Alfa Fesztivál alias őspafe vol2 - 2. nap

A második napra már húgom társaságában érkeztem. Kétségtelenül nem volt túl kényelmes utunk sátorral, hálózsákkal és egyebekkel felszerelkezve busszal, de szerencsére Veszprémben elcsíptünk egy buszt, ami megáll a Cseri erdőnél.

Húgom kissé csodálkozva konstatálta a bejárat helyét, ő már a modernebb pafés időkhöz szokott. Kezdésnek letelepedtünk a bejárat közelében, és rábontottunk a magunkkal hozott sörre. A környék tele volt földön hesszelő punkokkal és hozzánk hasonló csóró fesztiválozókkal. Nem kellett sokat várni, hogy megtaláljon minket a környék talán egyik legrészegebb sráca. Cigipapírral próbált letarhálni, mivel nem élünk ilyennel. cigit kapott inkább, aztán letelepedett közünk. Alapvetően nem volt vele probléma, csak mindent háromszor kérdezett meg, a fülembe tolta a telefontját, hogy de hallgassam meg ezt a számot, mennyire király... Hamarosan csatlakoztak a haverjai is, ezek után történt a fesztivál egyik legmókásabb esete. Szegények mindenáron be akartak tépni, de képtelenek voltak megtekerni egy értelmes cigarettát. Lehet tippelni, ki segített nekik a kutyás rendőrök és szaladgáló fotósok közelében. Később összetalálkoztunk velük a kempingben, nem lettek józanabbak :D

jó kis Bohemian Betyars

A kempingnél kisebb meglepetés ért minket. A szekusok szóltak, hogy nem mehetünk be, mert nincs kempinges karszalagunk. Tisztában voltunk vele, hogy kell vennünk, de az nem jutott eszünkbe, hogy a főbejáratnál kell kiváltani, mert SEHOL nem volt kiírva, valamint a bódéban üldögélő jegyárus lányok se szóltak, hogy ne caplassunk át a fesztiválon feleslegesen a kempingig, mert ott bizony nem fogunk tudni jegyet venni. Hát jó, mentem egy kört a bejáratig, és beszereztem a fejenként 500 HUF-ba fájó szalagokat.

A sátorállítás maga mókás volt. A kemping férfi lakói őszinte érdeklődéssel figyelte, ahogy két, szakértőnek nem tűnő lány állítja a sátrát. Többen megálltak és figyeltek, többen felajánlották a segítséget is, és volt egy srác, aki konkrétan leült, és megkérdeze, nem zavar-e minket, ha ezt végignézni. Végül elégedetten állt fel, kijelentette, hogy nem hitte volna, hogy ilyen simán megoldjuk a feladatot, és már ezért megérte neki eljönni a fesztiválra. :D

Az első koncertünk a Bohemian Betyars volt. Régen elvből nem szerettem őket, mert az Exuram mindig azt bizonygatta, mennyire igénytelen zenét játszanak. Aztán szakítás után csakazértis elkezdtem hallgatni őket, amit egyáltalán nem bántam meg. Kicsit aggódtam, hogy a punkos vonalat kedvelő húgom kevésbé fogja élvezni a koncertet, mint én, de ő is végigugrálta. Cserébe én is ott voltam Aurórán.Megtanultam, kit szabad megütni pogóban és kit nem, elvegyültem és punknak tettettem magam, Nóra meg testőrként vigyázott rám végig. :) Egyszer teljesen váratlanul az előttünk lévő srác megfordult, és adott nekünk egy-egy szál cigit. Csak úgy. Aztán elment, és visszajött pár sörrel, és egyet nekünk adott. Koncert után pedig elvitt minket a jégeres sátorhoz, és meghívott minket. Nagyon kedves volt. :) 

hangulatfotó

A jégernek viszont egy szignifikáns hatása tuti lett: innentől darabos az este. Rémlik, hogy voltunk Alvinon, belesodródtam egy pogóba és leesett az egyik cipőm, 150 ft-is zsíroskenyeret zabáltunk, mert minden iszonyat drága volt, random fiú, aki elől elmenekültünk, földön üldögélés, aztán nagyjából ennyi. Kicsit félelmetes belegondolni, hogy úgy voltam Alvinon, hogy nem is emlékszem rá. A legnagyobb wtf mégis az, hogy reggel bornyomokat találtam a poharamban. Emlékeink szerint nem boroztunk, innentől viszont ki tudja... 

folyt. köv.