Eddig fogalmam nem volt, milyen érzés kipattanó szemekkel bámulni a plafont alvás helyett.
11 körül lefeküdtem aludni, 2-kor mindenféle zajok felébresztettek. És én azóta ébren vagyok. (A nemalvás fertőző?)
Oké, pár napon belül másodszor sikerült egyazon személy által egészen mélyen megbántódnom. Ezen azért tud kattogni az agy, mondjuk egy bő félórát.
Három körül magamhoz vettem némi homeopátiás altatót, amiről eddig is sejtettem, hogy placebo, most meg is bizonyosodtam róla.
Négyig mantráztam magamnak, hogy ha csukott szemmel fekszem, az is pihenésnek számít.
Fél öt körül lezuhanyoztam. Sokkal kényelmesebb lett utána az ágyam, de el így se aludtam.
Öt körül fejben elkezdtem fogalmazni ezt a bejegyzést.
Háromnegyed hatkor melegítettem kávét (hálistennek még van), felöltöztem, most nyilván ülök a gép előtt kávét kortyolva.
Úgy döntöttem, ha már ilyen szépen ébren vagyok, elhúzok dolgozni hétre. Ilyen utoljára szeptemberben volt, amikor még lelkes voltam.
(Nem tudom, mi baja az agyamnak mostanában. Nem hagy aludni, amúgy meg creepy álmokkal bombáz. Ki álmodik olyat, hogy részeg? Ki álmodik olyat, hogy hallucinál, és nem tudja álmában eldönteni, mi a valóság és mi az, amit csak odaképzel, és ettől úgy érzi, megőrül?)
