Költészetnap, 2018.

Csanádi Imre: Észtek

Dübörög a tenger, a tenger,

acsarog szakadatlan a tenger,

hullámok faltörő kosait

uszítja a parti kövekre,

de a kövek, a parti kövek,

a vörhenyők, az acéltömörek

visszarugdalják szikrázva a tengert.

Tengernek a Törvény

azt súgja: terjeszkedni!

Partnak a Törvény

azt súgja: megmaradni !

Így feleselnek,

se vége, se hossza.

De őrzik a partok a földet

ha maroknyi, ha mostoha is,

őrzik zsolozsmás fenyveseit,

csivitelő nyíreseit,

csökönyös, álnok lápjait,

sovány mezeit, csordákban amelyek

gömbölyű, vad, vörhenyő köveket

legeltetnek a gleccserjárás óta;

őrzik kurta nyarak

fülemüle-szavú, anemóna-nyitó,

világló-fehér éjeit,

őrzik hosszú telek

ráérősen dorbézoló

sarki, szilaj fagyait,

almafák gyilkosait.

Őrzik kicsi föld kicsi népét,

a tengerrel, a kővel,

lápokkal és fagyokkal

vitézül viaskodót.

Dübörög a tenger, a tenger,

acsarog szakadatlan a tenger,

német bárók, cári atamánok

képében dúl-fúl a tenger,

se vége, se hossza,

századok óta.

Feketén bömböl a Fátum:

Jaj minden apró népnek!

Nem felelnek az észtek,

teszik a dolgukat:

gátat vonnak szorgalomból,

gátat vonnak józanságból,

gátat vonnak áradó énekekből,

építik magukat parttá.

1968.