Kint kánikula, elképesztő napsütés, igazi, meleg későtavaszi nap, bent köhögés, orrfújás, gyógyalvás. Miafaszvangyerekek, hát én nem szoktam beteg lenni, egy évben max készer: egy pár napos orrfújás és rossz közérzet télen, egy tavasz elején. Idén már másodszor kapott el a nátha, voltam egy hét betegszabin is, többet nem akarok, mert eléggé meglátszik a csekélyke fizetésemen. Pénteken full taknyosan tájékoztattam az ügyfeleket (freudi: majdnem betegeket írtam), isten áldja a MUTE gombot - míg az ügyfél beszél, nyugodtan kiköhögheted magad.
Pedig tegnap megérkezett a rollerem is. Úgy terveztem, hogy majd átsuhanok a frissen vett szerzeményemmel hazafelé a városon. Suhantam volna, ám a baszottnagy dobozát nem kalkuláltam bele, elég kényelmetlen volt így a hazaút, nem igazán uraltam a járművet, csak reménykedtem, hogy nem borulok fel.
Azt is terveztem, hogy ma furok egy kört a szigeten, ha már beneveztem jövő heti minicittára (2,5 km). Este meg sörözni mentünk volna. A hangsúly a "volná"-n van. Ma pedig muszáj lesz még elszenvednünk magunkat nagybevásárolni, mert holnap ugye nem lehet, a háztartás meg kifosztva. Kösssz, Viktor!
Közben ezer dolgom lenne természetesen.
Nyááááá, legyen már vége a betegségnek!
Olyan vagyok, mint az ovis, akit először engednek sok gyerek közé, aztán folyton beteg, mert ehhez nincs hozzászokva az immunrendszere. Azóta vagyok ilyen beteges, mióta napi 8 és fél órákra össze vagyok zárva 30 emberrel. Fel kell turbóznom az ellenállóképességemet, mert ez nem állapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése