Sirályok vijjogtak, amikor elaludtunk, és sirályok vijjogtak akkor is, amikor felébredtünk. A ház aljában lévő kisboltban vettünk magunknak reggelit, amit a már a tartui katedrális oldalában üldögélve fogyasztottunk el. Evés közben megtárgyaltuk, hova is kéne mennünk. A katedrális épületéhez tartozik a Tartu Ülikooli Muuseum, ami jó kezdésnek tűnt. Igen ám, de a múzeum zárva volt. Pár lépést téve mély ámulatba estem, ugyanis az épület, ami egy decens, egész katedrálisnak tűnt, másik oldaláról egy üres rom. :O
Romok
Nagyon bámulatos és szép rom egyébként. Észrevettük, hogy lépcső vezet a toronyba. Egy bodegában ült egy lány a bejáratnál, ő árulta a jegyeket. Kissé lesokkolt a 4 eurós jegyár, de kis vacilálás után úgy döntöttem, hogy fuckit, ezért jöttem, ha 4 euró, akkor 4 euró, amúgy se szabad ilyenkor átszámolni az árakat. Kiderült, hogy a jaanipäev (Iván-nap) és a vele együtt ünnepelt Võidupüha (győzelem ünnepe/napja) miatt nem igazán tartanak nyitva a múzeumok, meg kellett hát ragadni minden alkalmat.
Jaanipäev - az észtek legfontosabb ünnepe, még a karácsonynál is fontosabb (hint: az észtek a legkevésbé vallásos népség Európában). Június 23-án kezdődik a Jaaniõhtu-val (Iván estéje), amikor összegyűlnek a családok és barátok, nagy máglyát raknak, énekelnek, táncolnak, esznek, isznak, majd mikor már kisebb a láng, hagyományosan át is ugranak a tűz fölött. A hagyomány szerint aki átugorja a tüzet, attól távol marad a balszerencse. Szerelmi jóslások is köthetőek ehhez a naphoz, valamint a kalandvágyók bevetik magukat az erdőbe, és páfrányvirágot keresnek, ami csak ezen a napon virágzik, és akkor is csak pár percre. Aki páfrányvirágot talál, az érteni fogja az állatok nyelvét.
A buli másnap hajnalig tart, aminek a kezdetét nehéz eldönteni, ugyanis ez az év legrövidebb éjszakája. További érdekességek itt. Võidupüha - győzelem ünnepnapja. A függetlenségi háború során 1919. június 23-án verték vissza a német csapatok támadását.
Felsétáltunk, és kellemesen csalódtam: nem csak pazar kilátást kaptunk, hanem történelmi áttekintést az épületről és a város bemutatását a kihelyezett táblákon keresztül.
Kilátás
A katedrálist a 13. század második felében kezdték építeni, de teljesen csak a 15. század második felében készült el. 1525-ben protestánsok rontottak a katolikus épületre, és teljesen szétdúlták. A livóniai háború során az orosz seregek nagy pusztítást vitték végbe a városon, persze a templomok se maradtak ki a rombolásból.
Belső
1624-ben tűzvész rontotta tovább az épület állapotát. A 18. században istállóként használták, a tornyait pedig 66-ról 22 méterre bontották vissza. Ez elég sajnálatos, bár ésszerű döntés volt, valószínűleg leomlott volna magától, ha nem bontják le. A 19. század elején építették hozzá a múzeum épületét. Szóval nem egy túl szerencsés történetű katedrális ez, mindenesetre nagyon látványos.
Panoráma az egyik toronyban
Továbbsétáltunk, és a belvárost céloztuk meg.
Tartui Egyetem
A Tartu Ülikool épületénél megálltunk, hogy tisztelettel adózzunk ennek a tanulmányaink során sokat emlegetett intézménynek. Az egyetemet 1632-ben alapította Gusztáv Adolf svéd király. (Ez 3 évvel az ELTE alapítása előtt történt.) Ez Észország egyetlen klasszikus értelemben vett egyeteme.
Jaani kirik
A Jaani kirik épülete már első pillantásra izgalmas: a falakat vörös téglából építették. Belépve hamar feltűnik, hogy a kis lutheránus templomon az idő bizony rajta hagyta a nyomát. Katolikus templomnak indult a 14. században, és ez Tartu legrégebbi megmaradt temploma.
Agyagszobrocskák a falban
A II. világháború eléggé megtépázta, utána elhagyatottan állt fél évszázadon át, és csak 2005-ben nyitották meg újra, 16 év renoválás után. A falakon látszik, melyik rész az eredeti, és melyik a pótlék. Arról nevezetes, hogy vagy ezer darab agyagszoborka található benne. Gyújtottunk gyertyát, és meghallgattuk az orgonajátékot, ami egészen modern volt, nem az a klasszikus templomi orgonajáték, néha totál disszonáns volt. Nagyon nem lepődtem meg, az észteknek van egy nagyon kifacsart humoruk, ami az élet minden területén lecsapódik. :D
Tartu főtere
Tartu főterén a városháza épülete áll, előtte a csókolózó pár szobra. Egyszerűen elképesztően elegáns és szép ez a tér. A csókolózó pár szobra egyébként csak 1998 óta látható a városháza előtt. Régen itt tartották a nagy piacot.
Ortodox templom - kissé elhagyatott
Innen az AHHA múzeum felé indultunk. Bogi azt olvasta róla, hogy érdemes megnézni, ha Tartuban jár az ember, amolyan Csodák Palotája-szerű helyet kell elképzelni. Odaérve kissé lehangolt a rengeteg gyerek, akiket a beléptető kapun túl láttunk. A büfében ittunk egy kávét (én sütiztem is), és közben csak erősödött bennünk a gyanú, hogy ez a hely talán mégse nekünk lett kitalálva. Egyrészt a belépő drága, másrészt tele volt orosz kisgyerekes családokkal, aminél kevés rosszabbat tudok elképzelni. Biztosan léteznek jófej orosz turisták meg jófej orosz kisgyerekes családok, én mindenesetre eddig nem sokkal találkoztam, valahogy mindig ők a problémás vendégek. Áttanulmányoztuk az Eesti Rahva Muuseum aznapi programját, és úgy döntöttünk, ebéd után odamegyünk. Az AHHA-ból kifordulva még megemelgettünk egy autót.
Elbírok egy autót, csak mondom.
Mivel az előző nap keresett pizzéria megint zárva volt (*szipszip*), egy másik pizzériánál káosz volt és 50 perc várakozási idő, ezért próbáltunk mást keresni. Jaaniõhtu napján ez nem egyszerű feladat, szinte minden zárva volt. Mákunk volt, találtunk egy rusztikusan, mégis elengánsan berendezett kis reggelizőt, ahol csak délután 4től volt menü, addig csak reggeli.
Észt cider
Egy órát még várnunk kellett volna a rendes ebédig, annyira viszont nem értünk rá. Életem legjobb aszalt paradicsomos-rukkolás omlettjét ettem, amit almás ciderrel öblítettem le.
Közben egy tartui folk banda, a Trad.Attack andalító, mégis lendületes dalai szóltak. Ez a banda úgy megtetszett, hogy azóta is hallgatom őket.
Street art
Ebéd után biciklire pattantunk, és eltekertünk a Rahva Muuseumhoz, ami a nemzeti múzeumnak felel meg. Egy időszaki észtes kiállítást néztünk meg először, de nagyon észtesen kaotikus és fura volt, egymás hegyén-hátán mindenféle korokból származó emlékekkel. Plusz angol szöveggel se fárasztották a látogatókat, az észttudásom meg ennyire azért nem jó.
Népviseletek
A finnugor kiállítás viszont nagyon jó volt, bár sajnáltuk, hogy magyar vonatkozásban csak egy darab széket vagy mit találtunk, semmi mást, pedig a legtöbb finnugor népről részletes bemutatást láthattunk.
Készítette Márkos Lajos
Egészben
Több teremben is vetítettek rajzfilmesített finnugor meséket, azok még mindig nagyon zavarbaejtőek. Olyanokat kell elképzelni, mint a lány története, akit a szülei odaígértek három kérőnek, és végül úgy oldották meg a lehetetlen szituációt, hogy a család macskáját és kutyáját is lánnyá változtatták, így mindenkinek jutott feleség. Nyilván az állatfeleségeket kapó férjek nem jártak túl jól újdonsült nejeikkel. Wtf.
Fejfedők
A múzeumból az épület melletti parkba siettünk, ahol már folyt a Jaaniõhtura készülődés és kirakodóvásár.
Just Eesti things...
Leültünk a fűbe, észt sört kortyolgattunk és vártuk, hogy meggyújtsák a máglyát. 9-kor felcsaptak az első lángok, és beindult a buli. A színpadon tolták az észt mulatóst, mindenki táncolt és vidám volt.
Ég a máglya
Sokan a máglya körül álldogáltak, ott beszélgettek. Mi is beálltunk táncolni. Annyira jó volt részese lenni a mulatságnak!
Riszpekt a lánynak, aki mályvacukorkát sütött a tűzön
Tüzes szelfi
Az ünnepnek, amiről eddig csak olvastam meg tanultam, most részese lehettem, és ezt el nem tudom mondani, hogy ez mennyire boldoggá tett. Ráadásul egy pillanatig sem éreztem magam kívülállónak.
Rogyadozó rakás
Mikor fél 11 körül hazaindultunk, a tűz még bőven égett, a mulatság lendülete nem hagyott alább, és a világosság se szűnt meg.
Éjszaka... vagy valami olyasmi
Kénytelenek voltunk otthagyni a partit, hiszen másnap időben és kipihenten kellett kelnünk, hogy eltekerjünk a következő állomásunkra, Viljandiba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése