Graz day 02

A második reggel a szállásról való kicsekkolással indult. A kocsiba bepakoltuk a holminkat, és nekiindultunk újra a városnak. 

Még korábban kinéztük, hogy van egy kávézó a közelben, ahol brunchot adnak reggelente, úgyhogy megkerestük. A Café Centraalba ültünk be. Kintről semmi extra, de bent valami elképesztő punkos hangulata van: a pultnál egy tetovált, halál laza nő, aki elsőre nagyon félelemetesnek tűnik, aztán mikor fox szabad konnektort keresett, mosolyogva hozta neki az ipari hosszabbítót. A szomszéd asztalnál újságot olvasva cigarettázott egy férfi, a füst szaga mégse ért el hozzánk. A reggeli változatos és bőséges, életem legjobb sült szalonnáját ettem itt. Ha valaki Grazban jár, itt reggelizzen. :) 

Torony

Engergiával telve kezdtük a második városnézést. Kellemes, meglepően meleg időnk volt október közepéhez képest, pólóban mászkáltunk és nekem így is melegem volt. 

Mura

Lesétáltunk a Mura partjára. Nagyon tetszett, hogy erős sodrású, igazi hegyi folyó, vad és sebes. A sétány viszont kissé lehangoló volt a sok graffitivel és szétszórt szeméttel, úgyhogy nem időztünk ott sokat. 

Rathaus

A főtéren, ahol a városháza is áll, bódés kirakodóvásár található. Forralt bor van puncs itt sem volt, így viszont beneveztünk egy fagyira. Éles váltás a forralt borhoz képest, de tökéletesen illett az időjáráshoz. Ja, és tök büszke voltam magamra, németül kértem fox fagyiját meg a sajátomat is, és nem lepleződtem le, hogy magyar vagyok. 

Ház a Herrengassén

A Herrengassén sétáltgattunk, elképesztő, mennyire szépek az épületek!  

Villamossínek

Az utca egyébként Bürgerstraße néven futott a középkorban, az épületek barokk stílusban épültek. Az Am Eisernen Tortól az Opernringen folytattuk a sétát.

Szobor

Akármennyire is hangulatos a belváros, az a helyzet, hogy Grazon helyenként az elhanyagoltság érezhető. Ahogy a Muraparton is tapasztaltuk, ha egy kicsit is letér valaki a "kijelölt turistaútról", könnyen igénytelenségbe futhat. A fenti képen is a szobor talapazata tele van fújva graffitivel - pedig nem távololdtunk el nagyon a sétálóutcától.

Operaház

A grazi operaház a második legnagyobb Ausztriában, 1899-ben nyitott. Ez már egy átépített változat, a 2. világháborúban találat érte az épületet.

A Mauzóleum

II. Ferdinánd császár mauzóleuma volt a következő, amit megnéztünk. Ferdinánd  uralkodása idején robbant ki a 30 éves háború, btw magyar király is volt. Az ellenreformációban és az abszolutizmusban hitt. Feleségével együtt nyugszik az épület alagsorában.

II. Ferdinándék síremléke

A harangtoronyba is felmentünk. Kicsit csalódás volt, hogy az ablakok helyén sűrű rács várja a lelkes fotósokat, de igyekeztem a legjobbat kihozni a helyzetből.

Kilátás

A mauzóleum melletti dómba már nem mentünk be, annyi időnk nem volt.

Kép a dóm oldalán

Továbbsétáltunk, és a városkapunk áthaladva megtaláltuk a Stadtparkot. Tele volt andalgó, jógázó, piknikező emberekkel.

Szökőkút

A park hatalmas, de tényleg.

Kepler-törvények

A parkból az egyetem felé vettük az irányt. Útközben egy szokatlan plakátot vettünk észre.

Memento

Amikor az ember a magyarországi uszító gyűlöletkampányhoz "szokott", üdítő felfedezni, hogy vannak még, akik emberséggel tudnak gondolni azon embertársainkra, akik háború elől menekülnek. Osztrák művészek így emlékeznek azokra a menekültekre, akik tavaly augusztusban fulladtak meg egy embercsempész hűtőkocsiban. A plakáton az áldozatok nevei olvashatók.

Az egyetem egyik épülete

Az egyetemet körbesétáltuk. Bár vasárnap volt, láttunk az udvaron együtt tanuló diákcsoportokat. :O Innen visszaindultunk a belvárosba, hogy hazaindulás előtt még egy Sacher tortaszeletet megegyünk. A cukrászdából a kocsi felé vettük az irányt, és elindultunk Budapestre.

Nyamm

Grazban tetszett, hogy a barokk belváros tényleg olyan formában megmaradt, hogy a csodájára járnak az emberek. Pozitív, hogy sok a nyilvános WC, bár ezek mind fizetősek, de legalább vannak és nem mocskosak. Fura volt látni, hogy nem elég, hogy rengeteg a bicikli, a tárolókat nem kikötésre, csak támasztóként használják. Lopás ellen a kereket kötik össze a vázzal - elvinni el lehet a bringát így is, de tekerni vele már nehéz lenne.

Sajnálom, hogy a sziget kimaradt, remélem egyszer még tudom nézni. 

K&H Mozdulj Balaton Maraton és Félmaraton, november 19. 7km

Azt se gondoltam volna úgy egy éve, hogy egy hazalátogatásom alkalmával képes leszek leutazni Siófokra csak azért, hogy fussak. Mégis megtörtént: futottam a K&H Mozdulj Balaton Maraton és Félmaratonon.

Péntek este hazautaztam Zircre a szülői házba, aztán szombaton fogtam a futós cókmókomat, és egy átszállással kb. 2 óra alatt buszoztam le Siófokra. Még a hét elején neveztem online a hatodmaratonra, ami 7032 m-t jelent. 

A buszpályaudvartól gyalog indultam a versenyközpont felé, ami a Petőfi sétány egyik hoteljában volt. Gond nélkül felvettem a rajtcsomagot. Szokatlan volt, hogy az öltöző a versenyközponttól pár száz méterre, egy másik hotelben található. Ha ez nem lenne elég, a hotelnek két épülete volt, az egyikben a fiúk, a másikban a lányok öltöztek. Persze elsőre nem találtam a B épületet, úgyhogy az A-ban érdeklődtem meg, merre menjek. A B épület földszintjén két lány osztotta a szobaszámot, ahova be lehetett menni öltözni. Egy szobába több embert is beosztottak, 3-4-et simán, de így is elég kényelmesen elfértünk, és örvendtem, hogy közel van a wc és zuhanyzó. A csomagmegőrző megtalálása újabb kihívás elé állított: az A épület mögötti füves területen leldezett. Végül sikeresen leadtam mindent, már csak a rajtot kellett megvárnom. Egy dolog zavart csak kicsit: otthon felejtettem a sportmelltartómat, de szerencsére olyan melltartó volt rajtam, amiben megesett már, hogy futottam, mert egyszerűen elfelejtettem átvenni, és észre se vettem a különbséget egészen addig, amíg vissza nem öltöztem.

A rajtig volt még egy órám. Kimentem a Balatonparta fotózni. Borult idő volt, de a tó nagyon szép így is. Sétálgattam, néztem, hogyan érnek be a félmaratonisták, vettem egy csokit meg egy kis üdítőt, hogy még egy utolsó energialöketet adjak a szervezetemnek, aztán szép lassan beért az utolsó versenyző is a 21 km-ről, és beálltak a hatodmaraton futói. Most már vagyok olyan rutinos, hogy nem izgulom magam halálra a rajt előtti várakozásban. Tudtam, hogy lefutom, most már utolsó se leszek, jó buli lesz. Mantráztam, hogy legyek gyors és döntsek meg valami PB-t (personal best).

Kifejezetten jól kezdtem. A mezőny második feléből indultam, de előzgettem az embereket rendesen. Az első km-t jelző táblát hamar elértem, egészen a harmadikig kitartott a nagy lendület. Kinéztem magamnak néhány futót, akikkel tartani próbáltam az iramot, mert azt se akartam, hogy nagyon túlfussam magam az elején. Az általam kinézett páros egy kényelmes 7 perc/km-esnek tűnő tempót diktált. A 3. km után kanyarodtunk le a Balatonpartra, aztán jött a 4-es. Akkor már lehetett azzal nyugtatnom magam, hogy több, mint a felén túlvagyok. Olyan másfél km-en át futottunk a parton, és meglehetősen nyomasztó volt. Először örültem, hogy víz mellett futunk, néztem a hullámokat, de egy idő után kifejezetten unalmassá vált. Sötétség, hangos szuszogás, csöpögő orr, egyenletes trappolás, és futók mindenhol körülöttem. Monoton volt és unalmas, ráadásul nem láttam a végét. Egy örökkévalóságnak tűnt elérni az 5. km-t, ahol végre visszakanyarodtunk az utcára. Innen még egy nagy kanyar, aztán egyenes út vitt a célba. Továbbra is úgy éreztem, magamhoz képest gyorsan futok, mégis elkezdtek előzgetni az emberek. Azt még nem sikerült megtanulnom, hogyan sprinteljek egyet a végén, addigra annyira fáradok el, hogy az egyenletes tempó megy, de a gyorsítás nem nagyon.

Beértem, és láttam, hogy a bruttó idő még nincs 50 perc, aminek igencsak megörültem. Pláne, hogy a héten voltam a Kopaszin, és majdnem 40 perc alatt kocogtam 5km-t. Érem a nyakba, aztán betoltam az alkoholmentes sört, amit a befutócsomagban találtam. Egy darabig néztem a többi futót, ahogy beérkeznek, aztán visszaöltöztem és megindultam a buszhoz haza. 

48 perc 11 mp alatt tettem meg a 7032 m-t. Sikerült egyéni rekordot is döntenem, 32 perc 51 mp lett az 5K, eddig 33 perc alá még nem mentem soha. Nők között 250-ből 174.-ként értem be, összesítettben 426 indulóból a 305. vagyok. Remélem, most már végleg elmúltak azok az idők, amikor menekülnöm kell a záróbusz elől és csak 16-an érnek be utánam. :D

Nem a legelőnyösebb kép rólam, de futottam, ez ilyen. :D 

30/18

Túl vagyok a félidőn. Továbbra is jól elvagyok. Nincs sóvárgás, rendületlenül iszom az alkoholmentes sört és az almafröccsöt. Nem kerülöm a kocsmázós alkalmakat, sőt, érdekes módon az elmúlt hetekben gyakrabban járok vendéglátóipari egységbe,. Az ismerősök is elfogadták, hogy nem iszom, általában támogatást kapok, nem értetlenséget.

Sörben a Dreher 24 vezet toronymagasan, eddig ez az egyetlen alkoholmentes sör, amit kóstoltam és nincs utóíze. Az alkoholmentes Soproni elmegy, bár van egy elég kellemetlen utóíze, meg lehet szokni. A Gösser viszont ihatatlan. Ami hatalmas csalódás volt, az az Erdinger búzasöre. Úgy megörültem, hogy mégiscsak ihatok búzasört az absztinencia alatt! Meginni megittam, de bár ne tettem volna. Köze nincs a búzasörhöz, borzalmas az íze. :( 

Kíváncsiságból beléptem a száraz november témájában szerveződött zárt facebook csoportba, de az a hely inkább nyomasztó, mint lelkesítő. Szerencsére kiderült, hogy jobban bírom ezt az egész no alkohol dolgot, mint hittem: nem nézem nyálcsorgatva a söröket a hűtőben, nem érzem, hogy megpusztulok egy korty borért, vagy hogy egy jó feles nélkül nem is élet az élet. A csoport tagjainak nagy része viszont szenved, nehezen tart ki, egy-egy fárasztóbb/nehezebb nap után sokan úgy érzik, járna az a kis pia és kell is, hogy ellazuljanak. El kell terelniük a gondolataikat és valami pótcselekvést találniuk. Egyrészt azt érzem, hogy én nem vagyok akkora veszélyben, mint gondoltam, messzebb vagyok az alkoholizmustól, mint hittem; másrészt látom, miért nem kéne hetente többször innom. Ha már a napi rutin részévé válik a pia, akkor vége, arról már nem lehet lejönni, vagy csak hatalmas szenvedések árán. Függő pedig nem akarok lenni. 

Így a félidőn túl azért azt is elismerem, hogy időnként unom már ezt a nem ivást. Néha nagyon macerás. Ha új helyre megyek találkozni valakivel, előre ki kell derítenem, milyen alkoholmentes italt árulnak, fontos szempont lett ez a tényező. És néha úgy elkortyolnék egy jó szilvás kézműves sört! 

Az már egészen biztos, hogy át fogom gondolni az alkoholizálást a száraz november után. Elképesztően jó érzés másnapok nélkül élni, józannak lenni, nagyokat aludni és nem kitikkadni a szomjúságtól hajnalban. 

Graz day 0.5-01

Graz Stájerország (Steiermark) tartomány fővárosa. Bécstől 200 km-re fekszik, hegyek veszik körbe, igazi hegyi városka. Az óváros és a Várhegy 1999 óta az UNESCO világörökségi helyszínei közé tartozik. Ottjártunkkor ezzel a döntéssel csak egyetérteni tudtam, egyszerűen gyönyörű a belváros. 

A Zombi Run miatt töltöttünk egy hétvégét Grazban. A szállásunk az Annenstraßén volt. Nagyon menő rendszerrel lehet éjszaka becsekkolni: a bejáratnál lehúzod a bankkártyád, az kinyit egy fotocellás ajtót, ami egy kis helyiségbe vezet a bejárat mellett, ott bepötyögöd az előre e-mailben megkapott kódot egy fiókos szekrényszerű cuccon, ami ha helyes a kód, kinyílik, és kidobja a mágneskártyát, ami a hotel bejáratát és a szobaajtót nyitja. Este 6-tól nincs recepció, ezzel a módszerrel viszont nem kell rohanni a késői érkezéssel. Tekintve, hogy éjjel 11-re értünk oda, nagyon örültünk ennek a lehetőségnek. 

A futás után vettünk egy zuhanyt, majd nekiindultunk a városnak. Megálltunk még az Annenstraßén ebédelni egy nagyon indokolatlan helyen: egyszerre volt cukrászda, étterem és kocsma. Jó, az étterem talán kissé túlzás. Mikor kértem a Speisekartét, kaptunk egy darabot, mert összesen annyi volt a helyen. A pincérbácsi angolul nem beszélt, és úgy tűnt, a német nem az anyanyelve, de egész jól tudtunk kommunikálni. Gyakoroltam végre én is a németet, időnként több, néha kevesebb sikerrel. Ebéd közben megtárgyaltuk, merre is kéne sétálni, de a végkonklúzió az volt, hogy MINDENT látni akarunk. :D 

Ami engem nagyon érdekelt, az a Mura sziget. 2003-ban, mikor Graz kulturális főváros volt, felhúztak egy mesterséges szigetet a Mura folyóra, ami azóta is nagy látványosság. Pechünkre nem tudtunk átkelni rajta, mert pont most újítják fel. Ezen azért elszomorodtam, de ez azt is jelenti, hogy vissza kell még mennem legalább egyszer Grazba. 

A sziget

Átkeltünk a Murán, és célbavettük a Várhegyet (Schloßberg). Siklóval és lifttel is fel lehet jutni, de mi a sétát választottuk: nem bántuk meg ezt a választást, a panoráma mesés a lépcsőkről.

Kanyarog a lépcsősor

A név csalóka: a hegyen kastélyt vagy várat nem találni, csak néhány bástyát és egy nagy parkot. A középkorban bevehetetlen erőd állt a hegyen, amit Napóleon is sikertelenül próbált bevenni. Mikor végül 1809-ben elfoglalta Bécset, az erődítmény elbontására kötelezte a graziakat, akik csak az óratornyot és a harangtornyot tudták jelentős váltságdíj fejében megmenteni.

Kilátás a hegyről naplementében

Azért odafent igen sok látnivaló van: a park tele van emlékművekkel, szobrokkal, kilátókkal, kanyargós ösvényekkel, lépcsőkkel. Párméterenként újabb látnivalóba botlasz, akármerre indulsz. 

Az óratorony

A Tamás várkápolna alapjai. A 12. századtól 1810-ig létezett.

A harangtorony. A Liesl nevű harang a harmadik legnagyobb Stájerországban.

Távolságok légvonalban

Kínai pavilon

Óratorony közelről. A kedvenc dolgom Grazban.

Szép nagy kört sétáltunk a Várhegyen, majd lesétáltunk az óvárosba. Céltalanul sétáltunk, de próbáltunk minden izgalmasnak tűnő utcába és udvarba bemenni. Így találtuk meg Thomas Baumann Lissa nevű installációját. Ez gyakorlatilag egy pálca egy épület oldalában, aminek a végére egy fényes gömb van erősítve. Az épület oldalán egy nagyon magasztos bullshit szöveg olvasható, mit is szimbolizál ez a cucc, de olyan deep bullshit, hogy az rémes. (Our perspective looking upwards is directed over this symbol of light to the sky, and the universe: we are moved by this. In our thoughts we thus connect the rays and the glowing of the stars in eternal timelessness, recognising emotionally the moment in the infinite. Calculation and chance, insight and play are thereby elementary span lengths that also accompany our lives.) A lényeg, hogy egy telefonszámot kellett megcsörgetni, hogy mozgásba lendüljön a pálca, ezt azért megtettük.

Lissa mozgásban

Ekkorra már lejártuk a lábunkat, és nem vágytunk másra, mint egy meleg forralt borra. Nem jártunk szerencsével, egyszerűen október közepén még nem volt sehol a városban. Végül egy borozóba ültünk be - sörözni. Hangulatos, régimódi hely volt, sajnálom, hogy végül nem fotóztam ott. Egy-két sör után úgy ránktört a fáradtság, hogy elindultunk a szállás felé abban a tudatban, hogy másnap még lesz időnk várost nézni.

30/9

Kezdek egyre biztosabb lenni benne, hogy mégse vagyok annyira alkoholfüggő, mint gondoltam. Ez a 9. napja, hogy nem iszom, és egyáltalán nem esik nehezemre tartani. 

Pénteken csapatépítőn voltam. Az első alkoholmentes sör kikérése volt csak rossz, pláne, mikor megláttam, hogy van szűretlen búzasör, akkor kicsit azért megfájdult a szívem. Azt is kissé cikinek éreztem, amikor jött a pincér és hangosan megkérdezte, hogy "az alkoholmentes sör kié lesz?", de utána már nem izgatott. Teljesen jó volt így is az este, nem volt bennem hiányérzet. És mennyire király volt józanul hazabiciklizni, és másnap kipihenten, nemmásnaposan felkelni! 

Szombaton egy kellemes Király fürdős délutánt követően megünnepeltük a kishúgom születésnapját. Itt volt egy honest mistake. Már majdnem a végére értem az alkoholmentes gyümölcsös sörömnek, amikor észrevettem, hogy a dobozon van piktogram tök indokolatlan módon: az egyik arra vonatkozóan, hogy ne vezess, a másik meg a terhesség és alkohol egymás kizáró voltáról. Mondom he, ezt így hogy? És akkor láttam meg, hogy alkoholtartalom: 2%. Neeeeeeeeeeeeee! Fox bevásárlásnál azt feltételezte, hogy ami gyümölcsös, az alkoholmentes. Amint észrevettem, abba is hagytam a fogyasztását. Hát shit, pár deci alkoholos limonádé bejutott a szervezetembe, de nem volt szándékos. Szóval nem tudom úgy felfogni, hogy elbuktam. 

Vasárnap Gödöllőn jártunk foxszal, a kastély megtekintése után elmentünk a Karácsonyházba, ami zseniális a hozzám hasonló karácsonymániások számára. :) A bolton belül forralt bort is lehet venni, mi a gyerekverziót ittuk, ami meglepően finom volt. 

Eddig az a tanulság, hogy alkalom az tényleg mindig van inni, viszont nem feltétlenül okoz hiányérzetet, ha nem alkoholos itallal teszi az ember. Nekem legalábbis nem. Vicces belegondolni, hogy 4 éve az egyhetes önkéntes alkoholmegvonásomat alig bírtam. Bizakodó vagyok, az a lényeg. :) 

Karácsonyház

Gigafa

Csendélet

30/4

Mit tegyen az ember, ha egy sötét, hideg őszi estén rátör a vágy a forralt bor irányába, de absztinenciát fogadott egy hónapra? Elkészíti az alkoholmentes forralt bort! 

Na jó, nyilván köze nincs a borhoz, ellenben az almaléhez annál több. Találtam egy almapuncs receptet a Nosaltyn, azt dolgoztam át kissé. Amit én összeöntöttem:

• 1 liter almalé
• fahéjdarabkák
• szegfűszeg
• narancskarikák 
• méz

Az adagolást érzéssel csináltam, nem tudom a mennyiségeket utólag prezentálni. A lényeg, hogy tökéletesen helyettesíti a forralt bort. Ha nem tudnám, hogy almalé az alapja, fel se tűnne. (Hmm, ez viszont felvet kérdéseket, vajon hány árus adja télen jó áron a forralt almát fehérboros forralt bor néven? :D Valószínűleg nem sok, azért azt érezni, hogy nincs benne alkohol.) 

Kifejezetten tetszik ez a száraz november, kreatívvá teszi az embert.

száraz november

Száraz november néven indította el a Kék Pont Alapítvány a kezdeményezését, ami a mértékletesség fontosságára hívja fel a figyelmet. A szabály nagyon egyszerű: egy hónap alkohol nélkül. Facebook esemény itt. 

