Stockholmi hétvége

Viszonylag hirtelen jött az ötlet, hogy március első hétvégéjét (március 1-3.) Stockholmban töltsük. 2016-ban két hetet voltam ott céges tréningen, így a várost ismerem, csak turistáskodni nem kifejezetten mennék vissza. Ami miatt mégis az utazás mellett döntöttünk, az egy kiállítás. Annak idején nagyon tetszett a Fotografiska, ami nem csak kiállítóhely, de kulturális tér is egyben. Anno Charlotte Gyllenhammar alkotásait láttam ott, és most is egy hasonló kiállítás miatt mentem: Kirsty Mitchell Wonderlandje azon a hétvégén zárt. 

Indusztriális, befagyott öblös naplemente

Március 1. péntek
Wizzairrel repültünk, Skavstáról buszoztunk a belvárosba. Onnan metró, majd kis séta után értük el a rémeshalmi szállást (Reimersholme Hotel). Elfoglalása után gyalog indultunk a Forografiska felé. 

Hinta

Útközben találtunk egy hintát is!

A Városháza a túlpartról

Végigsétáltunk az öböl partján, el a Katerinahissenig, onnan már nincs messze a Fotografiska.  Kissé meglepett, hogy a környék még mindig fel van túrva, pont, ahogy 2 éve ott jártamkor. Azt hittem, bármit is építenek, már régesrég végezni fognak vele. Tévedtem. 

Az épület tele volt emberekkel, amikor odaértünk, sőt, még sorba is álltunk a kasszánál, pedig péntek este 8 volt. A fene se gondolta volna, hogy ennyi kultúrára éhes ember rohamozza meg a kiállítást péntek esti program gyanánt. 

A kedvenc képem - A most beautiful death

A kiállítás mesés volt. Kirsty akkor kezdett bele a Wonderland szériába, amikor az édesanyja rákban meghalt. Ez nagyon megviselte, és a gyász feldolgozásában segített neki az elmerülés Csodaországban, ahol ismert és általa kitalált mesebeli figurákat, eseményeket fotózott. Ezek nem egyszerűen elkattintott képek, a helyszín szinte minden esetben valami misztikus erdei hely, a ruhákat Kirsty tervezte és készítette, kész vízióval érkezett egy-egy fotózásra. A komoly tervezés és munka érződik a képeken, egytől egyig profi darabok, amik mélyen megérintik az embert. A hozzájuk fűzött naplószerű leírások még közelebb hozzák a fotóst a látogatóhoz, és nem egy kép késztet megállásra és hosszas szemlélődésre.

Másik kedvenc - Home

Imádtam az egészet úgy, ahogy van, és szerencsére fox is. Egy utazás volt a kiállítás, belemerültünk a hangulatba és a képek által keltett érzésekbe. Az ember sokszor nem is tudja megmagyarázni, miért és honnan jönnek ezek az érzések, de mégis jönnek – na ezért szeretem én az ilyen fotókiállításokat. Sokkal jobb ott a helyszínen belemerülni és lubickolni a hangulatban, amit a megvilágítás és az elrendezés is csak fokoz, mint otthon a gép előtt végigpörgetni a képeket. 

A bár

Még elvarázsolt állapotban ballagtunk fel a legfelső szintre meginni egy italt. Az étterem és a kávézó is éppen zárt, ami sajnálatos, mert látványos kilátás nyílt az ablakaikból a városra. A bárban nem voltak ablakok, ellenben IKEA katalógust idéző kis sarkok igen. Egy sör mellett áradoztunk a kiállításról, aztán mivel későre járt, visszamentünk a szállásra. Csendes éjszakánk volt. 

Városháza napfényben

Március 2. szombat

Szombaton ingyenes városnéző túrára mentünk, ami a T-Centralen környékéről indult. Nagy csapat gyűlt össze az angol nyelvű vezetésre, amit egy lengyel srác, Zenid tartott. Bejártuk a Gamla Stant, mesélt a város kialakulásáról és történelméről.

Svédország területén az első régészeti emlékek a neolitikumból, i.e.2800-2400 idejéből származnak, sziklarajzok formájában. A bronzkorból kereskedelemre utaló nyomok maradtak fenn, a Borostyánkőút révén mediterrán területekkel is kapcsolatban álltak az itteni emberek. Van olyan elmélet, amely szerint a gótok Svédország területéről indultak Európa belseje felé, erre az eredetre utalnak az olyan földrajzi nevek, mint Götaland. Tacitus említette elsőként a svédeket Germania című munkájában. A 8-11. században a viking harcosok bejárták Európát, a svéd vikingeket varégoknak hívták. A 12. századtól fokozatosan alakult keresztény királysággá a terület, a 14. században Dániával és Norvégiával alkotta a kalmari uniót. A 16. században önálló nagyhatalommá vált, a 17. században a Baltikumot is bekebelezte. A 18. század elején elveszítette nagyhatalmi pozícióját.  

Bár már ismertem a környéket, jó volt keretbe helyezve újranézni a helyszíneket, és megismerni a hozzájuk kapcsolódó történeteket.

A Storkyrkan tornya

Amiről egyáltalán nem hallottam még, az a kis szobor, a Järnpojke, aki a Holdat lesi. Ez egy 15 cm-es kis vasszobor, Stockholm legkisebb szobra. Mindig alkalomhoz illően felöltöztetik, télen kap sapkát és sálat, bár épp csupasz volt, amikor ott jártunk - sajnos gyakran el is lopják a ruháját. 

Túravezetőnk épp a kis távcsőre mutat, amin keresztül a Holdat nézi a Järnpojke

Láttam egy észt iskolát is, ami meglepett, Stockholm történelmi belvárosában mindenre számítottam, csak észt iskolára nem. 

A sikátor

Jártunk egy kis utcácskában, ami egy kis sikátor, és az épületek süllyedése és dőlése miatt egyre keskenyebb lesz. Ezt egy fali lámpán lehet a legjobban megfigyelni, állítólag pár év, és a lámpára rá fog nyomódni a szomszédos ház fala. Már csak ezért érdemes lenne visszanézni alkalomadtán Stockholmba. 

Szent György legyőzni a sárkányt a Köpmantorgeten

A túra végén persze mindenki adott borravalót vezetőnknek, aki bár kissé cinikus volt a humora, tartalmas és izgalmas sétát tartott nekünk, szóval megérdemelte. És hol tart ma már a tudomány - bankkártyával is lehetett nála fizetni a hordozható terminálján.  

A túra után a Café Nova cukrászdában „ebédeltünk”. A kinti tartózkodás alatt teljesen átfagyott a lábam, melegedtünk kicsit, majd két előre kitűzött célt igyekeztünk megvalósítani:

• Fejenként 1 dolog vásárolása a Science Fiction Bookhandelnből
• Olyan illatos gyertyát találni, amit 2 éve vettem nagyanyámnak, aki azóta se gyújtotta meg a gyertyát. Ha kap még egyet, talán az egyiket végre meggyújtja. 

A Bookhandeln

A könyvesboltban kissé módosítottuk a tervezett számokat, és bevezettük a „közös, szóval nem számít” kategóriát, illetve fox közeledő születésnapja okán két könyvet is választhatott. Gyertyát sehol nem találtunk, pedig sok ajándékboltba bementem, de nem csüggedtem, másnap akartam megnézni az eredeti lelőhelyén, a városháza shopjában. Azért ilyen nehéz ezt a gyertyát beszerezni, mert bár a gyertyaöntödének, a Klockargardensnek van honlapja, de webshopja nincs, és lista sincs arról, hogy árulják a termékeiket, csak a saját üzletük a gyertyaműhely mellett, ami Stockholmtól 20 km-re van. 

Veggie burger nyamm

Stockholmban minden kajálda baromi drága, egy kivétel van, a McDonald’s, ami ott proli, lepukkant helynek számít – ahogy egész Skandináviában. Itt vacsoráztunk, amit nem bántam, mert Svédországban is van vega burger, és teljesen egyedi szószokat árulnak hozzá.

Még bevásároltunk csokiból – az eladó akcentus alapján orosznak vagy románnak saccolt minket, köszi. Mivel hideg volt és sötét, nem maradtunk ki sokáig, pihentünk a szálláson az este további részében. Van ez a hülye érzés, amikor külföldön vagyok, és korán visszamegyek a szállásra, mindig azt érzem, hogy elpocsékolom az időt, amit városnézéssel tölthetnék. Még úgy is elkapott ez az érzés, hogy fáradt voltam, fáztam, és egyébként Stockholmot már eléggé ismerem. 

Szakad a hó - a szállás ablakából

Március 3. vasárnap
Vasárnap reggel arra keltünk, hogy szakad a hó. Izgalmas kontraszt volt ez Ciprushoz képest, ahol 2 hete égtem le a ragyogó napsütésben. 

A Gamla Stan a Városháza udvaráról

Még a reptérre indulás előtt beugrottunk a városházára, ahol sikerrel jártunk, és felvásároltuk az ajándékbolt gyertyakészletét. Pontosan abból a gyertyából volt egy rakás, amit kerestem. Nagyanyám egyébként nagyon örült, és az egyik gyertyát már végig is égette azóta. :) Ha legközelebb Stockholmban járok, viszek megint neki.

Udvar

Még volt egy kis időnk sétálni a hóesésben a városháza udvarán. 

A másik irányból

A reptérre időben kiértünk. Hazafele ablak mellett ültem - ha kellően későn csekkol be az ember a wizz járataira, simán van rá esély, hogy ablak mellé kerül.

Felhők felett

A havas Stockholm után újabb kontraszt volt a felhők feletti bongyor felhők és napsütés.

A két kép elkészítése között kevesebb mint két telt el

Két hét alatt megjártuk Észak és Dél-Európát, ami nagyon izgalmas volt, bár nem célzottan terveztük így. Az általunk megjárt legdélibbe ponttól majdnem a legészakibbig (Bergen és Helsinki is északabbra van) utaztunk el, amibe vicces belegondolni. 

Érdekességek Svédországból

Fun fact: tegnap bementem az irodába, mármint a budapestibe, és két hét alatt sikerült úgy elszoknom tőle, hogy majdnem rossz emeletre mentem, nem értettem, miért nem indul a lift (gombnyomás előtt csippantani kell a kártyával), kerestem a kávéautomatát a konyhában, és felborult az időérzékelésem, mert délután 3-kor még világos volt.

A svédországi kalandjaim meséjét egy kis összefoglalóval zárom, amiben azt taglalom, milyen kulturális-történelmi eltéréseket tapasztaltam. Ezek egy része hamar megszokható, de van, amit soha életemben nem tudnék magaménak érezni. 

Sötétség.
Ez mondjuk pont nem kulturális eltérés, hanem földrajzi, de a hatása érzékelhető a mindennapi életben. Ottjártunkkor reggel 9-re lett világos, ez eltartott délután 3-ig. Nehezen szoktam meg, hogy reggel sötét van, nem egyszer aludtam el emiatt. Mivel mindig sötét volt, nem érzékeltem, hogy éjjel mennyire van késő, ezért simán ébren voltam hajnalig. A sötét miatt Svédországban nagy divat a gyertya. Éttermek, középületek, hotelek, irodaházak bejárataihoz nagy, kültéri gyertyákat raknak mintegy útjelzőként. Több helyen kis tűzrakásoknál lehet melegedni. A kocsmákban, éttermekben tuti minden asztalon van kisgyertya, karácsony előtt pedig szinte minden ablakban látni fénydekorációt. A lenti videót én csináltam, vettem magamnak forgó gyertyatartót, annyira szép! 

 

Gender equality. 

Svédországban nem kell félni attól, hogy utánad füttyögnek az utcán, alaposan végigmérnek férfiak, vagy előreengednek az ajtónál. Amerre én jártam (Kista és a belváros), ott egyszer sem tapasztaltam ilyet. Csodálatosan megnyugtató érzés! Sok a koedukált wc, de ezek általában egyfős fülkék külön ajtóval, amire a férfi és női piktogramm is fel van festve. És elmondhatatlanul rengeteg apukát látni babakocsival, magára kötözött babával vagy kisgyerekekkel. Mert ott apukának nem szokás kivonnia magát a gyereknevelésből, ami mindkét szülő feladata.

Krákogás, szipogás.
Ez viszont nagyon undi szokás. Északon barbár dolognak tartják a zsebkendő használatát, és ahelyett, hogy kifújnák az orrukat, inkább visszaszürcsögik. Fújjj, fújjj, fújjj. Nem bírom elképzelni, hogyan szocializálódhatnak úgy emberek, hogy ezt tartják normálisnak. Nem tartják undorítónak, amikor lecsorog a torkukon? Fújj, mindjárt hányok, ha csak eszembe jut. Nem egy svéd kollégával dolgoztunk együtt, aki meg volt fázva, hát nem mondom, hogy élmény volt egy légtérben lenni velük. Egyszer láttam egy lányt a metrón, aki elővett egy zsebkendőt (!!!), de csak megtörölte vele az orrát. Soha nem tudnám megszokni a szipákolást. 

Értelmes tömegközelekedés.
A stockholmi bkv az SL, és a miénknél ezerszer értelmesebben szervezett a városi közlekedés. A metróba csak csippantós kapun juthatsz át, így a bliccelés esélye minimális. A villamosra még a megállóban csippantani kell felszállás előtt, a buszon pedig a sofőrnél kell lehúzni a kártyát, gyakorlatilag nem lehet bliccelni. Az SL kártyára (aminek a kiváltása 20 SEK) lehet pénzt feltölteni, de akár többnapos bérletet is vásárolhatunk vele. Lehet zónajegyet venni, de egy darab jegy drágább (36 SEK), mint ha legalább négyet vesz az ember (25 SEK/darab). Három zóna van: A, B, és C, de az A zóna olyan nagy, hogy az egész városra kiterjed. Még Kista, ahol mi laktunk és erdők, mezők választották el a várostól, még az is A zóna volt. Egy jegy 75 percig érvényes. 

Kaja
Svéd húsgolyó! Vörösáfonya! A legfinomabb csipszek! És a csoki! A legjobb csokikat a svédek gyártják. Hiányozni fog. 

Systembolaget
Svédországban komoly téma az alkoholizmus elleni harc. Erősebb alkoholt csak kijelölt boltokban, a systembolagetekben lehet vásárolni, 3,5 % alatt kapni sört az élelmiszerboltokban is. A systembolagetek nyitvatartása is korlátozott: este 7-kor zárnak, és vasárnap nincsenek nyitva, én legalábbis nem láttam vasárnap nyitva egyet sem. A személyit rendszeresen elkérik, tőlem minden alkalommal. Éttermekben viszont minden további nélkül lehet magas alkoholszázalékú italt venni, de minden esetben kibontják, olyan nincs, hogy kocsmában vagy étteremben megveszed a piát és hazasétálsz vele. Az utcán alkoholt fogyasztani tilos, de vannak kijelölt parkok, ahol lehet.
A systembolagetekben azt szeretem, hogy minden italnál kis zászlócskával jelzik, honnan származik. Én alapvetően a svéd söröket kerestem, így nem kellett a dobozok apró betűit böngésznem. 

Bevándorlók
Rengeteg a bevándorló. Svédország mindig is kedvelt úticélja volt a jobb életkörülményekben reménykedőknek, és az elmúlt pár évben is rendesen kivették a részüket a szír menekültek befogadásában. A kistai plázában sétálgatva szinte csak bevándorlókat látni, de láthatóan nem svédek a bolti eladók, a metrónál a jegyárusok, a takarítók, a szobalányok, szóval a kuli munkát ők végzik. Úgy láttam, nincsenek nagy konfliktusok; a fejkendős nők lazán svédül cseverésztek szőke, kék szemű barátnőikkel. A cégnél is vannak bevándorlók, ázsiaiak, lengyelek, amerikaiak és magyarok is akadtak.

Gyerekek
Rengetegen vannak! Nekem ez egy horror volt. Mindenhol, de mindenhol gyerekek, akik rohangálnak, visítoznak, üvöltenek. És nem csak a bevándorlók gyerekei voltak sokan, rengeteg az "őshonos" svéd baba. El lehetne gondolkodni mondjuk úgy kormány szinten, hogy vajon nem lenne-e értelme a svédországihoz hasonló kedvező körülményeket teremteni a gyerekvállaláshoz, és akkor itthon se kéne sírni, hogy fogy a magyar. Svédországban a szülők 480 napig jogosultak gyes-re, ebből 390 napig a fizetésük 80%-ának megfelelő támogatást kapnak. A 480 napból 90 nap kötelezően az apát illeti. Emellett a gyerek 16 éves koráig havi támogatást is kap a család, 19 éves korig pedig ingyenes az oktatás, és ebben a napi egy ebéd is benne van. Vannak városok, ahol a közlekedés is ingyenes gyerekkel.
A múzeumok is tárt karokkal várják a gyerekeket, szinte mindenhol van gyereksarok, gyerekkiállítás. És a szülők viszik is őket. Az összes múzeumban, ahol jártam, találkoztam babakocsis családokkal. A gyerekek visítva rohangálnak a múzeumokban, na ez mondjuk szerintem rohadt idegesítő, meg az is, hogy senki nem szól rájuk. Én néztem csúnyán, de nem hiszem, hogy bárkit is érdekelt volna.
Láttam viszont példát nagyon rossz szülőségre: a skanzen éttermében anyuka az ölében fogta a láthatóan iszonyat beteg, négy év körüli kislányát. Szerencsétlen gyerek majd megfulladt, annyira tele volt takonnyal a torka, azt vártuk, mikor hány oda, piros volt a feje a láztól és csak feküdni tudott. Mi a jó életet keresett ott anyuka egy olyan gyerekkel, akinek ágyban lett volna a helye? Anyuka közben szemrebbenés nélkül csevegett egy másik anyukával. Nincs gyerekem, nem is okos dolog olyanba belekotyognom, amihez nem értek, de ha valaki beteg, akkor nem kéne csakazértis elvinni a skanzenbe, és nyugodtan megvacsorázni, míg a gyerek a halálán van. :/

Angol
Nem nagyon találkoztam olyannal, aki ne tudott volna angolul. Még Mári néni a sarki postában is angolra váltott, amikor angolul szólítottam meg. Svédországban nem szinkronizálnak, eredetiben, felirattal mennek a filmek. Nem csoda hát, ha megtanulnak angolul.

Jeges utak
Az utak tisztítása viszont egyáltalán nem divat. Amikor leesett a hó, se a járdát, se az utakat nem takarították. Pár nap múlva felszórták kicsi kavicsokkal, attól legalább kevésbé csúszott, de azt se mindenhol. Meg kellett hát tanulnom gyorsan totyogni a jégen.

WC-k
Ah, imádtam, hogy a legtöbb helyen a WC-fülkében van csap és kéztörlő is. Nem kell közösködni a kinti csapnál.

Függönytelenség
Az ablakokon nincsenek függönyök. Ahol vannak, ott biztos nem svédek laknak. Egyik kolléganő megkérdezte a svéd kollégákat, miért nem zavar senkit, hogy mások belátnak a lakásba. Frappáns volt a válasz: you know, you're not supposed to look, vagyis te vagy a paraszt, hogy leskelődsz. Teljesen korrekt.

Most ennyi jutott eszembe, ha valami még beugrik, beírom a listába.

Még egy adag városnézés

Vasárnap megint próbáltam időben elindulni, ezúttal még az idő is ideális volt: kisütött a nap. 

A városnézést egy hajós túrával kezdtem. A Kungstradgardennél szálltam le a metróról, onnan pár perc a part és a kikötő. A Strömma bódéjánál megérdeklődtem, milyen opcióim vannak. 5 perc múlva indult egy 50 perces hajóút, 35 perc múlva egy 3 órás. A hosszabb biztos nagyon szép és izgalmas volt, de a rövidebbet választottam, mert más terveim is voltak aznapra. A Royal canal tourért 190 SEK-et fizettem. 

Beálltam a sorba, és hamarosan elfoglalhattam a helyem. Kicsit vicces kinézetű, egészen lapos hajónk volt, rengeteg üléssel. Beültem az ablak mellé. Audio guide egy rakás nyelven volt, az angolt választottam. Érdemes volt hallgatni, mert érdekes infókat osztott meg az utasokkal. 

Tükröződés

Az általam leggyakrabban meglátogatott Djurgarden sziget körül tettünk egy kört. 

Idill

A város szélén

Nagyon gyorsan eltelt az 50 perc. 

Katarinahissen

Abból a szempontból mondjuk nem volt baj, hogy természetesen felhoztak egy üvöltő gyereket a hajóra. :/ 

Gamla Stan

A Gamla Stan karácsonyfája

Remélhetőleg járok még Stockholmban és akkor el tudok menni egy hosszabb hajóútra. Ez az 50 perc is elég látványos volt, bírtam volna még nézelődni.

Hajózás után elindultam gyalog a stadshuset, azaz a városháza felé. Kényelmes sétával 20 perc alatt értem a Kungsholmen szigetre.

Stadshuset

A városháza csak vezetéssel látogatható. Angol nyelven 10-től délután 3-ig óránként indulnak séták, én a 2 órásira fizettem be. A 45 perces túra 70 SEK-be került, egészen baráti ár. Cserébe egy rahedli pénzt otthagytam a shopban, de ez már az én hülyeségem. :D

Belső udvar

1907-ben döntött úgy a stockholmi városvezetés, hogy új városháza épületre van szükség. Pályázatot írtak ki, amit Ragnar Östberg nyert meg. 20 évig folyt az építkezés, a hivatalos megnyitó 1923 júniusában volt. Ma a kék teremben tartják a Nobel díjátadó utáni bankettet, maga a díjátadás máshol történik.

Itt ülésezik a városvezetés

Az a nagyon durva az épülettel kapcsolatban, hogy ránézésre több száz évesnek gondolná bárki, közben nincs 100 éves.

Itt szoktak aranyáron házasodni a svédek

A túravezetőnk elmesélte, hogy az ülések nyilvános. Külön lelátót kapnak az újságírók, hogy elsőkézből értesüljenek a hírekről, és bárki bemehet egy ilyen ülésre, még csak svéd állampolgárnak se kell lennie. Emellett online is közvetítik. És egyébként a városnak nincsen polgármestere.

A toronyba nem tudtunk felmenni, mert az télen zárva van.

Arany terem

Az arany terem tényleg arany díszítésű. Megtudtuk, hogy eredetileg ide tervezték a Nobel banketteket, de akkora a vendégsereg, hogy át kellett helyezni a kék terembe. Liftet viszont ide építettek, és az épület szerkezetét nem alakíthatják át, úgyhogy a pincérek egy lépcsősoron hurcolják az ételt a lehető legelegánsabb módon. Megtudtam, hogy a mulatságon 300 diák is részt vesz, ők "lottózhatnak", és sorsolással dől el, ki jöhet. Mennyire jó már!

A kék terembe értünk vissza. 

Kék terem

Nagyon örülök, hogy befizettem erre a sétára, nagyon érdekes volt.

Egy állomás volt még hátra a betervezettek közül, a Historiska Museet, a történeti múzeum. A városházától hosszabb séta volt odajutni. Útközben csodás naplementét láttam.

Naplemente

A múzeumba ingyenes a belépés. A legjobban a vikingeket bemutató kiállítás érdekelt.

Kövek

Nem gyakran látok igazi viking emlékeket.

Rúnák

Muszáj lesz elmennem Birka szigetére. A vikingek idején fontos kereskedelmi központ volt, 700 lakosa is lehetett fénykorában. Ma múzeum működik a szigeten, és egész napos túrákat szoktak szervezni Stockholmból Birkára - nyilván nem télen. Sajnos. A történeti múzeumban egy férfi, egy nő, és egy kislány sírja és a benne talált leletek adják a vikinges kiállítás nagy részét.

A többi kiállításon szinte csak végigrohantam, nagyon fáradt voltam már.

Ezt a képet a svéd történelmet bemutató részlegen lőttem, srsly wtf, rémálom.

Félelmetes :(

Ez a múzeum is egész napos program lenne, ha mindent el akar olvasni az ember.

A stockholmi két és fél hét alatt azért azt hiszem, elég sok mindent láttam. Próbáltam minél több időt a városban tölteni. Azért izgalmasabbak az ottani múzeumok, mert olyan dolgokat látni, amiket Magyarországon nem. Komolyan fantasztikus volt Stockholmban lenni, hálás vagyok, hogy bár céges úton voltam, turistának is érezhettem magam. De még így is vannak helyek, amik kimaradtak. Hagyni kell látnivalót legközelebbre is. ;)

(Az nem tudom, mennyire jött át, de az árakat nem hencegésből írtam mindenhova, hanem arra az esetre, ha valamelyik olvasóm Stockholmba menne valamikor és kíváncsi rá. Meg azért magamnak is, hogy ne felejtsem el. Jelenleg egyébként 1 SEK kb. 33 HUF.)

all good things come to an end

Valaki mondja már meg nekem, mikor telt el két és fél hét? Pedig eltelt, ma utazunk haza. Ezen a héten már nem néztem várost. Hétfőn hazaértem munkából és eldőltem aludni, annyira kimerült voltam. Tegnap este bementünk páran a városba szuvenírt vásárolni, egészen üdítő volt nem egyedül mászkálni. Elvertem egy rakás pénzt, de mindenkinek találtam szép ajándékokat, úgyhogy elégedett vagyok. Szívem szerint az összeset megtartanám magamnak, de az nem lenne túl kedves tőlem. :D Meg azért vettem magamnak is pár dolgot, na. A Pusheen the cat karácsonyi pólót nem tudtam otthagyni.

Ma délelőtt zárjuk a tréninget, aztán indulunk a reptérre.

A vasárnapi városnézés leírásával még lógok, azt már otthonról fogom megírni.

Jó volt  Stockholm, bármikor visszajönnék. Van még egy rakás hely, ahova el akarok menni. De legközelebb inkább nyáron. :) 

Nordiska Museet

A hétvégét megint városnézéssel és múzeumlátogatással töltöttem. Egyedül kalandoztam, mert ahova a kollégáim menni akartak, ott én már jártam egy héttel korábban. Szombaton a Nordic Museum volt a cél, ami néprajzi múzeumként funkcionál. 

Dél előtt nem sokkal értem a Djurgarden szigetre, ahol már harmadszor jártam. Rájöttem, hogy ki kéne használni a világost és sétálni egyet a szigeten, mielőtt besötétedik, és csak utána bemenni a múzeumba. Az egyik svéd kolléga említette korábban, milyen szép a sziget, ez is az eszemben járt, mikor elindultam. 

A kék kapu

Tényleg szép, bár így télen kicsit kopár. Találtam a parton olyan szakaszt, ahol bele tudtam lógatni a kezem a vízbe. A parton sokan sétáltak babakocsival, kutyával, síbottal. Azóta se bírom eldönteni, hogy haluztam-e, de volt egy csoport, akik esküszöm olyan kutyákat sétáltattak, amik farkasoknak tűntek. Ha belegondolok, hogy ott van a skanzen a szigeten, még el is képzelhető, hogy tényleg ott sétáltatják őket. Nézzétek meg ti is, én nem bírom eldönteni. Mondjuk a csehszlovák farkaskutya pont így néz ki, szóval valszeg ez lesz a válasz. 

Kutya vagy farkas?

Hamar erdős területen találtam magam, a magasabb helyeken fenyőfák között, az elég mesés volt. Alig találkoztam emberrel, néha egy-egy futóval, amúgy senki. Találtam egy kertészetet, ami nyitva is volt, és nem csak virágot árultak, hanem volt üvegház, ami kifejezetten étteremként működik. Mekkora ötlet már! 

Mohás kövek

Havas kövek

Nem volt melegem séta közben. Mikor elértem a zöld terület egyik csücskére, elindultam visszafele. Nem voltak egyértelműek az utak, jelzés nem sok volt, kicsit mintha turista jelek nélkül túráztam volna.  

Jégház

Már újta a parton sétáltam, amikor egy igencsak wtf épülettel találkoztam: egy ókori római templommal. Heh? Messze északon? A Rosendal kastély jégháza ez az épület, kvázi egy hűtőszekrény. :D A kastély a szigeten található egyébként, el is sétáltam mellette, de fotót nem készítettem, mert nem tűnt fel, hogy ez egy kastély, egészen puritán. 

A tornyos épület a Nordiska Museet

Délután 2 körül értem vissza a múzeumhoz. 100 SEK volt a belépő, és volt 3 órám bejárni a kiállításokat, 5-kor zártak. Már maga az épület bámulatos: hatalmas csarnok, több szint, a bejárattal szemben egy hatalmas szobor fogadott. Azt se tudtam elsőre, merre kéne indulnom. Beszereztem az ingyenes audio guide-ot, amit aztán időhiány miatt alig használtam. Az első, amit megnéztem, egy kis terem volt, ahol a sarki fényt imitálták vetítéssel. Teljesen meggyőző volt, én elhiszem, hogy tényleg így néz ki élőben. Az ötlet amúgy zseniális, csak az emberek ostobák; hiába van kiírva, hogy várj pár percet a terembe vezető sötét folyosón, mielőtt bemész, mert idő kell a szemnek, hogy hozzászokjon a sötéthez. Nyilván becsörtet mindenki, aztán nem győznek nekimenni másoknak. 

Csarnok

A fenti kép nem túl szép, de legalább érzékeltetni tudom, mekkora hatalmas térről van szó: 126 méter hosszában. 

Én amúgy nem tudom, hogy csinálják, de egyik kiállítás izgalmasabb volt, mint a másik. Valószínűleg ehhez erős néprajzi és kulturális antropológiai érdeklődés kell, de abból bennem nincs hiány. Volt, amin át kellett szaladnom, mert sürgetett az idő. Egy napot simán el lehetne tölteni itt. 

Nordic Light

A sötétség és fény hatását mutatta be a svéd lélekre és a mindennapokra egészen a középkortól napjainkig. Én amúgy teljesen megvilágosodtam (megvilágosodtam, haha, érted): jobban értem az északi lelket. Ahogy teremről teremre haladtam, egyre több lett a fény; az első szobában csak kandallótűz égett, gyertyák, olajlámpák, gázlámpák, majd a végére eljutottunk napjaink fényárjáig. Azt hiszem, most már értem, miért van az, hogy Svédországban sötét van. Nem úgy értem, hogy ha lemegy a nap akkor besötétedik, hanem az utcai lámpák is csak gyenge fényt adnak, az épületeket nem világítják ki erősen, az a szintű fényesség, ami Budapesten van esténként, teljesen elképzelhetetlen Stockholmban. Mész az utcán, és egyszerűen azt érzed, hogy túl kevés a fény, időnként alig látsz. Biztos van ebben egy adag igyekvés a fényszennyezés csökkentésére, mert úgy tűnik, elég komolyan veszik, de felmérések alapján a svédek otthon is jobban szeretik a gyenge fényt, a félhomálytól érzik magukat kényelmesen. Meg tudom érteni, jobban természetes fény érzetet kelt, ha nincs kivilágítva az egész szoba, hanem egy-két kisebb lámpa ég. 

Patakot síró cicák

Itt találkoztam a mesekönyvvel, ahol a felgyulladó kislány megsiratják a macskák. Megláttam, és hangosan felröhögtem - remélem nem gondoltak szívtelennek. 

Villanykörték.

Megtudtam, hogy a biztonsági gyufát, ami már mentes a mérgező fehérfoszfortól és a mai napig használjuk, svédek alkották meg (Erik Pasch és John Edvard Lundström), és egyébként svédgyufának is nevezik. Vicces egyébként, hogy szuvenírboltokban rendszeresen látok díszes gyufásdobozokat, most már értem, miért. 

Traditions

Vááá, én imádom a népszokásokat! 

De ezen azért kiakadtam. 

Szülés után 6 hétig ki vagy tiltva a templomból

Értem én, hogy hagyomány meg minden, de mi az már, hogy nem elég, hogy szültél egy gyereket, ami nem egy könnyű munka, azon szerencsések közé tartozol, akik túlélik, majd ezek után kikiáltanak tisztátalannak és külön szertartás kell hozzá, hogy a közösség visszadfogadjon. because fuck logic, that's why.

Menyasszonyi korona

A legtöbb svéd hagyományos ünnep nálunk is megtalálható valamilyen formában, de nyilván vannak eltérések. Lucia ünnepe például Finnországban és Svédországban terjedt csak el. December 13-án szent Lucára emlékeznek, akit egy fehér ruhás, a fején gyertyakoszorút viselő lány jelenít meg. A családokban a legidősebb lányt szokás Lucának beöltöztetni. Gyerekkorom óta arra vágyok, hogy ha már én vagyok a legidősebb lány, és még aznap is van a szülinapom, egyszer hadd legyek már Luca gyertyával a fejemen. Jövőre megcsinálom, bármi lesz is.

Swedish folk art
Naiv népi művészet, úristen, a legjobb.

Mert a hintaló túl mainstream

A zokni mintája azóta se változott

Órák

Power of fashion
Nem sokat tudtam itt időzni, sajnos a feliratokat nem tudtam végigolvasni, csak azt, ami nagyon érdekelt.

Generációk találkozása

Sápmi
Ez volt az a kiállítás, ami a legjobban érdekelt, de őszintén szólva csalódást okozott. Nem éreztem összeszedettnek a kiállítás anyagát, az elrendezés szerintem botrányosan semmilyen, sokkal többre számítottam. Nem volt történeti áttekintés, csak néhány kézműves tárgy, néhány adat, pár fotó, de kevés olyan volt, ami megfogott volna. Ha nulla ismerettel érkezik valaki ide, akkor érdekes lehet a számik bemutatása, nekem kevés volt. Megvettem viszont a múzeum shopjában a számi kiállítás anyagából készült könyvet, az viszont érdekes.

Bőven lett volna még mit nézegetnem, de sajnos zárt a múzeum. Visszasétáltam a belvárosba, és mivel volt időm, megnéztem közelről a Gamla Stan karácsonyfáját. Eléggé megdöbbentem, mikor megláttam, hogy gyökere van, és nem egy kivágott fát állítottak oda.

Karácsonyfa a Gamla Stanon

Bementem még egy-két szuvenírboltba. aztán visszatértem a hotelba. Ez a nap is izgalmasan telt. :)