Lett egy hörcsögünk. Pontosabban dzsungáriai törpehörcsög, akinek neme ismeretlen, neve pedig Rambó. De reméljük, hogy kislány. :) Eredetileg macskát szerettem volna, de az van, hogy a lakás arra kicsi, hogy egy macska mozgásigényét kielégítse, napközben nincs itthon senki, sokszor este se, én meg nem akarok panelmacskaságra kárhoztatni egy eleven cicát. Macska akkor lesz, ha lesz kertes ház (haha). Pont kapóra jött viszont, hogy Bogiéknál váratlanul született egy rakás törpehöri, akikre le lehetett csapni.
Nagyon készültünk, hogy minden készen álljon, mire a kis jószág megérkezik. Vettünk giganagy ketrecet csőrendszerrel, két szinttel, házikóval, mókuskerékkel, egy rakás hörcsögkaját, fogkoptatót, vitamint, almot, szénát, gyakorlatilag bármit ránk tudtak sózni a kisállatkereskedésben, nehogy Rambó bármiben hiányt szenvedjen. Aztán úgy alakult, hogy én nem voltam otthon, amikor az állat hozzánk került egy kalandos bkv-s utazás után, úgyhogy fox már összeismerkedett vele, mire én is hazaértem. Teljesen el voltam olvadva tőle: hatalmas szemek, simis bunda, kis kerek állatka, nincs is nála cukibb. ^_^
 |
| Cukiság |
És továbbra is tartom, hogy egy kis cukibogyó és szeretjük, de rá kellett jönnöm, hogy egy állat tartása az tényleg felelősség. És sokszor idegőrlő, hogy fogalmad sincs, hogy amit csinálsz, azzal segítesz vagy ártasz. Ráadásul olyan keveset vagyunk a lakásban, hogy nem is nagyon tudjuk megfigyelni, kiismerni a viselkedését, hogy mennyit eszik, iszik-e rendesen, alig tudunk róla bármit. Pár napja kitakarítottuk a ketrecét, és annyira nem érezte magát otthon, hogy bár korábban a kisházban aludt, beköltözött a csőbe, ahol egyébként szaladgálnia kéne. Hiába rakom be a tálkájába a zöldségeket, gyümölcsöket, sonkát, alig rágcsál bármiből. Ellenben bár elvileg tisztaságszerető kis jószág lenne és kapott pisifogó homokot, amit wc-nek kialakíthatna, az egész ketrec tele van a kis kakibogyóival, mert szó szerint leszarja a rendet. Én meg nem tudom, mit csináljak már vele, mit rontunk el, miért nem alakított ki wc-t magának, miért költözteti át az alvóhelyét, miért nem eszi a friss dolgokat, miért csak a magokat. Emellé elég kis félénk jószág, minden hangos zajtól megretten. Próbálnám kézhez szoktatni, de elbújik.
Szóval nem csak cukiskodás van, hanem aggódás is. Előre félek, mi lesz a következő ketrectakkerolásnál. Remélem, azért jól érzi magát nálunk, csak egy macskával mondjuk könnyebb lenne, a macska dorombol, ha jól érzi magát, egy hörcsög meg... hát, nem purcan ki. De éjszakánként nagyon lelkesen tekeri a kereket, szóval annyira csak nem lehet rossz neki itt. Mióta az első, visítva nyikorgó kereket lecseréltük egy halkan surrogóra, azóta megnyugtató este hallani, ahogy futja a kilométereket. :)
Össze kell még csiszolódnunk, na.
 |
| Rambedli |
Ó, ezek olyan dolgok, amiket néhány hörcsög csinál, néhány meg nem. Rambóka konkrétan a csőben született, az anyjának ott kényelmesebb volt. Illetve a szanaszét kakilás is eléggé jellemző, tenyésztők is azt írják, hogy az egy helyre ürítés inkább vágyálom mint valóság.
VálaszTörlésAz, hogy nem eszik semmit csak magokat, az tényleg fura. De ha nem okoz neki ez bajt, akkor szíve joga. Ami pedig a "pszichés" bajokat illeti, hát, szegény Rambót totálisan megértem. Ő szenvedte el a legtöbb nyaggatást, nyúlkálást, utaztatást, így nem csoda, ha elege van. Vagy megnyugszik, vagy nem, sajnos ezt nem lehet megmondani. A lényeg, hogy ne aggódd magad halálra a hörcsög miatt, mert minek. Ha eddig nem purcant ki, akkor a te részedet jól csinálod.
Huh, megnyugodtam. :) Azóta láttam paradicsomot nyammogni meg a sonkadarabka, amit kapott, nyom nélkül eltűnt, szóval úgy tűnik, eszik mást is, csak nem annyira látványosan. Miután megírtam ezt a posztot, másnap reggel benyúltam a ketrecbe és belemászott a tenyerembe, úgyhogy enyhültek az aggodalmaim. :)
VálaszTörlés