Budaörsi Dolomitok, 23 km

A Budaörsi Dolomitok igazi tortúra volt, de a javából, pedig a leírás alapján nem tűnt annak. Több figyelmet kellett volna szentelnem a szintes metszetnek, azon látszott volna, hányszor kell fel- és lemászni. Gyanútlanul szálltunk fel május 14-én a Móriczon a buszra, ami elvitt Budaörsre, pontosabban a Templom téri rajthelyszínre. Húgom most nem csatlakozott, vizsgára készült, de jött fox és Mogyi, aki Heki úr nevű kutyusát is elhozta. Sose túráztam még kutyával, mókás volt.

Útvonal

Útvonal: Budaörs, Tűzoltó Szertár Kávézó → Kő-hegyi kápolna → Mária-völgy (pihenő) → Törökugrató → Huszonnégyökrös-hegy → Sorompó (S / S+ elágazás) →  Vitorlázó-emlékmű → Csillebérc (sárga körsétaút) → Kolacskovszky turistaház → Rupp-hegy → Tűzkő-hegyi parkerdő → Nap-hegyi parkerdő (esőház) → Budaörs, Tűzoltó Szertár Kávézó.
Táv: 23,2 km / Szintemelkedés: 921 m

Előre regisztráltunk, így 1700 helyett 1200 HUF volt a nevezési díj. Én teljesen odáig voltam attól, hogy az itineren vonalkód volt, azt csippantották le induláskor és érkezéskor. Ilyen ez a modern 21.  század!

Már az első EP, a Kő-hegyi kápolna (235 m) sejtette velünk, milyen terepre számíthatunk. Meredek utcán kaptattunk fel, majd kanyargós lépcsősor vitt fel a dombtetőn lévő kápolnához.

A lépcső tetején

Szó se róla, hiszen így már a túra legelején volt kilátás.

Kápolna

Megkaptuk a pecsétet, és hátraarc, vissza lefele a lépcsőn.

Házrengeteg

Itt kezdődött a túra talán legunalmasabb és legidegőrlőbb része: Budaörs utcáin kanyarogtunk kilométereken át, fel és le a tűző napsütésben. Volt, hogy felsétáltunk egy utcán csak azért, hogy a párhuzamos utcán visszasétáljunk. Cserébe olyan totál fucked-up dolgokat láthattunk, mint a lenti garázstető.

wtf is this shit?

Szénné égett holttestek "szobrai"? Heh? Pompeii előtti tisztelgés vagy mi? Elég kényelmetlen volt elsétálni mellette.

Az út mindig csak emelkedett. Ha lejtett, azt is csak azért, hogy újra felfelé mehessünk. Láttam egy sziklás dombot a távolban, röhögcsélve megjegyeztem, hogy na, tuti az lesz a következő ellenőrző pont. Ajkamra fagyott a mosoly, amikor kiderült, hogy tényleg az. Nem maradt semmi kétség: ez egy hegymászós túra. Ellenőriztük az itinert, és igen: ami szintkülönbség otthon még laza párszáz méternek tűnt, a helyszínen kemény párszáz méter volt.

Haha, biztos ott lesz a második EP, haha!

Megmásztuk hát a Törökugratót (249 m). A legenda szerint 1686-ban, Buda visszavételekor kapta a nevét. A felmentő török sereg az ostromgyűrűt akarta megtörni a vár körül, ehhez kapcsolódik a történet.

A török vezér ismerte a terepet, tudta, merre fekszik a vár, és csak nyargalt fel a hegyre, remélve, áttörhet majd a várhoz. Egyszerre megtorpant a ló, magasra ágaskodott. Hatalmas szakadék tátongott előttük. Függőlegesen meredő sziklaszakadék tetején voltak. Se előre, se hátra, semerre nem volt út a menekülésre. Előttük a mélység, hátul és oldalt a diadalmas üldözők. A török vezér nem akart fogságba esni. Látta, hogy a túlerővel nem szállhat harcba. Gyorsan bekötötte a lova szemét, sarkantyúzva nekiugratott a mélységnek. Repült a lovas a mélységbe. Összezúzva, holtan találtak rá. Az üldözők ámulva, megrökönyödve nézték a török halált nem ismerő bátorságát, elszántságát. Ettől kezdve nevezik ezt a hegyet – melynek régen Hatvantulkos-hegy volt a neve – Törökugratónak.                                                        // http://budaors.varosom.hu/latnivalok/kirandulas/Torokugrato.html

Törökugrató csúcs

Nekünk is egyszerűbb lett volna az út lóháton meg zuhanva, de nem engedhettünk meg ilyen luxust magunknak. A két, illetve négy lábunkon felsétáltunk, pecsét, gyors kaja, gyönyörködés a kilátásban, aztán go lefele. Az EP-n már pakolásztak, és visszatérve a házak közé összetalálkoztunk a seprűvel, aki épp indult fel a hegyre. 

Egy játszótérnél töltöttünk vizet a palackjainkba, majd újabb hegymászás. Végre kijutottunk a településről, be az erdőbe. A Huszonnégyökrös-hegyen (288 m) volt a harmadik EP, itt nekünk kellett pecsételni. 

Huszonnégyökrös-hegy kilátás

A hegy nevéhez szintén legenda fűződik, mely szerint egy kövér mészáros 24 ökörben fogadott arra, hogy egyhuzamban fel tud futni a csúcsra a domb lábától. Sikerült sikerült, ám felérve el is halálozott. A hegy lábánál német-magyar katonai temető található. Sokáig lőtér működött a domb alatt, emiatt tilos volt felmenni rá. Hálistennek ma már legálisan lehet panorámát bámulni. Már ha nem teljesítménytúrázik és rohan az ember. 

Kilátás és én - még fehér bőrrel

Elképesztő szép volt a kilátás, de rohanni kellett tovább. Így, hogy felmértük a terepet, kevésnek éreztük azt a 6,5 órát, amennyi időnk volt beérni. 

Közeledtünk túránk feléhez, mármint távban. Azon igyekeztünk, hogy az időt is ehhez igazítsuk. Hosszan haladtunk egy keskeny ösvényen a domboldalban, majd egy sorompóhoz érve kiszélesedett az út, és célba vettük a Farkas-hegyet (343 m) a Vitorlázó emlékművel.  

A hegyen nem is fotóztam, úgy siettünk. A csúcs előtt fényképeztem egy hatalmas fenyőrakást, szomorú látvány volt a sok kivágott fa. A hegytető csupasz, sziklás, murvás. Az EP-nél pecsét, csoki, aztán tipli, irány Csillebérc, ahol két nappal korábban jártunk az éjszakai túrán. Egyenletesen emelkedett az út, nem volt vészes. A csillebérci EP-n zsíros kenyérrel és szörppel vártak, pihenésképpen ettünk. Már épp indultunk, mikor láttuk, hogy utolért a seprű. :O A pontőrök szóltak neki, hogy korán van még, mire az csak legyintett, hogy aki mögötte van, az már úgyse ér be időben. :O Ajjaj, pánik, gyorsítottunk a tempón. Innentől alig fotóztam.

Hárman háromfelé váltunk: én loholtam elől, mögöttem fox szedte a lábát, a végén Mogyi haladt Hekivel. Eleinte még bevártuk egymást, de egy ponton elkavarodtunk, elindultunk egy lejtőn, amin nem kellett volna, vissza kellett mászni, sok időt vesztettünk. Kétségbeestem, hogy buktuk a szintidőt. Hátravolt még majdnem 7 km, bő másfél óra, és két emelkedő. Ráadásul az itiner szerint az utolsó EP 10 percen belül zárt, amit nem értettem, mert onnan még 3 km a cél. Miért kéne másfél órával a veseny vége előtt bezárni? Másfél óra alatt ki nem tesz meg 3 km-t? Reménykedtem, hogy ez valami félreértés, de innentől tényleg loholtam. Végleg háromfelé szakadtunk. 

A Rupp-hegyen saját pecsételő várt, ez újra a településen belüli szakasz volt. Akkor jártam itt, amikor az itiner szerint zárt a következő EP. Kicsit bele is futottam, úgy igyekeztem a cél előtti utolsó ellenőrzőpont, a Tűzkő-hegyi parkerdő felé. Igazi erőltetett menet volt, persze leginkább felfele. Az esőházhoz lépcső vezetett fel, felszaladtam, a pontőr bácsi meg csak nézett, miért vagyok tiszta vörös és izzadt. Pecsét, szőlőcukor, bácsi nyugodt hangon mondja, hogy ő még itt lesz vagy 20 percet, mert úgy hallotta, annyira van tőle a seprű. Tessék??? Ekkor volt fél 3. Rákérdeztem, hogy akkor mi az a 2 órai zárás az itineren. Az csak a rövidebb távokra vonatkozik. Grrrr, de nem volt odaírva! Feleslegesen rohantam ennyire. Mindegy, telefon foxnak, siessenek, még elérik az utolsó pecsételőt. Utólag derült ki, hogy mikor én elindultam onnan, fox akkor látta meg az esőházat, de engem nem látott, és nem is mondta a telefonban, mert nem akart visszafogni a tempómban. 

A Törökugrató a Nap-hegyről

Kicsit kiengedtem én is, innentől a zsebemben éreztem az oklevelet. A Nap-hegyi parkerdőben még egy fotót is megengedtem magamnak. A cél már közel volt: egy hosszú lejtő és pár kis utca. A lejtőn végig lestem a hátam mögé, hátha meglátom foxot, de nem. A célegyenesben még lőttem egy képet egy cicáról, akit elsőre szobornak hittem, majd besétáltam a célba. 

Cica

6 óra 20 perc alatt értem célba. Fox pár perccel utánam, és Mogyi is pont elcsípte a szintidőt, még Heki úr is kapott oklevelet. Őszintén szólva sokszor nem hittem, hogy időben beérek. Lehet, hogy előző túrákon is éreztem így, de itt komoly esély is volt rá. Nem lehetett megállni egy percre sem, mert azt a végén súlyosan megéreztük. Kemény, kemény túra volt ez, elképesztő mennyiségű hegymászással és kevés idővel. A nagy melegben persze szétizzadtuk magunkat, folyton vizet töltöttünk, és személy szerint én rákvörösre égtem, a naptej otthon maradt. 

Megérdemeltük

Megérte? Ott csak pillegtem, hogy mi volt ez a túra, de éreztem, hogy valami szintemhez mérten komolyat vittem véghez. Ez nem egy nyugdíjas séta volt, amit bárki teljesít. Büszke vagyok magunkra, de még egyszer ezt a túrát nem vállalom be. Nem semmi volt.

Tanulság: mindig alaposan tanulmányozd át a szintmetszetet. Ha azt látod, hogy 5-6 hegyet kell megmásznod a túra alatt, akkor számíts rá, hogy kemény lesz, még ha csak pár száz méteres szintekről is van szó.