A Szent László emléktúrán tavaly is jártunk, igaz, akkor kicsit más volt az útvonal. Idén a hűvösvölgyi Hüvi Szolgáltatóházban volt a rajt és a cél. A táv 17 km, ami péntek este munka utánra ideális egy éjszakai sétára.
Térkép |
Útvonal: Hűvösvölgy > Apáthy-szikla > Határnyereg > Árpád kilátó > Guckler Károly kilátó > Virágos nyereg > Újlaki hegy > Határnyereg > Hűvösvölgy
Táv: 16,41 km; Szintemelkedés: 578 m; Szintidő: 5 óra
Apáthy-szikla |
Húggal és foxszal indultunk el a túrán. Kicsit hamarabb eljöttem munkából, így 6 után pár perccel már kezünkben az itinerrel próbáltuk belőni, merre kell elindulni. Az útvonal nem volt bonyolult, a nagy részén már jártunk. Csak az első pár km haladt ismeretlen terepen, onnantól már térkép nélkül is eltaláltunk volna.
Óvodás kislány fej |
Az enyhe lehűlésnek köszönhetően tényleg kellemes időnk volt, engem nagyon felfrissített az erdei séta. Volt mászás: fel kellett jutni az Apáthy-sziklára, onnan az Árpád-kilátóhoz, amit végre világosban is láttunk, majd a Hármashatár-hegy következett.
Apáthy-szikla kilátás |
Szerencsére a lehetséges útvonalak közül az egyik legkevésbé fájdalmason jutottunk fel a Hármashatár-hegyre: meredek, de legalább rövid szakaszon.
Árpád kilátó |
Felsétáltunk a kilátóba, és olyan tökéletesen időzítettünk, hogy onnan nézhettük végig a naplementét.
Hármashatár-hegy |
Azokon az ellenőrzőpontokon, ahol pontőr várt minket, feltöltöttük a vízkészleteket, az nagyon fogyott. A Hármashatár-hegyről már sötétben botorkáltunk le a Virágosnyereghez. Továbbra sem ez a kedvenc szakaszom, de legalább lefelé kellett menni, nem felfelé. Abban egyetértettünk mindhárman, hogy a Virágosnyereg – HHH szakasz a legrosszabb, ami a budai hegyekben történhet az emberrel.
Naplemente |
Egy megmászásra váró hegy maradt csupán hátra, az Újlaki-hegy, ahol a legszebb a kilátás szerintem a környéken. Egyik irányban a HHH rádiótornya, másfelől a város, megint másik irányba a reptér és a környező települések fényei – annyira hihetetlenül gyönyörű! Útközben futókkal is találkoztunk, akiknek riszpekt, hogy este 10-kor a hegyekben futnak – bárcsak lennék én is ilyen bátor!
A Határnyeregre leereszkedés megintcsak egy utálatos rész: csúszik, köves, meredek, alig lehet kapaszkodni. Féltem is, hogy valamelyikünk elcsúszik a sötétben, de sikeresen lejutottunk. Az utolsó EP itt volt. Mi voltunk az utolsó túrázók (pedig nem indultunk későn, de valószínűleg kevesen indultak a hosszú távon), úgyhogy az összes sütit megehettük, amit kivittek az erdőbe. :D Egy kis plusz energia sose árt. :D
Budapest a Hármashatár-hegyről |
Innentől 2,5 km volt csak a cél, kényelmesen besétáltunk. 4 óra 45 perc alatt jártuk meg az utat, pont, mint tavaly. Én azért éreztem, hogy rég túráztunk, jó volt ülni a buszon hazafelé. Abban talán fejlődtünk, hogy már jobban fel tudjuk mérni, milyen sebesség kell ahhoz, hogy ne rohanás legyen a túra vége, emlékszem, tavaly szaladtunk, hogy időben beérjünk.
Hiányzott már az éjszakai túrázás! Sose értem, miért nem csinálom ezt minden nap?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése