futólány

2016-ra az egyik újévi vállalásom az volt, hogy elkezdek futni. Mindig is azt gondoltam magamról, hogy alapvetően szeretek futni - csak valamiért ritkán csinálom. Prágában néha Ralival eljártunk a sportpályára, de mikor összejött Karellal, nem volt rá ideje, én pedig egy-két magányos alkalom után nem éreztem kellő motivációt. A két éves ajtósis kollégistaság alatt jó, ha háromszor mentem futni a Városligetbe - pedig csak át kellett sétálnom a zebrán és már ott voltam. A Margitszigetre nyáron egyszer kimentem,  de annak se lett folytatása. Pedig gyerekkoromban sokat futottam, időnként versenyeken is indultam, gimnazista koromra ebből annyi maradt, hogy egyszer beneveztem a veszprémi Vivicittára, de a végén sétáltam. 

Szóval ebből mostanra lett elegem. Plusz hiába kezdtem el izmosodni a rollerezéstől, a folyamat nyár vége felé elakadt, hastájékon elkezdtem hízni, ami rettenetesen zavar és gyűlölöm. Meg abból is elegem lett, hogy várom a csodát, hogy egy reggel arra ébredek, hogy huss, végre bomba alakom van. 26 év alatt igazán megtanulhattam volna, hogy ez nem így működik. Így hát miután kipihentem a szilveszteri buli fáradalmait, elbattyogtam futócipőt venni. Következő nap pedig Bogival ketten nekivágtunk a szigetnek. 

A terv az, hogy minden vasárnap futok egyet. Oké, oké, nincs még vége a januárnak se, de eddig tényleg minden vasárnap futottam, pedig múlt héten a futósnapom reggelén még borzasztó másnaposan ébredtem egy kiváló veszprémi Vad Fruttik koncert után. A célom amúgy az volt, hogy év végére képes legyek lefutni egy szigetkört, ami 5300 m. Nagyon alulbecsültem magam, az egész éves célomat konkrétan múlt vasárnap teljesítettem. Hiába voltam már jobban addigra, egy nagyon nehéz futás volt, rengeteg holtponttal és iszonyatosan kellett küzdenem saját magammal, hogy ne álljak meg. Persze végtelenül büszke voltam magamra, amikor sikerült végigfutnom. 

Az új cél a 10 km. Beneveztem az áprilisi 10 km-es Vivicittára, addig rengeteg vasárnapom van még készülni. Nem gondolom, hogy nem fog sikerülni, ma már megvolt a 6km, és úgy álltam meg, hogy volt még bennem energia, csak nem akartam kockáztatni, hogy túlterhelem magam. És mióta elkezdtem futni, most először volt úgy, hogy élveztem minden lépést, nem volt nyűg, és úgy éreztem, tök hamar végeztem ez edzéssel. Persze még nagyon sok munka vár rám, mert hiába futok le 10 km-t, jó lenne valami értelmes eredménnyel végezni, mert egyelőre nem vagyok túl gyors, 8 perc 20 mp / km sebességgel haladok, ami elég gyengécske. Jelenleg majd' másfél óra alatt lenne meg a 10 km. 

Ja és nem mellékesen elkezdett csökkenni a pocakom mérete. Juhú!

Betörősztájl. Csodás, hogy 6 km után nincs is olyan döglött fejem.