A végkimerültség határán ültem P. úrral a tűzlépcső homályában, jóéjtcigarettát szívva, és azt ecseteltem neki éppen, mennyire elfáradtam, de írtam öt oldalt, és már csak tizenhármat kell, de az nem para, ha minden jól megy, végzek péntekre, de azért kicsit meg akarok halni és nem látok és tele van az agyam a szakdogával, amikor az ott dohányzó másik két kolis közül egyikük belefolyt a társalgásba. Az ő töri szakos ismerőse a hatodik oldalon jár. A másik ott dohányzó, egy lány egészen összetörve mesélte, hogy ő feladta, mert rájött, hogy amit bizonyítani akart, azt nem tudja, beletenyerelt a legnagyobb szarba, amibe csak tudott a témájával.
Megnyugtató, hogy nem én állok a legrosszabbul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése