Svéd-dán kalandok - Helsingør

A helsingborgi szállás konyhájában reggel frissen lefőzött kávé várt minket. A reggeliket előző este szereztük be egy pressbyranban, a kávé mellé tipikus svéd péksüteményt eszegettünk. 

Helsingborg  a kompról

Miután összepakoltunk, csak bedobtuk a kulcsot egy dobozba, és ezzel ki is csekkoltunk. A kikötőbe siettünk, ahol megvettük a kompjegyeket, és vártuk, hogy kinyíljon a fedélzetre vezető ajtó. A hivatalos indulási idő előtt 5 perccel engedték be az utasokat. A hajóra lépve éttermek és büfék tömkelegébe futottunk. Megkerestük a nyitott fedélzetre vezető ajtót, és az egész utat ott töltöttük – ami nem tartott tovább 20 percnél. A Kronborg kastély egyre közeledett. 

Helsingør

Izgalmas volt úgy átlépni a dán-svéd határt, hogy egyszerűen áthajóztunk rajta. Útlevelet, személyit nem kértek egyik oldalon sem.

A Kronborg-kastély

Helsingørről az volt az első benyomásunk, hogy eszméletlen cukiiii! A városka olyan, mintha megállt volna az idő: a házak olyannyira eredeti formájukban maradtak meg, hogy tényleg a középkorban érzi magát az ember. Érdekes, hogy míg a tengerszoros túloldalán lerombolták a régi épületeket a városközpontban, itt mennyire figyelnek rá, hogy megmaradjanak. 

Szent Olaf kívülről

És bentről

Betévedtünk a Szent Olaf templomba. Az román stílusú épületről 1295-ből származik az első írásos említés. Az évszázadok során volt, hogy leégett, vagy átépítették, és egy időben brit és skót szenteknek emelt oltára is volt a városban gyakran megforduló brit és skót hajósok miatt. 1961-ben lett csak a Helsingør egyházmegye székesegyháza. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy a templomban fűtöttek! Sőt, QR-kódon keresztül lehet adományozni a templomnak, és SMS-t elküldve lehet szuveníreket venni.

Kronborg

A városi múzeumba is benéztünk, de végül nem vettünk jegyet, mert nem volt nálunk kp, és külföldi bankkártyát nem fogadnak el - ez egyébként sok helyen így van Dániában: vagy el se fogadják, vagy külön költséget számolnak fel a külföldi kártyákra. Utólag nem bánjuk, hogy ez a múzeum kimaradt, így is éppen végeztünk a kastély körbejárásával.

Belső udvar

Olyan hideg volt, hogy a várárokban összefüggő jég volt a víz helyén. Jeges szél fújt, és elképesztően fáztunk - ezért sem fotóztam olyan sokat. A vár körül a szél is erősebben fújt, ami nem meglepő, hiszen a tenger partján áll. A kastély igazi mesebeli épület, olyan, amit gyerekként az ember kastélynak képzel el: szimmetrikus, négyzet alakú alapok, várárok, csicsás tornyok, csigalépcsők, pince a katonáknak. Nem csoda, ha Shakespeare-t is megihlette, mikor az ismerősei meséltek neki erről a helyről. Így igaz, a drámaíró sosem járt Helsingør várában, csak elmondások alapján ismerte az épületet, és döntött úgy, hogy ez lesz a Hamlet helyszíne. 

Kilátás a tiltott bástyáról

A jegypénztárnál figyelmünkbe ajánlották a hamarosan induló, ingyenes, angol nyelvű vezetést. Még volt időnk előtte felmászni az ágyútoronyba. A hosszú csigalépcsőn felérve egy nyitott ajtó és egy felirat fogadott, hogy ne lépjünk a bástyára. Nem teljesen értettük, hiszen a kilátást úgy lehet rendesen megnézni, ha kisétálunk. Végül abban maradtunk, hogy ha annyira veszélyes lenne kimenni, nem hagyták volna nyitva az ajtót, úgyhogy kisétáltunk. Ha nem tesszük, nem tudtam volna ilyen képeket lőni a városról és a tengerről. 

A belső udvar fentről

A vezetés során bejártuk a pincét, a vártemplomot, a szőnyegtermet és a báltermet. A guide egy idősebb hölgy volt, aki kicsit nehezen érthetően beszélt angolul, néha nem értettük, mit mond - ugyanezt tapasztaltuk a városi múzeumnál egyébként. 

Holger Danske

A pincében Holger, a dán szobra állta utunkat. A történetek szerint Holgert Artúr király udvarába hurcolták, onnan került a franciákhoz, ahol a szaracénok elleni a harcokban segédkezett. A harcok után, mikor Dániát veszély fenyegette, hazafelé vette az irányt, de mire odaért, a harcok véget értek, ő pedig megpihent. Azóta is ott alszik a Kronborg vár pincéjében, arra várva, hogy vész esetén újra felébredjen. A II. világháborúban a dán partizánok Holger Danskénak (Holger, a dán) nevezték magukat.

Kápolna

A pincében egykor a vár katonái állomásoztak, és saját kis világot építettek ki maguknak: volt kocsmájuk, boltjuk, ott aludtak és ott töltötték el a mindennapjaikat.

Bálterem

A vár eredetileg egy erőd volt, amit Pomerániai Erik építtetett 1420-ban. Erik elhatározta, hogy minden hajót megvámol, ami az Öresund szoroson akar átkelni. Hogy a tervét véghez tudja vinni, a szoros legszűkebb pontján felhúzatta a helsingøri erődöt és a helsingborgi várat. Ha valaki megpróbált fizetés nélkül átkelni, a helsingori erőd ágyúinak erejével kellett szembenéznie - ami elől nem nagyon volt menekvés. 

Szőnyegterem - a szőnyegek a dán királyok történetét mutatják be

II. Frigyes a 16. század második felépben építtette át az erődöt reneszánsz kastéllyá fiatal feleségének, Zsófiának kedveskedve. A király igazi partiarc volt. Imádott a bálteremben bulizni, és az est fénypontja mindig az volt, amikor a földhöz vágta a kupáját, amivel egyidőben a vár ágyúit elsütötték, kitörve ezzel a kastély ablakait. Állítólag belefért a költségvetésbe, hogy adott esetben naponta üvegeztesse az ablakokat. 

Rinocérosz, a titokzatos, egzotikus lény faliszőnyegen ábrázolva

1629-ben a vár leégett, de hamar újjáépült. 1658-ban svéd uralom alá került, és annyira felturbózták a védelmi rendszerét, hogy Európa legvédettebb erődje lett. 1739-1900 között börtönként működött. 1785 és 1922 között teljes egészében katonai irányítás alatt állt, 1938-ban nyitották csak meg a nagyközönség számára. 

Ágyúk

A vezetés után még végigjártuk a királyi és királynői lakosztályt. Mire mindennel végeztünk, nem sok időnk maradt már a roskildei vonatig.

Szoba

Szelfi

Útközben azért még volt egy kis időnk nézelődni. Így találtuk meg zombi Hamletet.

Zombi!

Vagy a szintén hamleti témájú falfestést.

Festmény a falon

A vasútállomáson nem volt egyszerű jegyet venni, az automata nem fogadta el fox kártyáját, jegypénztár pedig nem volt. Odáig nem jutottunk el, hogy az enyémmel is megpróbáljuk, mert egy szintén turistának tűnő fickó szólt, hogy a kisboltban is lehet vonatjegyet venni.

Helsingør vasútállomás

A vonat Koppenhágán keresztül ment Roskildéig. Ez volt az egyetlen járat aznap, amiről nem kellett Koppenhágában átszállni, hanem közvetlenül járt Roskildébe. Az út másfél óra volt, és vonatról leszállva iszonyat erős és hideg szél csapott meg minket. Kezdett sötétedni, és legalább fél órát kellett sétálni a szállásig, ami konkrétan a kikötőben volt, egy köpésre a viking hajó múzeumtól.

Szobadekoráció

Kisebb nehézségek után sikeresen becsekkoltunk a Danhostel Roskildébe, és elfoglaltuk a szobánkat. (Nem találták a TransferWise-os befizetésemet elsőre, de meglett.) Bár franciaágyat kértem, valószínűleg a hely ifjúsági szálló jellegéből adódott, hogy nem teljesítették a kérést: két, falról lehajtható ágyat kaptunk, ráadásul egymás felett. A falon rúnákkal olyan feliratok álltak, mint sveet dreams, és egy kép egy kiütött, köpenyes vikingről a holdon egy sárkányrobottal, a háttérben pedig gombarakétákkal. Egészen egyedi volt a dekoráció. 

Rúnák

Éhesek voltunk, úgyhogy visszasétáltunk a Viking Pizza pizzériába, amit útközben láttunk. Ez a hely egy vidéki talponálló pizzériaverziója, a hangulata legalábbis mindenképpen. Az ajtón lévő felirat szerint az év ételszállító szolgáltatása az övék volt tavaly, és sokan is jöttek elvinni a kajájukat. Mi botor módon helyben akartunk enni, de látszott, hogy nem ehhez szokott a személyzet, kicsit fura volt a kiszolgálás. A kaja nagy volt, nem bírtuk megenni, a végét elvittük, és akkor már hozzácsaptunk két sört a rendeléshez. Lefekvés előtt a söröket elkortyoltuk, és megtárgyaltuk, mit csinálunk másnap. Az ágy meglepően kényelmes volt, és az emeletről se estem le.