2018. április 30., hétfő

Medvehagyma túra 2018.

Nem maradhat el év medvehagymázás nélkül. Április elején amúgy is hazamentem szavazni a választásokon, úgyhogy a szombati napot túrával töltöttük Dave-vel. Elbuszoztunk Bakonybélbe, és a tavaly felfedezett útvonalat jártuk be. 
Medvehagyma mindenhol!
Ahogy felkapaszkodtunk a medvehagymával sűrűn borított, meredek domboldalra, és éppen csak elkezdtem szedni a hagymát, erdei látogatók zavarták meg a műveletet. Először azt hittem, más kirándulók törik az utat valahol tőlünk nem messze, de aztán megláttuk a barna testeket és fehér agancsokat.
Még több medvehagyma
Egy őzcsorda vonult annyira közel, hogy el is kezdtem egy fatörzshöz közelíteni, nehogy hirtelen megijedve felénk kezdjenek szaladni. Úgy tűnt, hogy észrevettek, mert először mintha felénk tartottak volna, majd irányt váltottak. Méltóságteljesen kapaszkodtak fel a közeli sziklás csúcsra, mi csak néztük ámulva, mert oda sose bírnánk felmászni, ők pedig lazán felszökkeltek. Miután eltűntek szem elől, egy ideig még vert a szívem rendesen: lelki szemeim előtt már egy kész ütközet képei peregtek le, és örültem, hogy békés volt a találkozás. Azt azért jó tudni, hogy van élet az erdőben, még a településhez ennyire közel is.
Még egy kis medvehagyma
A Gerence-völgyi pihenőnél tartottunk egy rövid pihenőt. A kedvenc erdei wc-met elbontották, de kicsivel odébb emeltek egy másikat. 
Gyilkos-tó
A Hubertlaki-tónál több társaság is piknikezett, és zengett a hangos, már alkoholittas társalgásuktól az erdő. Annyira jó lett volna az erdő csendjében üldögélni a parton… Mikor a hangos társaság elment, akkor meg családok jöttek, és az egyik anyuka teljesen okénak gondolta pisilni akaró kisfiának lerángatni a gatyáját és odatartani a tóhoz, hugyozzon csak bele. Komolyan, elképesztő, amit egyes családosok megengednek maguknak. Aztán meg csodálkozunk, hogy felnőtt férfiak miért kapják elő bárhol mindenféle szemérmesség nélkül és hugyozzák tele a várost.:/
Túrafelszerelés (Dave fotója)
A tó partján van egy geoláda, ami nagyon cseles helyre van rejtve, de legalább sikerélmény volt megtalálni. Jobb híján egy ragtapaszt hagytam benne. 
Köteles átkelés
A visszaúton csak a köteles Gerence menti átkelés volt izgalmas. Láthatóan csökken a partszakasz, már az előző évihez képest is kevesebb helyre tudtunk lépni. 
Lépcső
Bakonybélbe visszaérve egy bő fél órát kellett csak várni a buszra vissza Zircre. A medvehagymából még aznap este főztem egy adag krémlevest. ^_^

2018. április 26., csütörtök

Svéd-dán kalandok - Malmö

Az utolsó csak egy töredéknap volt: annyi időnk volt várostnézni Malmöben, amíg besétáltunk a belvárosba, megnéztük a Szent Péter templomot és a várat kívülről, majd a buszpályaudvaron felszálltunk a reptéri járatra.
Malmöi székesegyház
Malmö Svédország harmadik legnépesebb városa. 1275-ben alapították Dánia részeként. A Hanza-szövetség idején Bergenhez hasonlóan lerakatváros volt, itt tárolták a kereskedők a portékáikat. A város 1658 óta Svédország része. 
Vésztelefon - Stockholmban is láttam ilyet, a rendőrségre voltak régen bekötve
Malmöhus
Pomerániai Erik építtette a Malmöhus erődöt, ahol ma a természettudományi, képzőművészeti, hajózási és várostörténeti múzeum üzemel.
A 90es évek svéd gazdasági válsága során Malmö rengeteg munkahelyet veszített, sorra zártak be a munkát adó gyárak és üzemek. Bár ma újra fellendülőben van a gazdaság, még mindig magas a munkanélküliség, és élesek a társadalmi különbségek. 
Utcarészlet
Érdekes módon a belváros az, ahol a szegényebb réteg él, a módosabbak kiköltöztek a külvárosokba. Malmönek két kerületében is kiemelkedően magas a bűnözési ráta, de a hírek szerint a halálos esetek inkább bandaháborúk következményei.
Forgó Torzó
“Forgó Torzó” Malmö legújabb szimbóluma. A 190 m magas felhőkarcolót 2005-ben adták át. 54 emeletes, lakások, étterem, konferenciatermek találhatók benne, és 2009 óta a legfelső két emelet turisták által látogatható.
Őzek és a mocsár
Ennyi volt a svéd-dán kalandozásunk. Sűrű volt, megint megpróbáltuk a lehető legtöbb dolgot megnézni a rendelkezésünkre álló idő alatt. Koppenhága megérdemelt volna még egy napot, de most elég volt ennyi belőle: egyszer vissza akarok menni szép, meleg időben. 

