végre dolgozom

Hát az van, hogy eddig eléggé imádom a munkahelyem. Tele voltam félelmekkel az első nap előtt, de olyan nyugodt a légkör, olyan kedves és jófej mindenki, annyira az a cél, hogy a munka mellett jól is érezzük magunkat, hogy egy pillanat alatt elmúlt minden kétség.

Oktatással kezdtünk, az elhúzódik jövő hét végéig, utána állunk vonalba. Kétségtelen, hogy itthon is kell tanulnom, hogy minden szükséges infó a fejemben legyen, de alapvetően sok dolgot már az oktatás alatt megtanultam, úgy érzem, menni fog ez. (Tartok tőle, hogy ettől függetlenül simán csak olyanokat kérdeznek majd az ügyfelek, amiről fogalmam sincs.) 

Az meg elképesztően pozitív, hogy rugalmasak és olyan beosztást kaptam, amivel be tudok járni iskolába is. Nagyon-nagyon hálás vagyok ezért, több csoporttársam szívódott már fel, mert nem tud bejárni munka mellett órára. A héten már kipróbáltam, milyen munka után órára menni: hát igencsak húzós, de túlélhető. Meg ha az ember azt mantrázza magának, hogy most ezt azért csinálom, hogy később jobb legyen, és meggyőzi magát, hogy ő éppen jelenleg egy hős, akkor már ki lehet bírni. :) Egyébként úgy mentem be számítógépes képalkotásra, hogy elalszom és nem bírom, aztán elkezdtünk a photoshoppal ismerkedni, ami egészen fellelkesített és fel is ébredtem azonnal. 

Eddig úgy tűnik, valamennyi szociális élet is belefér a hétköznapokba azokon a napokon, amikor éppen nem órára rohanok. Vannak hetek, amikor ez elég sovány: páros héten három, páratlan héten két szabad este. Arra talán elég, hogy a barátaim ne felejtsenek el teljesen. :)

Az irodai kilátás meg... ^_^

Telefonos kisasszony

Nem tudom, melyik kegyetlen HR-es találta ki azt a játékot, hogy az interjú másnapján hívjuk fel a delikvenst, hogy fel van véve, aztán jelezzük, hogy most három hét csend következik, aztán utána újra keresni fogunk. Nagyon örültem, hogy úgy búcsúztathattam az óévet, hogy tudtam, január végétől lesz munkám, de idegölő volt ez a három hét, amíg újra felhívtak. Persze tudtam (/reméltem), hogy így fog történni, hiszen megmondták, de nem nehéz belelovalnia magát az embernek a kétségekbe, hogy mi van, ha meggondolták magukat, vagy elfelejtenek hívni vagy csak poén volt az egész és elvesztegettem egy újabb hónapot. 

Szerencsére nem így történt, tegnap reggel hívott egy ismeretlen szám, hogy még mindig úgy vagyok-e vele, hogy elfogadom a felkínált pozíciót. Hát naná! Hétfőn szerződést írunk, kezdődik az oktatás, az már munkanapnak számít.

Nem ez lesz az álommunkám, ráadásul csak fél évig biztos, de én nagyon boldog vagyok. A fizetés első munkához képest egész okés - kevesebb, mint amire azt mondtam júniusban, hogy az alatt én nem dolgozok, de beláttam, hogy a világ nem úgy működik, ahogy én képzeltem. És lesz ez több is, csak valahol el kell kezdeni. Már most jóval többet fogok keresni, mint amennyiből egyetem alatt éltem, ami szintlépés.

Amire pedig totál büszke vagyok, hogy önerőből, egyedül találtam munkát. Igaz, beletelt fél évbe, de nem ajánlott be senki, nem valaki valakijeként kerültem be, hanem azért, mert úgy gondolták, hogy jó leszek erre a feladatra. Nincs azzal baj, ha valaki megmozgatja a kapcsolati tőkéit, de szerettem volna enélkül boldogulni. És sikerült. Jééééj.

Hétfőtől telefonos kisasszony leszek. 

charlie hebdo

Fú, hát az valami iszonyatosan felbasz, amit ismerősök/ismeretlenek művelnek a közösségi portálokon a francia terroristatámadás kapcsán. Én nem bírom felfogni, hogyan lehet(nek) valaki(k) meggyőződve arról, hogy "hát nem kellett volna karikatúrákat rajzolni, aztán nem lett volna gond, hát ez józan paraszti ésszel felfogható" meg "el lehetett volna kerülni". Hát a nagy büdös lófaszt, azt. 

Én nem mondom, hogy a világ legszimpatikusabb dolga vallásokat kifigurázó karikatúrákkal nyomulni, van, akit sért, nem szép dolog, de van ilyen. Engem is sért sok minden, de elfogadom, hogy például a kurucinfó létezik, hiába nem értek együtt kb azzal se, amit kérdeznek - máshogy gondolkodnak, puff neki, én meg liberális vagyok, el kell fogadnom ezt is. 

Az viszont teljesen elfogadhatatlan, hogy embereket hideg vérrel kivégeznek azért, mert ki merik fejezni/rajzolni a véleményüket. Az pedig nem érv, hogy "vannak fanatikus vallásmániások, nem kell őket provokálni, osztán nincsen baj". Ez pontosan ugyanaz az áldozathibáztatás, ami a nemi erőszakok ügyében szokott mostanában előfordulni: " ne öltözz csinosan, ne menj este bulizni, ne piálj, ne menj egyedül haza, mert provokálod a kanos férfiakat, inkább félj. Ha megerőszakoltak, ne csodálkozz, hát nem megmondtam, hogyan kell rendesen viselkedni?" 

Tessék már belegondolni, hogy ezek a terroristák hányféle módon és milyen durván figurázzák ki vajh' a mi értékrendünk, vallásunkat/ateizmusunkat, aztán érdekes módon mégse nagyon utazgatnak európaiak fejbe lőni őket meg bosszút állni csak ezért. A radikális iszlamisták nem jogosultak különb kezelésmódra, nem kell vigyázni a kicsi érzékeny lelkükre, nehogy a végén bepöccenjenek és idejöjjenek robbantgatni: ezek valószínűleg agymosott, jól kiképzett gyilkológépek, a tudatukba mélyen bele van építve, hogy ezek a buzi nyugatiak fenyegetik a szent vallást. Az isten szerelmére, embereket fejeznek le és dicsekednek vele videókban, nem kell ahhoz meg se szólalnod vagy ellenszegülnöd, hogy megöljenek! 

Ami a Charlie Hebdo szerkesztőségében történt, annak édeskevés köze van a valláshoz. Ha nem ők lettek volna a célpont, akkor ezek a szélsőséges arcok felrobbantanak egy vonatot, egy bevásárlóközpontot, egy templomot vagy bármit, a lényeg, hogy félelmet keltsenek, hogy rettegjünk tőlük, hogy ne merjünk szembeszállni velük - még karikatúrák útján sem. 

Aki az áldozatokat hibáztatja, az nyaljon sót, mert pont úgy gondolkodik, ahogy ezek a gyilkosok.

(Akinek inge, vegye magára.) 

2014

A 2014-es év mérlege

• Két költözés
• Egy diploma
• Egy elkezdett OKJ-s tanfolyam és informatikai pályafutás
• Fél év munkanélküliség.
• Egy brandnew munkahely - legjobb karácsony utáni ajándék.
• Pár hónap reménytelennek tűnő szerelem után hivatalossá vált párkapcsolat. 
• Egy hónap, amikor minden nap jártam Kiskovácsiban.
• MTT. Farsang. Tábor. TK. KÖMT. LEP. Szervezés. Csak sikerült belefolynom.
• Hvg.hu
• Egy új hobbi: kézműveskedés. 
• Hagyománykövetés: volt karácsonybokrunk, volt adventi koszorúnk, volt lencse. 

Belegondolva rég volt ilyen jó évem, mint a 2014-es. Voltak nehéz pillanatok, hogyne lettek volna, de a szerelmi életem rég nem volt ilyen kiegyensúlyozott és boldog, és ennyire még sosem éreztem, hogy jó ember mellett vagyok és nekem ez így jó lesz még nagyon sokáig. Kalandosan kezdődött, sokáig egy merő bizonytalanság volt az egész, már majdnem feladtam, mert úgy éreztem, amit szeretnék, azt csak én akarom, és inkább elkezdtem volna szépen elfelejteni és elengedni, de végül csak kiderült, hogy ugyanazt akarjuk mindketten. 

És így az év végére minden helyrejött, mondhatni teljes az életem: bár csak akkor leszek teljesen megnyugodva, ha aláírtam a szerződést, de úgy tűnik, hogy van munkám és végre lesz fizetésem, úgyhogy vége a háziasszonykodásnak, van hol aludnom, van egy fasza párkapcsolatom, jóarc barátaim, cuki családom, szerintem nagyon nem is kell más. 

Tavaly ezzel zártam az újévi posztomat: "2014 egy remek év lesz. Ahogy elmúlt éjfél, éreztem. Azóta se kellett csalódnom." Igazam lett, remek év volt. A következő legalább ilyen jó legyen.

2015-re azt kívánom, hogy legyek még okosabb programozásban és tanuljak sokat, és ha kívánhatok még egyet, akkor orbánviktormonnyonmárle végre.