Az út rövid volt, pár perc telt csak el, és már ki is kötöttünk a kis szigetcsoporton. Suomenlinna öt szigetből áll, amit hidak kötnek össze. Főleg a Helsinkit látogató turisták célpontja, de vannak állandó lakosai is. Én mondjuk nagyon utálnám, ha egész nap turisták lepnék el a lakóhelyemet, nem is értem, hogy bírják.
Suomenlinna erődje akkor jött létre, amikor a mai Finnország még Svédországhoz tartozott. Az 1700-as évek elején Svédország jelentős erődöket veszített el keleten az oroszokkal vívott háborúban, ezért 1747-ben döntöttek egy új erőd építéséről Helsinki partjainál. A következő évben megkezdődött az építkezés, ami 40 éven keresztül tartott, pedig pár év alatt végezni akartak vele. Az erőd a Sveaborg nevet kapta, ez finnül Viapori.
 |
| Öböl |
1808-ban az oroszok elfoglalták a tengeri erődöt, akik barakkokat húztak fel a katonáknak, és egy ortodox templomot is építettek. Az 1800-as években elveszítette jelentőségét Viapori, így a karbantartással se nagyon foglalkoztak. A krími háborúban az angol-francia csapatok két napig ostromolták, és a bombázások súlyos károkat okoztak. A háború után újjáépítették, de a jelentősége nem állt vissza.
 |
| Lakóépület száradó ruhákkal |
Az I. világháborúban a feladata Szentpétervár védelme volt, majd a háború után a frissen alakult finn kormány vette át az uralmat a szigetek felett, és az erődöt átnevezték Soumenlinnára ('finn vár'). Ekkor lett először turistalátványosság. A II. világháborúban a finn tengeralattjáró flotta bázisa volt. 1972 óta civil területnek számít, 1991 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján.
 |
| Nem az, aminek látszik |
Nem volt különösebb tervünk a szigetek bejárására, elindultunk véletlenszerűen az egyik úton. Hamar betévedtünk a
katonai múzeumba, ami ingyenesen látogatható. Alapvetően nem szoktam túlságosan odalenni a katonai témákért, ez a múzeum mégis tudott izgalmas dolgokat mutatni. Megtudtam például, hogy a szvasztika finn katonai szimbólum 1918-ból, szóval a fenti zászlónak semmi köze a nácikhoz.
 |
| Vesikko |
A szigetcsoport egyik legizgalmasabb pontja a
Vesikko tengeralattjáró. Ezt a 20 fős legényzettel működő tengeralattjárót a 2. világháborúban használták: a Finn-öbölben járőrözött. Kintről nem látszik, de belépve megdöbbentő, hogy itt 20 ember elfért: szűk a folyosó, aprók a hálóhelyek, és ha ez nem lenne elég, a gépház baromi hangos volt, a padló meg csúszós. Nem éppen idilli munkakörülmények.
 |
| Gépház |
 |
| Háló |
A párizsi békeszerződések értelmében Finnország nem birtokolhatott tengeralattjárókat, ezért a flotta többi darabját leselejtezték, a Vesikko az egyetlen, ami múzeumként megmaradhatott.
 |
| WC |
Itt lehet virtuális túrát tenni a Vesikkon, nagyon ajánlom.
 |
| A tenger |
A király kapu felé sétáltunk tovább, amikor észrevettünk egy lépcsőt a töltésen túl, le egészen a tengerig. Lemásztunk mi is, én a lábamat lógattam a jéghideg vízbe.
 |
| Láblógatás |
Végig akartunk sétálni a töltésen, de nem lehetett, mert egy szakaszon omlásveszély van, és több helyen tényleg be is omlott már.
 |
| A háttérben Helsinki |
 |
| A Tuomiokirkko messziről |
 |
| Kis sziget a távolban |
Egy kilátópontról körbenéztünk. Helsinki mivel nincs messze, tisztán látszik, és más, kisebb tengeri szigetecskéket is láthattunk.
 |
| Strand |
Találtunk egy kis szabadstrandot is, de kissé hidegnek bizonyult a víz a fürdéshez. :D
 |
| Augustin Ehrensvärd síremléke. Ő építette Suomenlinnát |
Bár a szigetcsoport kicsinek tűnik, valójában meglehetősen nagy kiterjedésű. Ha mindent látni akar az ember, ahhoz sok idő kell és sok séta. Bevallom, majd két hét világlátás után már én is fáradtam, és időnk se volt borzasztó sok, úgyhogy a túránk végén nem sokat nézelődtünk már céltalanul. A fő célpont egy sör volt, amit mindenképpen meg akartunk inni indulás előtt. Útba esett
Augustin Ehrensvärd síremléke, őt bízta meg I. Frigyes az erőd építtetésével, élete végéig Suomenlinna bővítésén munkálkodott.
 |
| Suomenlinna temploma |
Elhaladtunk a helyi templom mellett, aminek az az érdekessége, hogy eredetileg ortodox templomnak épült öt hagymakupolával 1854-ben. Az építész az a
Konstantin Thon volt, aki a moszkvai
Megváltó Krisztus-székesegyházat, a
Nagy Kreml-palotát és a
Oruzsejnaja-palotát. Miután finn kézre került a terület, a templomot átépítették, a hagymakupolákat elbontották, és evangélikus templomként működött tovább. A templom egyben világítótorony is egyben.
 |
| A helyi sör |
A kikötőbe visszaérve betértünk egy kis étterembe, és kikértük a régóta vágyott söröket. Nem is akármilyen sört ittunk: a szigeten 1995 óta kis
sörfőzde üzemel, úgyhogy tradicionális helyi sört ittunk. :D Tényleg finom volt.
 |
| Utolsó szelfi |
A következő kompra fel is pattantunk, visszahajóztunk a városba, aztán a vasútállomásról elvonatoztunk a reptérre, onnan pedig hazarepültünk Budapestre.
Ez volt tehát a nagy észt és finn kaland 2018-ban. Sűrű volt, IFUSCO-val, Bogival, aztán foxszal, sok várossal, egy nemzeti parkkal, néhány sokkoló, de sokkal több kellemes élménnyel, két országban, két hét alatt. Megint kicsivel többet tudok Észtországról és Finnországról, de még mindig azt érzem, hogy érdemes lesz hamarosan visszatérni. Jövő nyáron
Laulupidu lesz Tallinnban, azaz észt dalfesztivál, amit csak ötévente tartanak. Bizony kár lenne kihagyni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése