sasszem 1 hónap után

A héten voltam egyhónapos kontrollon. Úgy tűnik, az átlagnál gyorsabban gyógyul a szemem, a klinikán teljesen elégedettek voltak vele. 

A szokákos szemnyomásméréssel és fénytörési hiba méréssel kezdődött a vizsgálat, majd a látótáblás olvasás után még a doktornő külön belenézett a szemembe. Olvasásnál nagyon durva volt, hogy külön-külön mindkét szememmel el tudtam olvasni az utolsó sorokat is, ergó a látásélességem beállt 125%-ra mindkét szemnél. Felmerül a kérdés, hogyan lehet 100%-nál több? Nekem is utána kellett néznem, és nem tudom, mennyire van ez tényleg így, de azt a választ találtam, hogy azért, mert lézeres műtéttel a szaruhártya felületén minden egyenetlenséget és fénytörési hibát korrigálnak, így a páciens jobban lát, mint egy olyan ember, aki világéletében jól látott. Elvileg a jól látók szaruhártyája nem teljesen egyenletes, lehetnek minimális hibák azon is. Találtam egy ábrát is erről. 

forrás: http://www.glamouronline.hu/geletstilus/hogyan-lehet-a-lataselesseg-125-os-14917

Cáfoljon meg, aki jobban ért hozzá. 

A doktornő megkérdezte, hogy egyébként hogyan látok, mondtam, hogy teljesen tisztán. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy nem mindenkinek áll be ilyen tökéletesre egy hónap alatt a látása. Azt mondta, hogy tükörsima a szaruhártyám, és olyan szépen gyógyulok, hogy ráérek legközelebb két hónap múlva menni - talán emlékeztek: arról volt szó, hogy fél évig havi kontrollok lesznek. 

A szemcsepp továbbra is Flucon, de napi öt cseppentésről csökken az adag napi négyre, egy hónap múlva pedig már csak napi hármat kell majd csepegtetnem. Most már mehetek uszodába, szaunázhatok, és ha sportolnék labdajátékot vagy küzdősportolnék, azt is csinálhatnám. Két hete sminkelhetek, a szem környékét azért annyira nem erőltetem. Ja, és végre dörzsölhetem a szemem! Eddig műkönnyet javasoltak helyette arra az esetre, ha késztetést éreznék a szemdörzsölésre. Igazából annyira megszoktam már, hogy nem piszkálom, hogy szerintem továbbra sem fogom.

Amire továbbra is nagyon figyelnem kell, az a rendszeres csepegtetés és a fokozott UV védelem. Ha süt a nap, mindenképpen kötelező az UV-szűrős napszemüveg - az a mondás, hogy ha látszik az árnyékom, akkor félig borult időben is kell hordani. Egyébként nekem ez nem nagy áldozat, amúgy is mindig napszemüveget hordok napsütésben, különben nagyon hunyorognék. Érvényes ez a dolog az UV-lámpára is - így lehet, hogy a Marina and the Diamonds koncertet napszemüvegben toltam végig, és bárhova megyek, minden gyanús fényről azonnal ki kell deríteni, milyen lámpából ered.

Úgy tűnik tehát, hogy minden a legnagyobb rendben van. :) Néha még nyúlok reggel a szemüveg után, de kezdem megszokni, hogy nincs rá szükségem. Életemben nem láttam ilyen jól. ^_^

9!!!

úristenúristenúristen, már nagyon közel vagyok a 10 km-hez! Ma megint úgy indultam neki, hogy nem éreztem az erőt. Tegnap hatalmasat révültünk a suttyódiszkónak köszönhetően, hajnal 4-re értünk haza, nem egy sört megittam, nem ideális futós állapot. Úgy tűnik, ez másokra igaz, én azt veszem észre, hogy akkor futom a legjobbakat, amikor másnaposan kezdek neki. Kibattyogtam a szigetre, de csak túl akartam esni rajta, és az is lehetséges volt, hogy egy kör után megállok. Hét közepén kimentem egyet szaladgálni, akkor annyit sikerült ugyanis. Ráadásul féltem, hogy a cipőm kikezdi a lábam - szerdán négy vízhólyag keletkezett rajta. Úgy tűnik, a zokni volt a ludas, most semmi ilyesmi nem történt. 

Szóval elindultam, egész fegyelmezetten és egyenletesen haladtam egészen 3,5 - 4 km-ig, amikor is olyan elemi erővel csapott le rám két holtpont egymás után, hogy majdnem megálltam. Van az, amikor szinte fel se fogod, hogy eldöntötted: "most megállsz", olyan gyorsan reagál a tested, és már lassulnak a lépteid, és meg kell erőltetned magad, hogy mégis visszagyorsulj - na, ez történt pár méteren belül kétszer. Borzalmas volt. Viszont utána mintha elvágták volna, elkezdtem élvezni a futást, hamar befejeztem a kört, és bőven éreztem erőt a folytatásra. Innentől már titokban reménykedtem, hogy túlszárnyalom a 8-at. 

Teljes új körbe nem mertem kezdeni, úgyhogy belőttem célnak a második kör 2. km-jét, ahonnan visszafordulva meglátjuk, meddig jutok. Közben viszont újabb akadályozó tényező merült fel: alig maradt vizem, és azt is keserűnek éreztem. Pénzt nem vittem, hogy vegyek, az ivócsap pedig nem működik - minek van egyáltalán kirakva??? Sebaj, bőszen nyalogattam a számat, de már teljesen kiszáradt, viszont az utolsó kortyokat megállás utánra tartogattam. Úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom vele, pár km-t még kibírok így. Eljutottam 2 km-ig, visszafordultam, majd 7,5 km-nél elkezdtem érezni, hogy nagyon fáradok. 8-nál még inkább, de ekkor már elhatároztam, hogy nem állok meg, 1 km-t még igazán le tudok futni, nem sok az. Most először volt az, hogy tényleg nagy küzdés volt a vége: nem akartam megállni, de a szervezetem egyre inkább jelezte, hogy a kapacitása végénél jár. Amikor elértem a 9-et és megálltam, hát tényleg majdnem összeestem. De megvan! És biztos vagyok benne, hogy ha legközelebb nem dehidratált állapotban megyek, akkor nem merülök ki ennyire. 

Megint nagyon büszke vagyok magamra, és megint csak az van, hogy sose hittem volna, hogy valaha is képes leszek ennyit futni. Most már karnyújtásnyira van a cél. 

Viszont jövő héten komoly bevásárlást tartok futós cuccok terén. Sose higyjetek annak, aki azt mondja, a futás olcsó sport, mert csak egy cipő kell hozzá. Ma úgy kidörzsölte a nadrágom mindkét combomat, hogy fáj minden lépés. Múltkor ugye a vízhólyagok, egyébként meg állandó probléma, mibe pakoljam a cuccaimat és hogyan vigyek magammal vizet. Azt se ártana pontosan tudni, hogyan alakul a pulzusom futás közben, plusz pontosan mennyit is futok. Szóval tervezek beszerezni egy futónadrágot, futózoknikat, valami tartót a cuccoknak, valamint pulzusmérő és lépésszámláló se ártana, ha kombinálva van a kettő, az még jobb. Ja és kéne még egy cipő, a mostani volt, hogy dörzsölte a lábam. 

9! Látszik, hogy végem volt.

newjob

Köszönöm a drukkot, most így a harmadik munkanapom után ki merem jelenteni, hogy sikerült, el tudtam jönni előző helyről - nem volt egyszerű menet, és ha rájuk várok, esélyes, hogy még most is ott csücsülnék. (Óriási mázli, hogy elmentem ihb-ra és másnap tudtam ajánlani embert a helyemre.) Felvettek az új helyre, és el is kezdtem dolgozni. Illetve betanulni, tréningelődni. 

Hát huh, most már tudom, hogy van a kulturális sokknak munkahelyi változata. Az előző helyen lazán ment a kezdés, full új csapat tagja voltam, mind akkor ismerkedtünk a munkahellyel, a munkakörrel, egymással, végül jó kis csapat alakult ki, akikkel ma is szívesen tartom a kapcsolatot. Most bekerültem egy kész csapatba, összeszokott emberekkel, amin kissé megszeppentem, pedig számíthattam volna rá. És minden olyan más, tök mások a szabályok, a szokások, bele kell még rázódnom. A mai nap után már úgy érzem, hogy nagyon is jó lesz ez, menni fog, kezdek akklimatizálódni, a kollégák és a várható feladatok is szimpatikusak, fasza lesz ez. Szakmailag (és fizetésileg) is előrelépés, úgyhogy továbbra is elég izgatott vagyok és várom, hogy konkrét feladatokat kapjak. És nagyon remélem, hogy beválok és elégedettek lesznek, és hogy én is hasznos tagja leszek a csapatnak. Végre úgy érzem, hogy igazi munkám van. (A call centerről tudtam, hogy átmeneti, ahogy az adatrögzítésről is. A panaszkezelést csináltam volna szívesen, de nem hagyták.)

És tele van az infopark ismerősökkel. ^_^ És ma rollerral mentem haza, kerek fél óra volt az út. Bkv-val 45 perc. Már azt is tervezem, hogy mikor megyek bringával vagy kezdem a napot egy jó futással munkába menet. Csupa jóság. :)

London - day 05

Adós vagyok még a londoni út utolsó napjának beszámolójával.

Az utolsó teljes napunkat fox családjával töltöttük. Egy kiadós english breakfast után eltömegközlekedtünk a Royal Dockshoz, ahonnan a libegő indul. A londoni libegőt 2012-ben nyitották meg, az olimpiára készült. Átvisz a Temze felett, és az O2 aréna környékén van a másik vége. Maga a libegés elég jó élmény, de az az igazság, hogy a panoráma elég csúf. 

Ez azért olyan nagyon nem csodálatos.

Fotóztam, de nem mutatok több képet, tényleg nem szép. Szó se róla, tök jó, hogy kipróbáltuk, szeretem az ilyen attrakciókat, de a kilátás egyáltalán nem szép. Nem csodálom, hogy annyira nem népszerű látványosság. 

Beslisszoltunk az O2-be pisilni - mit slisszoltunk, táskamutogatós security check volt a bejáratnál. Londonban tényleg az van, hogy nem szaroznak, inkább ellenőriznek mindenhol, minthogy para legyen. 

A Királyi Obszervatórium. A piros gömb jelti a 0° hosszúsági kört.

Buszra szálltunk, de pár megállóval úticélunk előtt dugóba keveredtünk, úgyhogy gyalog közelítettük meg a greenwichi királyi parkot. A park tele van kövér mókusokkal, akik egyáltalán nem félnek az emberektől, simán odajönnek elvenni a kaját, ha adsz nekik.  

Ez a mókus se éhes már.

Felsétáltunk az obszervatóriumhoz. Belépőt szednek, ha rá akarsz állni a félkört jelölő lécre, úgyhogy ezt az élményt kihagytuk.   

Kilátás.Bal szélen a kerítés mögött a léc, amire pénzért rá lehet állni.

Mi inkább kint fotózkodtunk az óránál.

Jesszum, ezt a képet kiraktam facebookra szerkesztés nélkül. Most, ahogy kroppoltam, feltűnt, hogy ferde, mint a disznó. Itt már nagyjából beállítottam, de jajj. Megnézhettem volna jobban korábban. 

Visszatérve. Mikor meguntuk a nézelődést, lesétáltunk a tengerészeti múzeumhoz. Eredetileg itt is a mosdó volt a cél, de bent ragadtunk. Nem néztünk meg mindent, mert ahhoz nagy volt, az időnk pedig kevés. 

A múzeum bejáratánál.

A múzeum után elmentünk ebédelni. Életemben először ettem fish and chipset. Valahogy úgy képzeltem, hogy szétomlik a hal a számban és citromos lesz, de a valóságban halat ettem sültkrumplival, semmi extra. Kicsit szomorú vagyok, hogy már tudom, milyen, így már nem olyan misztikus. 

Ha már ott voltunk, meg akartuk nézni a Cutty Sarkot, de pont pár perccel maradtunk le az utolsó csoportos vezetésről, így nem mehettünk be. 

Cutty Sark

Közben besötétedett, foxszal megittuk életünk legdrágább forralt borát (5 font volt 2 dl, ha jól emlékszem), majd menetrend szerinti hajójárattal visszahajóztunk a belvárosba. Mozgó hajóról nem volt egyszerű fotózni, egy idő után fel is adtam, csak a tower bridgeről próbáltam pár képet lőni. 

Tower bridge hajóról.

Ezután foxszal ketten folytattuk tovább az estét. Elmentünk a Victoriára, majd az mtt éppen londonban tartozkodó különítményével beültünk egy hangulatos pubba. Az biztos, hogy több sört ittunk, mint amennyit a pénztárcánk tartalma alapján terveztünk, de ha egyszer végig kell kóstolni a legizgalmasabb nevű ale-eket, akkor nincs mese. 

A következő nap már tényleg csak a pakolásról meg az utazásról szólt. Terveztük, hogy ha belefér, beugrunk a british museumba megnézni a rosette-i követ, de nyilván nem fért bele. Emiatt kicsit szomorú vagyok, de legalább egy néznivaló maradt legközelebbre. 

A hazaúton nem történt semmi izgalmas. Nagy szél volt, amikor felszállt a gép, volt turbulencia rendesen, de előnyünkre vált. A kedvező szélirány miatt fél órával hamarabb értünk ferihegyre, mint a menetrend szerint kellett volna.

Mit is mondhatnék, nagyon cool volt London. Engem teljesen magával ragadott a multikultisága, a pezsgés, és hogy közben mégis áthatja a történelem. Egyszerűen borzasztó pozitív a város hangulata. Hjaj, mennék is vissza!

sasszem

5. nap

Mivel már eléggé untam a négy falat, elmentünk Szentendrére andalogni egyet. Továbbra is homály minden, főleg a távoli dolgok, de létezni azért lehet így, bár kicsit zavaró. Mondanám, hogy meg lehet szokni, de nem az a cél. A nap nem sütött, nem is vettem napszemüveget, nem zavart a fény. Talán ez volt az első olyan nap, amikor nem fáradt el a szemem, fájdalmat már az előző nap se éreztem. Azért elég csodálatos dolog ez: leégetik a szemed felszínét, és pár nappal utána már vígan nézelődsz. Elég varázslatos. 

Kezembe vettem a műtét óta árválkodó Asimov összes első kötetét. Folyamatos olvasásra még nem volt alkalmas a szemem, kicsit, nagyon kicsit összefolytak a betűk - nem is az összefolyás a jó szó, inkább a kontúrok voltak életlenek. Inkább nem erőltettem a könyvolvasást, viszont megnéztünk egy filmet. (!) Na jó, a végére azért néha félszemmel kellett néznem, de valószínűleg már álmos is voltam. 

Ja, és persze nem bírtam ki, megmostam a hajam. Ilyen körülményes hajmosásom még sose volt, valószínűleg nem is lesz. Nem egyszerű végig úgy egyensúlyozni a zuhany alatt, hogy ne érje víz a szemem, de a sampon is rendesen be legyen dörzsölve, aztán a balzsam se folyjon le. Megoldottam. Borzalom belegondolni, hogy ha betartom az előírásokat, még mindig zsíros hajjal üldögélnék. Brr.

Kissé körülményes volt a hajmosás.

6. nap

Reggelente rosszabbul látok, mint esténként. Ha felkelek, sokkal homályosabb minden, idő kell, mire megszokja a szemem, hogy fókuszálni kell. A betűk is könnyebben elfolynak a monitoron. Ami viszont érdekes, hogy sokszor élesebben látom a kijelzőkön, monitorokon lévő dolgokat, mint a valóságot. 

Ezen a napon már minden probléma nélkül néztem sorozatokat, még egy tohu-s cikket is be tudtam fejezni. Na meg blogolni. 

Este viszont megtörtént, ami nyilván senki mással nem történhet meg. Én vagyok a lány, aki képes olyan ügyesen sört inni, hogy az belefröccsenjen a (viszonylag) frissen műtött szemébe. Egy hétig nem érheti még víz se, nemhogy sör... Abban bízom, hogy mivel lassan az egy hét végén járunk és kimostam műkönnyel, nagy bajom nem lesz. Ez a vizes dolog se úgy működik, hogy amikor az orvos azt mondja, attól a pillanattól mehet víz a szembe, de előtte öt perccel még ártana. 

7. nap

Eljött az egyhetes kontroll ideje. Amikor kiballagtam a villamoshoz, megdöbbenve tapasztaltam, hogy full HD-ben látom a világot. Annyira csodálatos! Mást se csináltam a villamosút alatt, csak nézelődtem. Közelre még nem látok tökéletesen, de a vizsgálaton azt mondták, ez normális, először a távoli látás javul, utána a közeli.
Mértek szemnyomást - az egyik legviccesebb vizsgálat a világon. Konkrétan belefúj egy gép a szemedbe, és hiába számítasz rá, akkor is ugrasz egyet. :D Olvastattak, hát az egynapos kontrollon jobban ment, de így is 95 és 85%-ot állapítottak meg látásélességnek, és megnyugtattak, hogy ez jobb lesz még. Új szemcseppet írtak fel az eddig használt Tobradex helyett, innentől Flucont fogok csepegtetni napi ötször a következő kontrollig, ami március 23-án lesz.
Minden rendben van, szépen gyógyulok. Már sportolhatok, de uszodába vagy fürdőbe még nem mehetek három hétig. A szememet is megmoshatom már tiszta vízzel - ettől rendkívül boldog vagyok! Az van, hogy ha az ember napjában többször is mindenféle dolgokat csepegtet a szemébe, azok egy része lefolyik a szempillájára és rászárad. Eddig nem nagyon volt hatásos ellenszerem, mert ugye lemosni nem tudtam, mert víz, úgyhogy jobb híján kézzel próbáltam lekapargatni néha, de esélytelen volt a küzdelem, a szempilláim pedig úgy összeálltak, mintha hajlakkal fújtam volna be őket. Sminkelni nem javasolt még egy hétig, de toltam egy kis púdert az arcomra. Egy hétig nem kentem rá semmit, actonikot se, pedig azt hetente egyszer-kétszer szoktam. Ennek hatására csodás zsíros lett a bőröm, most már muszáj elkezdenem kezelni.

A továbbiakban nem fogok naponta beszámolni az állapotomról, majd csak az egyhónapos kontroll után. Így bő egy héttel a műtét után azt mondom, hogy nagyon keserves volt az eleje, de totál megérte. Aki úgy dönt, hogy belevág és PRK-zik, az készüljön fel rá, hogy az első két-három napban akkor jár a legjobban, ha nem csinál mást, csak alszik. Hiába a fájdalomcsillapító, az idegentest érzés megmarad, tényleg át kell aludni.
Nem bánom azt se, hogy a PRK-t választottam a FEMTO helyett, ez a lebennyel macerálás kicsit félelmetesen hangzik utólag.

Zárásként belinkelem a klinika PRK-t bemutató egyperces ismertetőjét.