Amikor először megláttam az eseményt, legyintettem. Mármint az ötlet tetszett, de nem gondoltam, hogy én is belevágok. Pedig vannak problémáim az alkohollal, kár lenne tagadni. Ha lemegy egy korsó sör, akkor utána még lazán lemegy néhány. Egyszerűen imádom a sör ízét, és ha megittam egy korsóval, akkor még többet és többet akarok inni, hiába tudom, hogy nem kéne. Ez van egy héten egyszer. Emellé ha bárkivel összeülünk beszélgetni, biztos, hogy kocsmában találkozunk. És néha egy fárasztó nap után tök jól esik otthon elkortyolni egy doboz sört. Azért nem minden nap iszom, de 2-3 alkoholos alkalom szokott lenni egy héten. És a kezdeményezés pont az olyan embereknek szól, mint én.

Úgyhogy osztottam-szoroztam, és úgy döntöttem néhány nap gondolkodás után, hogy legyen. Ártani nem fog, és ha nem bírok ki egy hónapot, az elég súlyos visszajelzés. Ha kibírom, azért a szervezetem is hálás lesz, és hátha a jövőben csökken az alkoholfogyasztásom. Annyit csaltam, hogy a múlt szombati halloween bulin még ittam, úgyhogy én november 6-án kezdtem, és december 5-ig tart a zéró tolerancia.

A harmadik napnál tartok jelenleg, ami lássuk be, nem nagy cucc. Mégis tiszta büszke vagyok magamra, mert a heti söradagom nagy része keddenként, a lányokkal való találkozókon fogyasztódik el, és ma megálltam, hogy ne így legyen. Munkából való indulás előtt volt egy pánikszerű mélypontom, amikor úgy éreztem, hogy hülyeség ez az egész, mi az, hogy elmegyek barátnőzni és nem iszok sört, minek találok ki ilyen hülyeségeket, és egyébként se bírom ki. Szerencsére egy fél óra alatt lenyugodtam, elöntött a zen, hogy igen, ezt vállaltam, végig is fogom csinálni, és bizony, sör helyett mást fogok inni. 

Így is lett. Az almafröccs tökéletes pótléknak bizonyult: hideg, szénsavas, és ugyanúgy lehet kortyolni, mint a sört. Persze, nincs söríze, de most valahogy nem is hiányzott, elég finom volt. Lehet, hogy nem is az a lényeg, hogy sört igyak ilyenkor, hanem csak legyen előttem valami, amit kortyolni lehet. Mindenesetre teljesen jó volt így is az este, annyi, hogy józanul értem haza és még tudok értelmes dolgokat csinálni (mint most blogolni). És a kedvenc kocsmámból se dobtak ki vagy röhögtek ki, csak nagy megdöbbenés volt az első reakció a nem ivásom tényére. 

Nem akarom elbízni magam, mert lesz még kihívás bőven, mint a pénteki csapatépítő vagy a szombati házibuli, de az első akadályt jól vettem.

9. Intersport Túranap

Mióta futok, túrázni is sokkal gyakrabban járok. Szervezett teljesítménytúrán eddig nem vettem részt, a tegnapi Intersport Túranap középtávja volt az első. 

Középtáv, 21,4 km. Sokat gondolkoztam, mennyi idő kell egy ekkora táv teljesítéséhez. Ha barátokkal indulunk neki, akkor általában nem sietünk, elidőzünk egy-egy érdekesebb helyen, megállunk enni, kényelmesen fotózunk, közben sörözünk. Most hárman vágtunk neki Esztivel és Minccel. Nyilván azért mentünk, hogy mozogjunk és a természetben legyünk szép helyeken, de bennünk volt, hogy minél jobb idővel érjünk be. Mivel fogalmam se volt, mennyi idő alatt reális lesétálni 21 km-t, a mielőbbi indulásra szavaztam. 8:10-kor lehetett leghamarabb elindulni, eredetileg 8 körülre mentünk volna Csillaghegyre, majd módosítottuk 9 órára. Ezen a távon 10:30-kor lehetett legkésőbb elindulni, 9:30 körül csippantottuk a vonalkódunkat az általános iskola udvarán a rajtnál.

Itt meg lehet nézni az útvonalat. A róka-hegyi kőbánya volt az első meredek emelkedő, amit meg kellett másznunk. Kemény kezdés volt. 