2018. április 25., szerda

Óbudai Tavaszköszöntő túra

Március 24-én ketten indultunk el húggal az Óbuda Sport által szervezett Ódubai Tavaszköszöntő Teljesítménytúra 22 km-es távján. Előre regisztráltunk, és bár 8.30-10.30 között bármikor elindulhattunk volna, már 9-re odamentünk a Laborc utcai rajthelyszínre. És milyen jól tettük! 
Kőtaraj
Ugyanezen szervezők őszi teljesítménytúráján elég kevesen indultak, a rajtnál pár perc alatt megkaptunk mindent. A tavaszi túrán egy borzalom volt az indulás. Hiába regisztráltak több ezren, a szervezők egyszerűen nem voltak felkészülve a feladatra, és hosszú sor kígyózott a bejárat előtt. Sorbanállás közben semmiféle tájékoztatást nem kaptunk, pedig mint kiderült, a kerületi lakosok külön sorba kellett álljanak, mert nekik ingyenes volt az indulás. 
Budapest a Kőtarajról
Másfél órát vártunk, mire nagy sokára el tudtunk rajtolni. Az ember azért megy teljesítménytúrázni, hogy a természetben mozogjon, nem azért, hogy egyre idegesebb emberek között álldogáljon egy helyben. A legdühítőbb, hogy a szervezők láthatóan nem láttak ebben semmi problémát, a rendezvény utána vidáman posztolták a képeket a hatalmas sorról, lelkendezve, hogy milyen sokan akartak részt venni a programjukon. Arról már nem írtak, hogy szervezési hiba miatt álltak órákat sorban az emberek. Fel lehetett volna készülni több önkéntessel, szét lehetett volna szedni a távokat és a fizetős-ingyen indulós résztvevőket, meg lehetett volna oldani. Nagyon remélem, hogy azért tanulnak ebből.  

A túra részben általunk már ismert, részben még felfedezetlen helyeken vezetett. Az első nagyobb emelkedő a Kőtarajra vezetett, sose jártam még ott, pedig szép a kilátás. A Fenyőgyöngyétől az Újlaki-hegyen át a Virágos-nyeregig tartó szakaszon már jártam, innen viszont ismeretlen folt következett a térképen. 
Újlaki-hegy
A Gercsi templomnál nem jártam még. Éppen húsvét előtti imádkozást tartottak fiatal papnövendékek, úgyhogy a templomba csak imádkozni lehetett bemenni. Nem volt kedvem eljátszani, hogy imádkozom, inkább nem mentem be, pedig szépnek tűnt.
Dagonya
Úgy éreztük, belassultunk, úgyhogy próbáltunk gyorsítani. Ez olyan jól sikerült, hogy 50 perc alatt megtettünk 5 km-t a következő ellenőrzőpontig. A Csúcs-hegy támadása nem esett túl jól, a sáros úton amúgy is nehéz volt haladni, de egy lovascsapat azt gondolta, nincs is jobb időpont az erdőben randalírozni, mint akkor, amikor teljesítménytúra van. Az egy dolog, hogy a vágtázó lovasok majdnem elütöttek, de a keskeny, csúszós, meredek úton is muszáj volt egy lovasnak felkaptatnia. 
Úton a templomhoz
A Csúcs-hegytől már csak el kellett jutni a Virágos-nyereghez, ahonnan a végtelenül hosszúnak tűnő Jablonka úton keresztül sétáltunk vissza a célba. Addigra fájt már minden, de leginkább a lábunk. A célba éppen jókor értünk be, nem volt nagy sor, utánunk esett be egy nagyobb tömeg.

Szintidőn belül beértünk, 5 óra 25 perc lett a vége, 6 óra volt a szintidő. Megint gumis kitűzőt kaptunk. Járt volna egy leves is, de egyikünk se eszik húst, és a frankfurti leves nem éppen vegabarát megoldás. Hazamentünk inkább és rendeltünk egy jól megérdemelt pizzát. 

2018. április 24., kedd

Svéd-dán kalandok - Koppenhága

Ha nem lett volna elég az éjszakai horkolás, alvótársaink még udvariatlanok is voltak, és teljesen ignorálták a hostelek íratlan szabályait: amint felébredtek, zörögtek, zacskókkal csörögtek, hangosan beszélgettek. Egyikük befoglalta a szoba egyetlen asztalát a hatalmas hátizsákja tárolására, és dühösen fújtatott, amikor odapakoltam az én holmimat is. Nem lettünk legjobb barátok. 
Igen, ez a hostel. És igen, süt a nap, és esik a hó.
Reggelit nem kértünk, csak egy gyors kávét ittunk a városnéző túránk előtt. Az idő annyiból javult, hogy sütött a nap, de a hideg nem enyhült. Eszkimónak beöltözve hagytuk ott a szállást. 
Nyhavn
Koppenhága, vagy dánul København,  viking halászfalu volt a 10. században, és csak 15. század elején lett Dánia fővárosa. A 775.000 lakosú várost 2000 óta köti össze az  Øresund híd a svédországi Malmövel. Az összeköttetés mindkét város javára vált, felpezsdítette a gazdaságot és a turizmust. Koppenhágát a világ egyik legzöldebb városaként tartják számon.
Mögöttünk a Nyhavn
A Nyhavnon tettünk kört. A Nye Havn dánul ‘új kikötőt’ jelent, és arra utal, hogy 1671-ben, mikor a király egy mesterséges kikötő építését adta parancsba, még tényleg újnak számított. Tipikus színes északi kereskedőházak állnak a partján, képeslapra illik az egész. 
Nem akarom tudni, hány kalória
Reggelire waffelt ettünk a Vaffelbagerenben (http://vaffelbageren.dk/), ami nekem már túl édesnek bizonyult, pedig finom volt. 
Vonul az őrség
A kis hableány felé indultunk most is, de megálltunk az Amelienborgnál, a dán királyi család lakóhelyénél. Éppen őrségváltásra készülődtek, beálltunk mi is a nézelődők közé. Mindenki nagyon rápörgött az őrség díszes, kicsit már komikus egyenruhájára, de maga az őrségváltás nem volt se látványos, se gyors, ezért meg se vártuk a végét. Amikor már több perce csak álldogált az új őrség, akkor meguntuk.
Frederik templom
Be akartunk menni a Frederik templomba, de zárva találtuk. Pár óra múlva nyitott újra, de nem maradt időnk visszamenni. 
Szent Albán templom
Útba esett a látványos Szent Albán templom, ami az anglikán egyházhoz tartozik. 
Hableány jeges sziklán
Fox, gyorsan csinálj egy szelfit, amíg nem fagy le az ujjad!
A kis hableány szobránál most nagyobb tömeget találtunk, mint éjszaka. Napfénynél láttuk, hogy a parti kövekre ráfagyott a vízpermet a tenger hullámaiból. Most se fotózkodtunk sokat, egy-két kép emlékbe elég volt. A szobor 1913 óta áll a parton, és szegény nem egyszer volt vandalizmus áldozata: valamiért szeretik lefűrészelni a karjait, és festékkel is előszeretettel öntik le. Ottjártunkkor minden végtagja megvolt. 
Kastellet bejárata
A Kastellet erődítmény egy köpésre található a szobortól. A csillag alakú erődrendszert a dán védelmi minisztériumhoz tartozik. Egyike a legjobb állapotban megmaradt észak-európai erődöknek. Temploma, szélmalma is van, és a koppenhágaiak szívesen járnak a töltés tetejére futni. 
Szélmalom a Kastellet töltésén
Rövid idő alatt újra annyira átfáztunk, hogy kénytelenek voltunk beülni egy pékségbe melegedni. 
Rosenborg kastély
A Rosenborg kastélyhoz sétáltunk tovább. Bemenni már nem tudtunk, a múzeum már zárásra készülődött. A reneszánsz kastélyt 1603-ban kezdték építeni. Ma a dán koronázási ékszereket őrzik az alagsorában. 
Rundetårn
Kis séta után a Rundetårnhoz jutottunk. Nem terveztünk felmenni, de belefért az időnkbe. Kár lett volna kihagyni. A torony tetejére úgy alakították ki a feljárót, hogy lóval is meg lehessen tenni az utat, fent pedig csillagászati megfigyelőt alakítottak ki. 35 méter magasról látni rá a városra. A torony 1642-ben készült el. 
Kilátás
A toronyban van egy pad Kyssebanken néven, ami a csókolózó pad. Eléggé adja magát, hogy oda kell leülni csókolózni. 
Lépcső helyett
Innentől a séta útvonala bizonytalanná vált. A sétálóutcán mászkáltunk, de konkrét célunk nem nagyon maradt. Átsétáltunk a Christiansborg kastély kapuja alatt, majd egy érdekesnek tűnő tornyot követve a városháza épületénél lyukadtunk ki. A téren éppen Szent Patrik napot ünnepeltek. 
Az a csavart tornyot még meg kell néznem egyszer közelről
Úgy döntöttünk, a vasútállomásra megyünk, és magunk mögött hagyjuk Koppenhágát. 
Szivárványos zászló
Ami kimaradt, az a Christiania, a város hippirészlege, amit egykor illegálisan nyitottak meg, de ma igazi turistaszenzáció. Gyakorlatilag város a városban, a kapukon belül nem lehet fotózni vagy mobilozni, ellenben a könnyűdrogok legálisak. Nagyon izgalmasan hangzik, de nem lett volna értelme odarohanni és bekukucskálni, több időt akarunk volna rászánni.
Városháza
Amiről még nem esett szó, az a biciklikultusz. A dán főváros biciklis paradicsom: mindenhova bicikliutak vezetnek, és a dánok használják is őket. Még a legnagyobb hidegben is tekernek. Mikor mi majd szétfagyva baktattunk éjjel a hableány szobrához, akkor is több bringást is láttunk az utakon, pedig erős szél fújt. A bringatárolók pedig elképesztő mennyiségű biciklivel vannak tele. 
Biciklitároló a vasútállomáson
A vasúton megtudtuk, hogy az Øresund hídon éppen felújítják a síneket, így pótlóbusszal lehet a reptérről Malmöbe jutni. Elvonatoztunk a reptérre - ironikus, hogy pont nem akartunk odamenni, és csak nem tudtuk kihagyni -, és kényelmes busszal vittek át minket Svédországba. A híd tényleg bámulatos, a közepén csak egy tábla jelzi, hogy átértünk Svédországba. A hídról leérve határőrök szállták meg a buszt, megnézték mindenki útlevelét. Közben esett a hó, így semmi jóra nem számítottunk Malmöben időjárásilag. 
A határátlépés elmosódott pillanata
A szállásunk sajnos kicsit kiesett a városközpontból, fél órát meneteltünk a dermesztő hidegben. A Rut & Ragnarsba érve nem találtunk senki a recepción, de felhívtam a megadott telefonszámot, és a recepciós hamarosan megérkezett. Itt ért a meglepetés, hogy bár foglaltam booking.com-on, a recepciós nem látta beírva a foglalásunkat. Nem is csodálom, kis kockás füzetbe voltak felvezetve a foglalások. Nem baj, megkaptuk az egyik négyágyas szobát, és így bár megint emeletes ágyon aludtunk, de legalább volt hol töltenünk az éjszakát. A helsingborgi szállásra hasonlított a hely, valószínűleg egy hostellánchoz tartoznak. 

Nagyon éhesek voltunk, ezért kerestünk egy pizzázót a környéken. Beültünk a Family Pubba, ami szinte tele volt, de még akadt hely. Mire megvacsoráztunk, a kocsma is elcsendesedett: a meccs, amit a többség nézett, véget ért, és mi is meg tudtunk inni egy sört nyugiban. A malmöi éjszaka nem volt a legnyugodtabb, a hostel más vendégei dajdajoztak éjszaka.

2018. április 23., hétfő

Svéd-dán kalandok - Roskilde

Reménykedtem, hogy az előző napinál kicsit jobb idő lesz, de nem jött be. Bár sütött a nap, továbbra is erős szél fújt, néha hó is szállingózott, és továbbra is nagyon hideg volt.
Viking hajó múzeum
A szállást reggel 10-ig kellett elhagynunk, és ekkor nyit a múzeum is - nem lehet véletlen. Valószínűleg tényleg nem az, a szállás és a viking hajó múzeum egy komplexum része. A múzeumhoz pár percet kellett csak sétálnunk, közben megfigyelhettük a szél által feldöntött táblák sorát.
Hajó
Az a jó abban, hogy márciusban jártunk ott, hogy olcsóbb volt a belépő: 90 dán korona (kb. 3800 HUF). Májusban ez 130 korona lett volna (kb. 5400 HUF) Látogató viszont kifejezetten sok volt már nyitáskor, ráadásul egy jó hangos magyar banda is érkezett nem sokkal utánunk. Dániában a legtöbb múzeumban megkérdezik jegyvásárláskor, hogy honnan jöttél, mert statisztikát vezetnek róla. Hallottam, amikor a pénztáros néni csodálkozva mesélte a magyar csoportnak, hogy jééé, hát egy fél órája volt itt egy szintén magyar pár, együtt jöttek? Onnantól azt játszottuk foxszal, hogy ha a közelünkben jártak, nem szólaltunk meg. xD 
Kisebb hajó
A múzeum fő attrakciója az az öt viking hajó, amit a Roskilde fjord védelmi rendszerének részeként megtöltöttek kövekkel, majd elsüllyesztettek. Először három hajót küldtek a mederbe, 20 évvel később pedig még kettőt.
A fjord a múzeumból nézve
A szűk, ám forgalmas átjárón innentől nem volt lehetséges az átkelés. Idővel a kvázi sorompóként funkcionáló hajókról elfeledkeztek, csak a népi emlékezetben maradt meg halványan. 1962-ben aztán a hajókat megtalálták, és kiemelték a fjord mélyéről.
A megmaradt darabokból újjáépítették őket.
Ugyanazzal az eljárással konzerválták, mint a svédek a Vasat: polietilén-glikolba áztatták, amíg teljesen átvette a víz helyét a fában, konzerválva a hajókat. A múzeum csarnokában mind az öt hajó megtekinthető a fennmaradt darabkákból újjáépítve. A hajók funkciójukat tekintve meglepően változatosak: egy óceánjáró (nem a mai értelemben), egy hadihajó, egy kereskedőhajó, egy hosszú hadihajó a dán vizekre tervezve, és egy halászhajó. Nem tudom, sejthették-e a vikingek, hogy egyszer megtalálják az elsüllyesztett hajókat, de ha időkapszulát akartak volna hagyni, akkor se tudtak volna nagyobb választékkal előállni.
Lezúzlak!
Útra készen

Nem csak a hajók történetét mutatta be a kiállítás, hanem a korabeli viking életet, a viking történelmet is. Egy teremben pedig jelmezeket ölthetnek magukra a látogatók, és beöltözhetnek vérszomjas vikingnek, majd a hajódíszleteken pózolhatnak. Nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget én sem.
Nyamm
A múzeumozás végére megéheztünk, beültünk a Café Knarr étterembe, ami a múzeumhoz tartozik. Nagyon szimpatikus kis hely volt, helyi és szezonális alapanyagokkal dolgoznak, és bár egy sima terem az egész, mégis valahogy hangulatossá vált a gyertyáktól. Olyan finom és tápláló hummuszos szendvicset ettem, amire igazán nem számítottam.
A székesegyház a múzeumtól
Nehezen szántuk rá magunkat a továbbindulásra. A roskildei székesegyházhoz sétáltunk, nem volt messze, de a hidegben soknak tűnt.
Hóvirágok és a székesegyház
Ez a templom azért izgalmas, mert ez volt az első gótikus katedrális, amit téglából építettek, és a 15. század óta ez a dán királyok temetkezési helye.
Hatalmas az épület
Az épület a Világörökség része. Belépve azt tapasztalja az ember, hogy megdöbbentően nagy a belső tér.
Templom belülről
A székesegyház helyén már egészen korán kis templom állt. 960 körül Roskildét nevezték ki a dán fővárosnak, és ezzel a királyi és egyházi hatalom közponjává is kellett válnia. Megépült hát a kis templom, amit az idők során rengetegszer átépítettek, míg a székesegyház elnyerte mai formáját.
Oltár
Utoljára 1985-ben építettek hozzá az épülethez, akkor egy új temetkezési helyet nyitottak meg. 2003-ban készítették elő a jelenlegi uralkodó pár, II. Margit királynő és Henrik herceg végső nyughelyét. Pár éve kisebb botrányt kavart a herceg azzal, hogy kijelentette, nem akar a roskildei királyi kriptában nyugodni a felesége mellett, mert nem kezelték a királynővel egyenrangú félként. És valóban, a dán királynő férje sosem lehet király, és a nyilvánosság előtt se kapott túl nagy szerepet. Henrik végül idén februárban elhunyt, kérésének megfelelően elhamvasztották, és a hamvai a közelébe se kerültek Roskildének. 
I. Margit síremléke
Oldalkápolnák és sírhelyek váltják egymást, az emeleten festmények, makettek, és egy újabb lépcső egy félemeletre, ahol a székesegyház történetét régészeti leleteken keresztül mutatja be egy kiállítás.
Szent György minden egész órakor legyőzi a sárkányt
A legaranyosabb az az óra, amin egy rövid bábjelenet játszódik le minden egész órakor: Szent György legyőzi a sárkányt.
Legómakettek
Észre se vettük, de két órát töltöttünk odabent, és nem éreztük, hogy mindent alaposan megnéztünk volna. Záróra volt, úgyhogy kénytelenek voltunk távozni.
Az emeletről
A jeges szélben visszaküzdöttük magunkat a vasútállomásra. Nagyon megörültünk, amikor emeletes vonat gördült be elénk, azonnal rohantunk az emeletre. Fél óra se telt el, és már Koppenhágában voltunk.
Üres roskildei utcák
Az első küldetés a szállás megkeresése volt. A Nyhavn régi házai között bújik meg a Bedwood Hostel. A hely nagyon kényelmes és hangulatos volt. Belépve egy kocsmarészre értünk, az emeleten voltak a szobák. Egy hatágyas szobában kaptunk ágyakat. 
Carlsberg Elephant
Már sötétedett, nagyon hideg volt odakint, és mielőtt bárhova mentünk volna, akartunk inni egy sört a pubban. Olyan Carlsbergeket ittunk, amiket itthon nem kapni, és nagyon tetszett a multikulti hangulat; mindenki vidám volt, és mindenféle nyelveken beszélgettek az emberek. Az utunk egyik kedvenc része számomra ez a hostel volt.
Festői háttér
Csak a harmadik sör után bírtuk rávenni magunkat az indulásra a kis hableányhoz. A kultikus szoborka csak 20 perc sétára volt, de a jéghideg szélben többnek tűnt. A szoborhoz érve megállapítottuk, hogy igencsak festőiek az erőmű füstöt okádó kéményei a háttérben. Érdekes módon senki nem volt ott rajtunk kívül. xD Két képet volt csak erőnk lőni, mert többet nem bírtak az ujjaink. Én ilyen hideget nem éltem még meg szerintem soha. Siettünk is vissza a hostelbe, ahol meglepő módon bár a hely tele volt, az asztalunk üresen állt, úgyhogy még egy jutalomsört legurítottunk, mielőtt aludni tértünk.
Meggyötört fejek, hátul a hableány
Nem mondom, hogy ez volt életem legjobb éjszakája: összezárva öt pasival, akik közül kettő horkol, mint a veszedelem, és csak az egyiket lökdöshetem meg, mert a másikat nem ismerem. Készültem én füldugóval, de azon is áthallatszott a horkolás.