XIII. Reguly Antal Emléktúra, 22 km

Két éve indultunk először az Ösvénytaposó Baráti Társaság által szervezett Reguly Antal emléktúrán. Akkor azt írtam, a következő évi (azaz a tavalyi) cél a 35 km-es táv. Tavaly pont kalandoztunk valahol a túra időpontjában, így kimaradt, de idén tényleg az utolsó pillanatig a hosszú távon terveztük az indulást. 

Útvonal

Útvonal: Zirc – Kardosrét széle – Cuha-völgy – Porva-Csesznek vá. – Nyolckaszás – Porva – Borzavár – Pintér-hegy – Fiatalító-forrás – Parkerdő – Zirc

Táv: 21,9 km Szint: 380 m Szintidő: 6 óra

Március 9-én, a túra reggelén döntöttük el húggal, hogy maradunk a közepes távnál. Én nem tartottam jó ötletnek úgy nekivágni a nagy távnak, hogy idén még nem is túráztam (mindig lebetegedtem, amikor túra lett volna), és ő is belátta, hogy az előző esti sörözés hatására valószínűleg rosszabbul menne a teljesítés. Utólag is bebizonyosodott, hogy jól döntöttünk. 

Úton Kardosrétre

A Reguly Múzeumból indultunk ezúttal is. Korán odamentünk, hogy még koradélután végezzünk, az első hullámban indultunk el 8 előtt. Sokan indultak velünk, csodálkoztunk is, milyen sokan. Azóta tudjuk, hogy rekordsok túrázó járta végig a túrát, összesen 852-en. Hatalmas növekedés ez a tavalyi 250-hez képest, de az is igaz, hogy tavaly térdig érő hóban kellett végigjárni az útvonalat, ami biztosan sokakat eltántorított. 

Erdei hidacska

Március elejéhez képest kellemes időnk volt, kicsit hűvös, de a mozgástól hamar kimelegedtünk. 

Szegény

Időnként állatkoponyákkal is találkoztunk, máskor meg vonatokkal.

Susu!

A terep nem volt különösebben nehéz, csak egyes szakaszai. A tavaszi olvadás miatt a Cuha megduzzadt, és nem mindenhol volt könnyű átkelni rajta. Egy szakaszon elvétettem a könnyebb átkelőt, és kerestem egy kevésbé mély részt, ahol átsétálhatok. Foxtól kaptam egy nagyon fasza bakancsot a szülinapomra, igazi vízálló, így nem okozott problémát, hogy bokáig caplattam a vízben - attól jobban féltem, hogy megbillenek és beleesek, de húg szerencsére kimentett. 

Egy kis sár

Porva-Csesznekig volt, hogy sáros úton sétáltunk, de annak örültünk, hogy mivel a menet elején vagyunk, még nem volt annyira összetapicskolva, még akadtak száraz részek. A büfében ittunk egy kávét, aztán nekivágtunk a mászásnak Porva felé. 

Mászás

Néhol kidőlt fa állta az utunkat, de nem volt vészes, feljutottunk, és a kilátás mindenért kárpótolt. 

Porva

Ezt a képet két éve is ellőttem :D

Na meg a pogácsa és a sör, amit a következő ellenőrzőponton, a porvai büfében kaptunk. A tervezettnél hosszabb lett itt a pihenő, míg megettünk és ittunk mindent, és kiálltuk a pisisort, eltelt egy félóra. De nem bántuk különösebben, bőven szintidőn belül voltunk.

Húg és az elemózsia

A sörtől megvidámodva folytattuk utunkat Borzavár felé. Nagyjából itt kezdte a bakancs nagyon törni a lábam, a faluban járva elgondolkoztam azon, hogy feladom a túrát és felszállok egy buszra, de tudtam, innen már igazán nincs sok hátra, azt meg valahogy túlélem.

Dagonya

A Fiatalító-forrás környékén jó nagy volt a dagonya. Itt már sántikáltam, de közel volt a cél, csak le kellett sétálni a városközpontba. Végül 5 óra 20 perc alatt értünk be.

A végére egy kép másnap estéről: naplemente a veszprémi vasútállomáson

Nem lett volna megterhelő ez a túra, ha a cipőmmel nincsenek gondok, egészen addig egy kellemes séta volt. Belegondolni is rossz, mi lett volna, ha a hosszú távon üt be a cipőpara. Azóta se mertem felvenni a bakancsot, pedig muszáj lesz rendesen betörnöm, túl jó ahhoz, hogy ne hordjam. Azért remélem, hogy jövőre már tényleg a hosszú távon indulunk, jóság lenne.