Kilátás a városra a kőbányától

Még fentebbről

Egy ideig erdőben, majd mezőn haladtunk tovább. Hűvös volt, és nehéz volt belőni, mennyi ruha az ideális: az emelkedőkön úgy megizzadtunk, hogy sok volt a ruha, a nyílt részeken, ahol fújt a szél, ott meg öltöztünk vissza. Viszont a túracipőm jól szuperált, beletelt néhány túrába, míg sikerült rendesen betörnöm. 

Kaptunk térképet meg nagyon részletes leírást (itinert) az útvonalról, de egyáltalán nem volt rá szükség. Minden ki volt szalagozva, néhol táblázva is, és olyan sokan voltunk folyamatosan úton, hogy alig volt szakasz, ahol ne lett volna előttünk/mögöttünk valaki. Egyszerűen lehetetlen volt eltévedni. 

Sárga levelek közt

A kő-hegyi bánya bejáratánál volt az első ellenőrzőpont, megkaptuk az első pecsétet az itinerre. Ez a pont 5 km-re volt az iskolától, kb. másfél óra alatt értük el. Úgy kalkuláltunk, hogy ha így haladunk tovább, 6 óra alatt beérünk. A túra második szakasza kemény volt. Az Ezüst-, majd a Nagy-Kevélyt kellett megmásznunk, ez utóbbi csúcsa 534 m magasan van, ami az indulási ponttól 440 m szintkülönbséget jelent. A csúcs előtti párszáz méter emberpróbáló, köves, csúszós, meredek, de felérve a látvány kárpótol. Azaz kárpótolna, ha nem ködös, felhős időben hódítja meg az ember. 

Ezt látni a csúcsról

Nem sokáig időztünk itt, nagyon csípős hideg szél fújt, hamar elkezdtünk fázni. Leereszkedni talán még rosszabb volt, mint felmenni: még több kavics és szikla, még csúszósabb út, még több esély elesni. Viszont közel volt a második ellenőrzőpont a Kevély-nyeregnél (8,43 km). Innen tényleg sokáig mást se csináltunk, mint lefelé haladtunk, hol erdőn, hol mezőn át. A túra másik nagyon nehéz szakasza is itt volt. Nem sokkal a harmadik ellenőrzőpont előtt volt egy rész, ami bent haladt az erdőben, és hirtelen elkezdett meredeken emelkedni. Sáros, csúszós erdei útról van szó, nagyon óvatosnak kellett lenni, de közben a tüdejét kiköpte mindenki, mire megmászta. Onnan az egri vár már laza volt. 

Lovagi torna

A várnál

Ha valaki nem tudná a sztorit, Pilisborosjenőtől nem messze található ez a várrom. A '60-as években húzták fel az Egri csillagok forgatására, és később is forgattak itt filmeket. Elég mókás hely. Megkaptuk a harmadik pecsétet (13,5 km), ittunk a kikészített frissítőkből és magunkhoz vettünk némi szőlőcukrot, aztán go. 

Teve-szikla környéke

Elhaladtunk a Teve-sziklánál, és nemsokára megpillantottuk a távolban Pilisborosjenőt. Gyorsítottunk a lépteinken, a mezőn a település határáig hideg szél fújt. 

Pilisborosjenő

A faluból már csak fel kellett mászni a kő-hegyi bánya bejáratához, ahol az első ellenőrző pont is volt, itt kaptuk meg a negyedik pecsétünket (17,3 km). Egy ideig ugyanazon az úton haladtunk, mint odafele, majd elkanyarodtunk, hogy a másik irányból közelítsük meg a sulit. 

Erdő

Beértünk a házak közé, az utolsó kilométereket már a civilizációban tettük meg. 5 óra 32 perc alatt értünk vissza az iskolába. Csippantás után megkerestük a kajás szekciót, igen jólesett a zsíroskenyér és a meleg tea, amit kaptunk. 

Oklevél és kitűző

Átvettük a jól megérdemelt oklevelet és kitűzőt. Büszke vagyok magunkra. 

Én nagyon élveztem ezt a túrát, jólesett a mozgás. Az időnkkel is elégedett vagyok, jót mentünk. A táj szép volt, a táv teljesíthető, a társaság remek, végigbeszélgettük az utat. Igaz, ma izomláz van mindkét combomban, de legalább érzem, hogy tegnap rendesen használtam őket. Ez a teljesítménytúra dolog tetszik. Azt hiszem, találtam még egy hobbit magamnak.

