egészségre káros emberek

Hogy az istenbe képes egyetlen ember ennyi idő után is ilyen elemi erejű depressziós rohamot okozni? Szegény A. nem tudom, mit gondolhatott, mikor elcsukló hangon meséltem a tűzlépcső füstös homályában, hogy minden tök jó volt, de azért legszívesebben bebújnék egy sarokba sírni és meghalni. Azt meg végképp nem tudom hova tenni, hogyan múlhat el az a borzalmas szorító érzés olyan hirtelen, mintha nem is lett volna. Azt hiszem, az agyam néha bekattan, és azt hiszi, hogy még mindig tavaly nyár van, szenvedni kell, és olyan mélyre képes lehúzni ezekkel a flashbackekkel, amikből nem tudok egykönnyen kikecmeregni.

Ráadásul segget csináltam a kicsi számból, a francba már, hogy nem bírok következetes lenni.

No de vissza a XX. századi világirodalomhoz, reggel vizsga. Legalább Proust lefoglalja a százfelé csapongó gondolataimat egy időre. 

offtopic

Még adós vagyok az orosz út folytatásával, amit tervezek befejezni, de most feltétlenül kikívánkozik valami.

Kicsit most büszke vagyok magamra. Végre megjött az eszem, és rájöttem, nincs szükségem a hülyeségre, és nem is idegesítem fel magam rajta. Nem vagyok hajlandó belefolyni a szarkeverésbe, ugrásra készen várni, hátha az úri kedve és az elfogyasztott alkoholmennyiség hatására esetleg mégis meggondolja magát. Úgyis ez lesz, de nem fog zavarni a tény, hogy már felégettem a hidakat. Arról nem tehetek, ha valaki hülye, és azt képzeli, hogy a puszta szimpátia elkerülhetetlenül és egyenesen egyenlő az elkövetkezendő tartós párkapcsolattal. Legyen igaza és legyen boldog, de ez nem ennyire egyszerű. Csak nekem fura ez a hirtelen fellángolás, pár napja még egészen más tervei voltak egészen más személyekkel. Én meg nem fogom megalázni magam, annál talán okosabb vagyok már.

Hát ennyi. Aki érti, érti.