Túl vagyok az első olyan állásinterjúmon, ahol konkrétan megkérdezték, hol képzelem el magam öt év múlva. (Legszívesebben visítottam volna a kérdésen, mióta vártam már, hogy megkérdezzék.) Elég standard választ sikerült adnom, stabil állás, önfenntartás, pont. Aztán így itthon belegondoltam, hogy basszus, öt év múlva 29 leszek. Azért elég szomorú lenne, ha addigra csak egy állásom lenne. Addigra már minimum menyasszony akarok lenni.
Az viszont nagyon-nagyon nem tetszett, hogy feljött az a kérdés is, amit szerintem a világ legnagyobb tahósága feltenni ilyenkor: párkapcsolat. Az égvilágon semmi, de semmi közük nincs hozzá. Értem én, hogy miért kérdezik, faszt, dehogy értem, egyszerűen semmi közük hozzá. Ráadásul egy gyakornoki munkáról van szó. Ha azt mondom, hogy holnap férjhez megyek, akkor elhajtanak? :/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése