jelent svédül, így kicsit érthetetlen talán a mászás, de az építkezés miatt a lift nem üzemel, lépcsőn lehet megközelíteni a kilátót. A Katarianhissent 1883-ban építették, később elektromossá építették át. 38 méterről lehet a várost nézni a tetejéről. Itt élő kamerakép látható. A lépcső csúszott, a magasban fújt a szél, de a kilátás mesés volt. 

A piros fény a karácsonyfával a kilátó felett van.

Kilátás a városra

A Slussenen még beugrottunk a McDonald'sba egy almás pitére. Stockholmban nekem úgy tűnik, hogy a meki kifejezetten proli hely. Koszos, igénytelen, és valamiért mindig tele van gyerekekkel. 

Szombatra több városnézés nem fért bele, másnap pedig a Santa Run elvitte a délelőttöt, fox pedig ment haza utána. Miután elkísértem a buszhoz, elmentem a Vasa múzeumba, de arról majd legközelebb.