2016. november 28., hétfő

K&H Mozdulj Balaton Maraton és Félmaraton, november 19. 7km

Azt se gondoltam volna úgy egy éve, hogy egy hazalátogatásom alkalmával képes leszek leutazni Siófokra csak azért, hogy fussak. Mégis megtörtént: futottam a K&H Mozdulj Balaton Maraton és Félmaratonon.

Péntek este hazautaztam Zircre a szülői házba, aztán szombaton fogtam a futós cókmókomat, és egy átszállással kb. 2 óra alatt buszoztam le Siófokra. Még a hét elején neveztem online a hatodmaratonra, ami 7032 m-t jelent. 

A buszpályaudvartól gyalog indultam a versenyközpont felé, ami a Petőfi sétány egyik hoteljában volt. Gond nélkül felvettem a rajtcsomagot. Szokatlan volt, hogy az öltöző a versenyközponttól pár száz méterre, egy másik hotelben található. Ha ez nem lenne elég, a hotelnek két épülete volt, az egyikben a fiúk, a másikban a lányok öltöztek. Persze elsőre nem találtam a B épületet, úgyhogy az A-ban érdeklődtem meg, merre menjek. A B épület földszintjén két lány osztotta a szobaszámot, ahova be lehetett menni öltözni. Egy szobába több embert is beosztottak, 3-4-et simán, de így is elég kényelmesen elfértünk, és örvendtem, hogy közel van a wc és zuhanyzó. A csomagmegőrző megtalálása újabb kihívás elé állított: az A épület mögötti füves területen leldezett. Végül sikeresen leadtam mindent, már csak a rajtot kellett megvárnom. Egy dolog zavart csak kicsit: otthon felejtettem a sportmelltartómat, de szerencsére olyan melltartó volt rajtam, amiben megesett már, hogy futottam, mert egyszerűen elfelejtettem átvenni, és észre se vettem a különbséget egészen addig, amíg vissza nem öltöztem.

A rajtig volt még egy órám. Kimentem a Balatonparta fotózni. Borult idő volt, de a tó nagyon szép így is. Sétálgattam, néztem, hogyan érnek be a félmaratonisták, vettem egy csokit meg egy kis üdítőt, hogy még egy utolsó energialöketet adjak a szervezetemnek, aztán szép lassan beért az utolsó versenyző is a 21 km-ről, és beálltak a hatodmaraton futói. Most már vagyok olyan rutinos, hogy nem izgulom magam halálra a rajt előtti várakozásban. Tudtam, hogy lefutom, most már utolsó se leszek, jó buli lesz. Mantráztam, hogy legyek gyors és döntsek meg valami PB-t (personal best).
Kifejezetten jól kezdtem. A mezőny második feléből indultam, de előzgettem az embereket rendesen. Az első km-t jelző táblát hamar elértem, egészen a harmadikig kitartott a nagy lendület. Kinéztem magamnak néhány futót, akikkel tartani próbáltam az iramot, mert azt se akartam, hogy nagyon túlfussam magam az elején. Az általam kinézett páros egy kényelmes 7 perc/km-esnek tűnő tempót diktált. A 3. km után kanyarodtunk le a Balatonpartra, aztán jött a 4-es. Akkor már lehetett azzal nyugtatnom magam, hogy több, mint a felén túlvagyok. Olyan másfél km-en át futottunk a parton, és meglehetősen nyomasztó volt. Először örültem, hogy víz mellett futunk, néztem a hullámokat, de egy idő után kifejezetten unalmassá vált. Sötétség, hangos szuszogás, csöpögő orr, egyenletes trappolás, és futók mindenhol körülöttem. Monoton volt és unalmas, ráadásul nem láttam a végét. Egy örökkévalóságnak tűnt elérni az 5. km-t, ahol végre visszakanyarodtunk az utcára. Innen még egy nagy kanyar, aztán egyenes út vitt a célba. Továbbra is úgy éreztem, magamhoz képest gyorsan futok, mégis elkezdtek előzgetni az emberek. Azt még nem sikerült megtanulnom, hogyan sprinteljek egyet a végén, addigra annyira fáradok el, hogy az egyenletes tempó megy, de a gyorsítás nem nagyon.

Beértem, és láttam, hogy a bruttó idő még nincs 50 perc, aminek igencsak megörültem. Pláne, hogy a héten voltam a Kopaszin, és majdnem 40 perc alatt kocogtam 5km-t. Érem a nyakba, aztán betoltam az alkoholmentes sört, amit a befutócsomagban találtam. Egy darabig néztem a többi futót, ahogy beérkeznek, aztán visszaöltöztem és megindultam a buszhoz haza. 

48 perc 11 mp alatt tettem meg a 7032 m-t. Sikerült egyéni rekordot is döntenem, 32 perc 51 mp lett az 5K, eddig 33 perc alá még nem mentem soha. Nők között 250-ből 174.-ként értem be, összesítettben 426 indulóból a 305. vagyok. Remélem, most már végleg elmúltak azok az idők, amikor menekülnöm kell a záróbusz elől és csak 16-an érnek be utánam. :D
Nem a legelőnyösebb kép rólam, de futottam, ez ilyen. :D 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése