Páfosz arról nevezetes, hogy a görög mitológia szerint itt emelkedett ki a tengerből Aphrodité. Pygmalionnak is köze van a városhoz. Ő volt az a szobrász, aki a saját alkotásába annyira beleszerelmesedett, hogy végül a szobor a szerelemistennő közbenjárásával életre kelt - az ő fiukat nevezték Paphosnak. Az i.e. 12. században alapították Ó-Páfoszt (mai neve Kouklia), ami a mai várostól 16 km-re található, i.e 320 körül pedig a ma Páfoszként ismert települést, mert a réginek nem volt elég nagy a kikötője. Az ókorban sokáig a sziget fővárosaként funkcionált, pénzügyi és "turisztikai" központ volt - az Aphrodité-kultusz miatt sokan keresték fel. Az i.sz. 1. században Pál apostol látogatott a városba, és a sziget lassan keresztény területté vált. A középkorban sokat vesztett jelentőségéből, a 20. század közepén elmaradott településnek számított. 1974 után kezdődött meg a város fejlesztése, ma népszerű turistahely, a fő bevételi forrás a turizmus.
A buszpályaudvarról 20 perces séta vezetett a királysírokig. Útközben égig érő kaktuszokat csodáltunk. A kaktusz ott olyan, mint nálunk a sövény - volt, ahol úgy kilógott a járdára, hogy le kellett sétálnunk az útra, hogy elférjünk tőle.
 |
| Kaktuszhad |
A parkba néhány euró kifizetése után bejutottunk. Vezetés nincs, a hatalmas területet mindenki saját szájízének megfelelően járja be. Vettünk egy kis könyvet (Sophocles Hafjisavvas: Digging up the tombs of the kings), hogy nagyjából eligazodjunk a sírhelyek között, információs táblák ugyanis bár voltak, de nem voltak túl részletesek.
 |
| Egyszerűbb sírhely kintől |
 |
| És odabent |
A királysírok elnevezés annyiban csalóka, hogy nem királyokat, hanem nemeseket és hivatalnokokat temettek ide. Az első sírok az i.e. 4. századól származnak, az egyiptomi Ptolemaiosz-dinasztia páfoszi uralma idején kezdtek ide temetkezni. Igen, ez az a dinasztia, amit Nagy Sándor tábornoka,
Ptolemaiosz alapított Egyiptomban, miután a főnök elhalálozott. Eredetileg kinevezett kormányzó volt, de ő úgy gondolta, inkább fáraó lenne. Ez sikerült is elérnie, és az általa alapított dinasztia 300 évig uralta Egyiptomot, egészen a leghíresebb uralkodója, Kleopátra haláláig.
 |
| Festményszerű táj |
A Ptolemaiosz arisztokraták sírjait a nyers kőbe vésték, és a hellenisztikus temetkezési szokások nyomait őrzik. Családonként külön temetkezési helyet tartottak fenn. A bonyolultabb síremlékeknél mind találtak kutat, ami a görög temetkezési szokások elengedhetetlen része volt: a víz a megtisztulás eszköze. Magokat, gyümölcsöket, áldozati szertartásra utaló nyomokat is találtak a síroknál, ezek szintén jellemzően görög szokások voltak.
 |
| Barlang! |
 |
| Egyszerűbb sírhely |
Az utolsó temetések az i.sz. 3. században történtek. Később a sírok egy részét sírrablók fosztották ki. Bár a nekropolisz létezése nem volt titok, és rendszeresen látogatták külföldi tudósok, utazók, az első tudományos jellegű feltárások 1915-ben kezdődtek. A terület 1980 óta szerepel az
UNESCO Világörökségi Listáján.
 |
| Festett habarcs látható a falon |
 |
| Átjáró |
Összesen 9 nagyobb sír látható a területen, bejártuk mindet.
 |
| Lépcsősor |
 |
| Pálmafa |
 |
| Tenger és virágok |
Nagyon-nagyon izgalmas volt ez a hely, és a kiskönyv, amit vettünk, sokat segített abban, hogy értsük is, amit látunk. Ha valaki erre járna, mindenképpen javaslom neki megvételre - tényleg érdemes.
 |
| Aphrodithe's Rock Premium |
Mivel nem sok időnk volt a városban, már robogtunk is tovább a kicsivel odébb elhelyezkedő régészeti parkig. Bár siettünk, nem bírtunk ellenállni egy kis kocsmának, ahol kézműves sört is árultak. Az
Aphrodithe's Rock Premium annyira ízlett, hogy el is vittünk két üveggel, hogy este azt kortyolgathassuk az apartmanban.
 |
| Páfoszi erőd a tenger partján és pipacs installáció |
A tengerpartra kiérve elindultunk a parti sétányon. A térkép szerint közeledtünk a régészeti parkhoz, de már nagyon messze jártunk, mire észrevettük, hogy a terület be van kerítve, és a bejárat éppen a kerítés másik oldalán van, tőlünk baromi távol. Ha nem lettünk volna időszűkében, akkor ez nem lett volna akkora baj, így viszont csak végigrohantunk a parton, és imádkoztunk, hogy még nyitva legyen a park. Nyitva volt még, bejutottunk, és maradt egy óránk arra, hogy valamennyire bejárjuk a hatalmas területet.
 |
| Oszlopsor |
 |
| Aion házának mozaikpadlója az i.e. 4. századból |
A
Kato Pafoszi Régészeti Park elsősorban mozaikjairól és négy hatalmas római kori villájáról híres. A mai napig folynak itt ásatások.
 |
| Mozaikút |
 |
| Theseus háza és a mozaik |
A villák egy részét újraépítették, de van, ahol csak az alapok látszanak. A fenti mozaikok emiatt ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. Szeretném azt gondolni, hogy ez így rendben van, és nem fognak tönkremenni.
 |
| Világítótorony |
A
világítótorony persze nem az ókorból maradt itt: 1888-ban építették, amikor a sziget brit fennhatóság alatt állt. A fényét 17 tengeri mérföldről (kb. 30 km) látni lehet.
 |
| Ez a park is hatalmas. Jobbra az agora és az Odeon színház, a bal sarokban pedig ha jól sejtem, egy korábbi színház maradványai |
A feltárt helyszínek között van az agora, ami a központi tér volt annak idején.
 |
| Odeon színház (fox fotója) |
Az Odeon színház az i.e. 2 századból származik, és a mai napig tartanak itt előadásokat.
 |
| Bazilika az i.sz. 5.századból |
Van egy másik, ennél
régebbi színház is a parkban az i.e. 4. századból, ami sokkal romosabb állapotban van, és sajnos meg se találtuk. Utólag azt gondolom, hogy de, láttuk, csak annyira formátlanok a romok, hogy nem ismertük fel, hogy ez lenne a színház - feliratok sajnos nem segítik a tájékozódást, nagyon kevés van belőlük, és az útjelzők csak nagyjából mutatják az irányokat.
 |
| Szélkerekek a háttérben |
Tényleg csak átrohanni tudtunk a parkon, sok nézelődésre nem volt időnk. Ahogy végeztünk, kezdett lemenni a nap, mi pedig visszabuszoztunk a buszpályaudvarra.
 |
| Sétány Páfoszban |
Már semmi nem volt nyitva, se a kávézó, se az információs pultként odarakott bódé, így mikor este 6-kor a buszunk még sehol se volt, meg se tudtuk kérdezni, hogy van-e értelme várni, létezik-e egyáltalán a busz. Limassolba, ami kb. félúton van Larnaka felé, pont indult egy busz. A sofőr azt mondta, ott majd át tudunk szállni a larnakai buszra, ne aggódjunk. Épp fordultunk ki a pályaudvarról, amikor érkezett egy busz, az lehetett a közvetlen járatunk, ami késett, de akkor már nem tudtunk mi tenni.
Limassolban tényleg át tudtunk szállni, csak röpke két órát kellett várnunk a következő larnakai járatra - ami Páfoszról indult, útközben beelőzött minket, és amúgy se ugyanott állt meg Limassolban, nem tudtunk volna átszállni rá. Az egész napos utazástól és sétától nyűgösek voltunk, na jó, főleg én, kb. duzzogva vártam a buszt, pedig utólag belátom, hogy több értelme lett volna tenni egy kört Limassolban, mert volt nagyon messze a központ, és az is egy szép város, de annyira féltünk, hogy otthagy a busz, ami az utolsó volt aznapra, hogy nem mertük elhagyni a busz útvonalát.
Így esett, hogy este 9 helyett 11 után értünk vissza a szállásra. Mivel nem volt mikrónk, ezért az előző estéről maradt pizzát a tűzhelyen próbáltuk felmelegíteni, és míg zuhanyoztam, fox odaégette az enyémet. Szerencsére elment vacsorát vadászni, és így esett, hogy életem első vega McDonald's-os burgerét Larnakán ettem.
A tanulság az, hogy máskor még jobban meg kell szervezni az utakat: ha tudjuk előre, hogy Páfoszba akarunk menni, simán megszállhattunk volna ott egy estét. Ez így egy nagyon fárasztó nap volt, örültünk is, hogy másnap csak délben kell elhagynunk a szállást, volt időnk pihenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése