Bergen, Norvégia - day 03. Fjordtúra.

Gyors reggeli és kicsekkolás után már robogtunk a kikötőbe, nehogy lekéssük a hajó indulását. Már elkezdtek beszállni az utasok, mire odaértünk. Gond helyet foglaltunk a hajó belsejében, ahol kellemes meleg volt. Nem úgy, mint a tetőn, ahonnan a távolodó várost néztük.

Norvég zászlós városos

Ki voltak készítve székek, de 10 percnél tovább nem lehetett kint maradni: nem egyszer teljesen lefagyott a kezem pár kép lövése után, annyira jeges szél süvített. 

Nordhordland híd

Elhaladtunk egy úszóhíd, a Nordhordland híd alatt, ami elképesztő mérnöki bravúr. Mivel a víz ezen a szakaszon kb. 500 m mély, nem tudták rögzíteni a pilléreket, ezért egy része a vízen lebeg.

Hatalmas fjordok

Próbáltam úgy óvni magam a megfagyástól, hogy csak akkor mentem ki, ha valami olyasmit láttam, amit mindenképpen le akartam fotózni. Szívem szerint persze végig kint maradtam volna, de tényleg elviselhetetlen hideg volt.

Csak úgy suhantunk!

Az Osterfjordenen hajóztunk a Mostraumen folyó felé, és végig elbűvölő volt a látvány. A hegyek között a fjord folyamatosan szűkült. Mindenhol fagyott vízfolyásokat láttunk - biztosan nagyon szép nyáron is, amikor csordogál lefelé a víz. 

Eddig jutottunk

A fjord mélyén egy kis település, Mo bújik meg, ami Norvégia második legkisebb falva. A végső állomás egy nagy vízesés lett volna, aminek a vizéből nyaranta vödörrel fognak fel, ebből ihatnak az utasok. Most el sem jutottunk odáig, mert jég állta az utunkat, ahol a hajó nem tudott volna biztonságosan átkelni. Mégse voltunk csalódottak, elképesztő szép volt a fjord és az egész út.

Jobb oldalt fagyott vízfolyások

Kis település a fjord rejtekén.

Útközben több kicsi települést is láttunk, ezek Modalen községhez tartoznak, ami összesen 380 lakossal rendelkezik. 

Fjord!

Távolodó hegyek

Visszafelé csontig szétfagytam, amikor már Bergenhez közelítve kimentem a hajó orrába, hogy onnan fotózzam a várost. Nem volt annyira jó ötlet, mert annyira átfagytam, hogy csak fél nappal később, a repülőn olvadtam ki rendesen. Másrészt a város határában amúgy is lelassított a hajó, elég lett volna akkor fotózni.

Újra Bergen

Beugrottunk a McDonald'sba egy kávére. A skandináv országokban a Meki prosztó helynek számít, csak a csórók és a turisták járnak oda. Itt is látszott ez a szemlélet, csak turisták voltak bent. Az ótvarrosz kávé után a Hanza Múzeumban folytattuk a napot.

Múzeum

A múzeumot 1872-ben nyitották meg. Két házból áll: az egyik a tengerpart felé néz, a másik a hegyek irányába. Az épület 1702-ből maradt fenn, eredeti a bútorzata és a belső elrendezés.

Fox és egy rakás szárított tőkehal

A jegypénztárnál kellemes meleg volt, de a múzeumrészbe lépve megcsapott a jeges hideg. A Hanza-házakban nem volt fűtés, hiszen a földszinten tárolt árunak, ami nagyrészt tőkehal volt, csak ártott volna a meleg, így a múzeumban is hideg van. A felsőbb szintekre érve kicsit engedett a fagy, de még így se tudtam felmelegedni egyáltalán. 

Ilyen táblákon vezették az eladásokat

Az emeleten vendégfogadásra alkalmas szobába jutottunk: a festett falakon színes festmények, a bútorok giccsesen csicsásak.

A nyitott szekrényajtó mögött egy titkos lépcső rejtőzik

Voltak üzletelésre alkalmas helyiségek, adminisztrációs feladatok végzésére szolgáló szobák, vendégfogadásra alkalmas helyek.

Kincses ládika

Ágyak

Fent az egyik képen látni a titkos lépcsőt a legfelső szintre. Ezeknek a kereskedőknek, akit itt éltek, a kiváltságaik mellett kötelezettségeik is voltak: amíg Bergenben dolgoztak, cölibátust kellett tartaniuk. Csak hát tudjuk, hogy megy ez, a papoknak se mindig sikerül betartani. A titkos lépcső, ami a padlásszinten egy titkos hálószobába vezetett, tökéletesen alkalmas volt arra, hogy az ember olyan vendéget fogadjon, akiről nem feltétlenül akart másoknak beszámolni.

A titkos lépcső feljárata

Ahogy már említettem, ezekben a házakban nem lehetett tüzet gyújtani, csak a Schøtstuene-ben, ahol a kereskedők télen laktak. Ide nem jutottunk el, mert csak vasárnaponként van nyitva 3 órácskát.

Még egy háló.

Folyosó

A hideg múzeum bejárása utána a kávézórészlegen melegedtünk. Egészen eddig nem volt szükségünk készpénzre, ám a kávéautomata csak aprót fogadott el. Persze ezt is meg lehetett oldani: fox a kártyájával kifizette az árát a recepcióslánynál, aki odaadta a pénzt. Mindig elgondolkodom, vajon itthon lenne-e bárki ilyen rugalmas?

Az egyetlen találkozásunk készpénzzel.

Mivel még mindig ragyogó időnk volt, a változatosság kedvéért újra felmentünk a Fløyenre. Végre napsütéses képeket is sikerült készítenünk.

Napsütés! 

A kávézó zárva volt, de az ajándékbolt nyitva, ahol szintén lehet meleg italokat kapni. Én meg akartam várni a naplementét, de nem voltunk biztosak benne, hogy el tudjuk addig tölteni az időt. 

Jajj de szép volt!

Üldögéltünk a boltban, forrócsokit ittunk és sütit ettünk.

Kezdődik a naplemente

Aztán sétálgattunk, csúzdáztam a játszótéren, és végül mikor kezdett lefele menni a nap, úgy döntöttünk, hogy nem megyünk sehova.

Magic hour

Fák között

Lustaságból, fázásból kihagyni egy ilyen alkalmat botorság lett volna. Lehet, hogy pillanatnyilag jobban éreztük volna magunkat, ha nem a kilátónál fagyoskodunk, de ki tudja, mikor nézhetünk újra naplementét Bergenben?

Sötétedik 

Jajj ne, egy fényevő!

Szép zárása volt ez a bergeni hétvégének.

A nap már nem is látszik

A hegyről lejőve az árak ellenére dacból beültünk egy bárba és kikértünk két sört. Finomabb volt a boltinál, de nehezen tud másra gondolni az ember iszogatás közben, mint hogy a sörnek legalább aranyból kéne lennie ennyi pénzért. A pincérlányt pedig majdnem kiröhögtük, amikor kérdezte, hogy kérünk-e még egy kört. Egyébként elgondolkodtunk azon, vajon a helyi kéregetők gazdagabbak-e nálunk, és arra jutottunk, hogy simán lehet. :D

Margitsziget a levegőből.

A hazaút egyik legizgalmasabb része az volt, amikor elrepültünk Koppenhága felett, a másik, amikor láttunk egy világítótornyot a levegőből. A harmadik, mikor a Margitsziget felett értünk ki a felhőrétegből Budapest felett.

Bergen gyönyörű, és tervezzük, hogy nemsokára visszatérünk nyáron is. Elképesztő kedves volt mindenki, de még a turisták is! Nem nagyon tudtunk úgy szelfizni, hogy valaki ne kérdezte volna meg, hogy csináljon-e rólunk képet. Angolul mindenki beszélt, akivel kommunikáltunk. Sehol nem éreztették azt velünk, hogy mi vagyunk az idegesítő turisták, akik idejönnek zavarni a lakókat, tényleg mindenhol nyitottsággal és sokszor lelkesedéssel találkoztunk. A múzeumokban mindenhol elmondták a fontos tudnivalókat rögtön a jegyvásárlásnál, segítőkész volt mindenki. A Hanza Múzeum jegyeladóján meg teljesen kivoltunk, velünk angolul beszélt, egy előttünk lévő látogatóval pedig azonnal franciára váltott, amikor megtudta, hogy az az anyanyelve. Wow.

Nagy élmény volt ez az út, Norvégia az egyik legszebb hely, ahol eddig jártam.

Bergen, Norvégia - day 02. Múzeumok

Napsütéses reggelre ébredtünk - már ekkor tudtuk, hogy újra felmegyünk a Fløyenre: látni akartuk, mégis milyen a környék, ami Bergen körbeveszi. A város is teljesen kinyílt körülöttünk: láttuk a hófödte hegyeket, a hajókat a kikötőben, azon túl a tengert, és nem burkolóztak ködbe a távoli házak sem.

Templom mögött hegy

Első dolgunk volt megvenni a jegyeket a másnapi fjordnéző hajótúrára Mostraumen felé. Reméltük, hogy lesz másnap délután 2-kor túra, mert szokott, de csak délelőtt 10-kor volt. Ideálisabb lett volna délután menni, de végülis jó volt a reggeli is. 

Bryggen

A szép idő ellenére tartottuk magunkat az előző este kitalált menetrendhez, és a város felfedezésével töltöttük a nap nagy részét. A Bryggenre sétáltunk, hogy megnézzük a híres Hanza-házakat. 

Közelebbről

A Bryggen az UNESCO Világörökségi lista része, Bergen egyik fő látványossága, szinte minden képeslapon ez szerepel. 1350 körül Bergenben német hivatalnokok telepedtek le a Hanza-szövetség képviseletében. Bergen sosem volt hivatalos Hanza-város, csak lerakati város, amolyan raktárhely.

Norvég cica

A városban egyszerre akár 2000 német hivatalnok is tartózkodott, és a számukra felhúzott épületeket kerítés választotta el a város többi részéről. Komoly kiváltságaik voltak, alig fizettek adót, a német törvények szerint éltek, és itt folytatták a kereskedést. Észak-Norvégiából tőkehalat szállítottak ide, amit aztán tovább adtak a többi Hanza-városba. 

Mérges tőkehal

A házak alsó szintjei áruraktárak, a felsők üzletkötésre és lakhatásra alkalmas helyiségek voltak. Az épületek több alkalommal leégtek, a legrégebbi fennmaradt házak 1702-ből származnak. 

Létrácska

Utoljára 1955-ben kaptak lángra, ezután 1979-ben adták át újra az épületeket, ekkor kerültek fel az UNESCO listájára. Az újjáépítés során hat új épületet is felhúztak, ezekben található ma a Radisson hotel. 

Feljáró az Olasz Intézethez

A Julehusetbe, azaz karácsonyházba azonnal berohantunk, és be is vásároltunk karácsonyi képeslapokból. Akciós volt, és meglepő módon még nekünk is megérte.

Borsó, dinnye, kukorica, mehet a fára

Lépcsőforduló

Skandináv karácsonyi figurák

Imádom a karácsonyt, ezt a helyet nekem találták ki. Volt minden: zöldséges és flamingós karácsonyfadíszek, plüssök, égők, képeslapok, babák... Szívem szerint beköltöztem volna. 

Emeleti folyosó

A házak között kis átjárókon lehet sétálni. Némelyikben irodák, intézetek, galériák üzemelnek, szabad a bejárás az emeleti részekre, így jártunk be több szintet. 

Bryggen másik vége a Radissonnal

A Bryggenen túl továbbsétálva a Håkonshallen (Håkon csarnoka) múzeumába léptünk be. A tornyos épületet 1250 körül emeltette Håkon Håkonsson király, nagy kőcsarnoka lakodalmi és koronázási helyszínként is szolgált. 

Håkon csarnoka

A középkorban raktárként használták, volt, hogy a tetejét is elveszítette, de a 19. század elején helyreállították az eredeti tetőformát. 1944-ben egy német lőszerszállító hajó felrobbant az öbölben, hatalmas pusztítást vitt véghez a part menti épületekben. 

A csarnok

Másik irányból

A csarnok kiégett, csak a falak maradtak épen. Persze újjáépítették, ma főként múzeumként funkcionál, de koncerteket és hivatalos eseményeket is tartanak itt.

Maketten a robbanás utáni állapotok

Pár lépésre található a Rosenkrantz-torony, aminek a külső falait éppen restaurálják, így abból nem sokat láttunk. Ez az épület jóval később, az 1560-as években épült, bár az 1270-es évekből származó alapokat is tartalmaz. Védelmi és lakófunkciója is volt. Már maga a belső elrendezés is egy külön védelmi rendszer, a kettő csigalépcső kész labirintussá teszi a tornyot.

Szűk lépcsők

Pechünkre pont valami gyerekszíndarab volt az egyik teremben, és a végén a gyerekek és szüleik randalíroztak a toronyban. Direkt van egy útvonal, amit követni kell, ezt piros nyíl jelzi mindenhol: nagyon keskenyek a csigalépcsős szakaszok, két ember nem fér el egymás mellett. Persze a kisgyerekes családok nem foglalkoztak ezzel, fel-le rohangáltak, fittyet hányva az útirányra. Ilyenkor azért elég mérges tudok lenni, mert igenis sok gyerekes hiszi azt, hogy övék a világ, és mindenki alkalmazkodjon hozzájuk. A kegkeményebb mégis az a nő volt a gyerekével, akivel már a csarnokban is találkoztunk, ott is lazán beengede a gyereket egy lezárt részre, itt pedig csak azért szólt rá a totál neveletlen gyerekére, mikor elkezdett tolni egy kiállított ágyút (!), mert nagyon csúnyán néztem rájuk. Blah.

Vastag kőfalak

A tetőn is munkálatok folynak, de egy ajtón ki lehetett osonni. Igaz, óvatosan kellett lépkedni, mert a szögek hevertek kiöntve, és egy ponyva is nehezítette a járást. Szomorú lettem volna, ha nem látjuk a panorámát.

Kikötő 

A Håkonshallen 

Hegyek és fjordok a távolban

Az Ulriken hegy tornya

Van egy ilyen fura dolog Bergenben, hogy a múzeumok csak napi pár órát tartanak nyitva. A legtöbb délben, esetleg 11-kor nyitva, és délután 3-kor be is zárnak, keveset találsz 4-5 körül még nyitva. Míg a csarnokot és a tornyot bejártuk, már nem lett volna időnk kényelmesen végigjárni a Hanza Múzeumot, így azt elnapoltuk. Ez a másik érdekesség, hogy hétfőn viszont sok múzeum nyitva tart. A legidegesítőbb a Hanza Múzeum része, a Schøtstuene, ami külön épületegyüttes, de csak vasárnaponként van nyitva dél és 3 között.

A Bergenhus Festningsmuseum (Bergenhus Erőd Múzeum) egy történelmi-katonai múzeum, ahova ingyenes a belépés. A recepciós bácsi gyönyörű angolsággal magyarázta el, melyik szinten mit találunk: legfelül a Bergenhus erőd történetét, majd a II. világháborús norvég ellenállás történetét, a nők katonai szerepét bemutató kiállítás, régi újságokból válogatás, végül pedig a norvég ENSZ missziók összefoglalója. 

A lengyel holokauszt-törvény margójára

Szépen végigmentünk a termeken, a legtöbb helyen volt angol felirat, ahol nem, ott pedig kis füzetkében követhettük az angol fordítást. A legérdekesebb az erőd története és az ellenállás volt, sajnos a nőket bemutató rész tömény életrajzokból állt csak.

Kávézó

Említette a recepciós, hogy van egy kis büféjük kávéval, és azt terveztem, hogy jól megtámogatom a múzeumot azzal, hogy veszek kávét, ha már egyszer belépő nincs. Aha, keresztülhúzták a számításaimat, mert még a kávé is ingyen volt! Egy igényes ebédlőhelyiségben önkiszolgáló büfé üzemelt. Miután kitöltötted a kávét, elegáns környezetben fogyaszthattad el, a norvég királyi pár fotói alatt. Teljesen megdöbbentő, hogy ez működik és megéri. Mi nem tértünk magunkhoz.

Mariakirken

Be akartunk nézni a Mariakirkenbe, ami a város legrégebbi épülete az 1130-40-es évekből. Bár a bergeniek használták, 1408-ban a németek kisajátították, és ez lett a “német templom”, és több mint 450 évig maradt a német misék helyszíne. Ez mentette meg valószínűleg az elpusztulástól. Egészen az első világháborúit tartottat itt német miséket. Szívesen megnéztük volna, de nem volt nyitva, és amúgy is csak pár óráig van nyitva minden nap, mint a múzeumok.

Motorozó troll

Tettünk még egy próbát a katedrálissal, de azt meg most restaurálják, így oda se jutottunk be. De legalább láttuk a helyi graffitimesterek munkáit.

Valakinek határozott véleménye van.

Mit lehetett tenni, kifogytunk a múzeumokból és templomokból, felmentünk újra a Fløyenre. 

Már a lanovkából ezt láttuk

Sajnos az ég közben befelhősödött, de így is sokkal látványosabb volt a kilátás, mint az előző nap. 

Gyönyörűség

Megint beültünk a kávézóba egy sütire és forró csokira, ugyanaz a lány volt a pultban. Kardemomos sütijük már nem volt, fahéjasat voltunk kénytelenek enni.

Csináltunk képet egy turistáról, cserébe ő is lőtt rólunk

Látni akartuk a várost éjszaka, úgyhogy elég sok időt töltöttünk a hegyen. Zárásig üldögéltünk a kávézóban, utána a panorámát csodáltuk, közben körbe-körbe sétáltunk és beszélgettünk. Nem győztünk elég hálásnak lenni, hogy ott lehetünk. Minden annyira nyugodt volt és szép!

Távolban az Ulriken

A nap csak-csak lement, de sokáig tartott, amíg teljesen eltűnt minden fény. 

Nem lehet megunni ezt a látványt.

Annyit mentünk körbe, hogy már nem is számoltuk a köröket. 

Naplemente a felhők mögött

De arra jó volt ez a sok szabadidő, hogy megcsináltuk a fotókat, amiket már előző nap elterveztünk. A Don't feed the trolls tábla egyszerűen üvöltött egy ilyen fotópárért. Ennél már csak akkor lett volna jobb, ha fox előcsap egy laptopot, és úgy nyúl a csokiért. 

Don't feed the trolls!

I said don't!

Eléggé fáztunk már de végül teljes lett a sötétség. 

Alakul, alakul.

A csillagokat néztük és a város fényeit. Bámulatos volt.

Akármeddig bámulnám.

A lanovkával mentünk le, hiába volt drága, nem akartunk a sötétben csúszkálni lefele. A váróban ugyanolyan szőrtakarók fedték a padokat, mint a kávézóban. Nem tudom elképzelni, hogy Magyarországon bárhol ilyeneket rakjanak ki, és ne tűnjön el fél óra alatt. 

Ez egy váró.

A boltkör után már a szálláson maradtunk, össze kellett pakolnunk, mert reggel indult a hajótúra. Az éjszaka csendes volt, vasárnaponként hálistennek nincs buli.