KÖMFT 2016

Annyi minden kavarog még a fejemben, de úristen. Ez hihetetlenül zseniálisan jó volt.

Az elmúlt hetek számomra a KÖMFT-ről szóltak már. Szervezői talik, levelek kiküldése, kommunikáció a zemberek felé, agyalás, nosztalgiarovat (végigolvastam a kömt-ös fórumtopikokat 2007-től. tanulságos), kiírni, egyeztetni, megszervezni. Azt hittem, a helyszínen nem nagyon lesz dolgom. Haha. Hahaha. Én naiv.   

Volt dolgom bőven. És keveset aludtam. És nagyon intenzív volt napokon keresztül ilyen nagy dózisban folyamatosan szervezőnek lenni és keveset aludni. A bál előtt  volt is egy mélypontom, amolyan igazi faszkivan pillanat, amikor a francba kivántam az egészet, de eltelt egy óra, és meghatottan bámultam a bálozó népet, és helyreállt minden. Olyan szépek voltak! 

Hiába voltam végig fáradt, csak azt tudom mondani, hogy megérte minden alvástól elvont perc, minden stresszes pillanat, minden koránkelés. Nagyon hatékony szervezőcsapat jött össze, nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, nem voltak konfliktusok vagy nagy kiakadások. Jó vettük az akadályokat.  Remélem szervezünk még együtt. Pacsi mindenkinek és szeretés!

Abból a szempontból nem panaszkodhatok, hogy be tudtam menni minden rendi és műhelyfoglalkozásra, amire jelentkeztem, és ráadásul mindegyik nagyon jó volt. Kötöttem könyvet Dodienál, amit eléggé élveztem, szerintem itthon is fogok. A burleszk Andarielnél amolyan guilty pleasure volt, nem vagyok én egy nagyon szexizős lány, rúdtáncban is inkább a kecsességre törekszem, nem a szexiségre. Az elején kicsit hülyén éreztem magam, tramplinak és nem odaillőnek, de aztán rájöttem, hogy valójában ez fun, és tényleg az volt. Dolgoztam hideg porcelánnal Narb műhelyében, a végeredménnyel annyira nem vagyok elégedett. Több időre lett volna szükségem egy igényes munkához, de az már az én hülyeségem, hogy mindenáron ott akartam befejezni és nem itthon. Tudtam, hogy a színek száradás után megváltoznak, a csodás márványos narancsos színemből lett egy élénk narancs paca :D Maga a műhely, a társaság és a folyamat nagyon tetszett, csak lehettem volna ügyesebb is. Éogil pedig olyan információdús várostörténeti sétát tartott, hogy ihajj.

Hidegporcelán virág

Két kezem munkája

Bőrborítással

És jó volt a bemutatóest, a karaoke, a bál, a buli, a hangulat, a szetting, a társaság, a büfé, a helyszín, tényleg KÖMT-ön éreztem magam. Úgy tűnt, hogy az embereknek is tetszik a helyszín, nem nagyon hallottam vissza, hogy fújj fújj Esztergom, kérjük vissza Zebegényt, de most azonnal! A két helyszín két teljesen más hangulat, de úgy tűnik, a legtöbben megbarátkoztak a gondolattal, hogy most nem vonultunk el egy kis faluba, hanem egy városba vetettük be magunkat. Engem is meglepett, milyen szép a környék, milyen bájos a Dunapart, az pedig, hogy az iskolából kilépve a a bazilikára nyílik a kilátás, valami mesés volt.

Kilátás a bejárattól

Őszi hangulat

Esti kilátás a bazilikától

És oké, hogy én jól éreztem magam, de a legjobb mégis az volt, amikor azt láttam, hogy azok, akiknek szerveztük ezt az egészet, ők jól érezték magukat, az volt a legeslegjobb. Ebből a szempontból hálás feladat KÖMT-öt szervezni, hiszen folyamatosan kapod a feedbacket. Nyilván nem volt minden tökéletes, de mikor a bálon keringőztünk foxszal, néha csak vigyorogtunk, mint a tejbetök, mert végre el mertük hinni, hogy basszus, ez az őszi találkozó egész jó lett.

Szóval én köszönöm mindenkinek ezt a remek hétvégét!   MTT <3 KÖMFT <3 Esztergom <3

(És nyilván jövőre is szervezni akarok.)