Bükki túra: Csondró-völgy - Látókövek - Tardona

A pünkösdi hétvégén mindenképpen szerettünk volna elutazni valahova. Mire észbekaptunk, külföldi utat szervezni már késő lett volna. Eredetileg Drégelypalánkra akartam menni, de azt most halasztottuk kicsit, inkább meglátogattuk fox anyukáját, és ezt kötöttük egybe egy bükki túrával.

Útvonal (az eredeti végcél Kazincbarcika lett volna, végül Tardonán megálltunk)

Az alapkoncepció az volt, hogy a Buzgó-kőtől sétálunk végig a piroson egészen Kazincbarcikáig. Igen ám, de a kiindulópontig valahogy el is kell jutni: Mályinkáig busz, onnan a kék kereszten, a Csondró-völgyön keresztül el a kéktúra útvonaláig, ami elvisz a kőig, onnan pedig végig a piroson Barcikáig. A terv szép volt, de persze a körülmények és a remek tájékozódási képességeink módosítottak rajta. :D  (Itt található egy beszámoló, kb. mi is ezt az utat jártuk be kis eltéréssel, a másik irányból. )

Harangtorony Mályinkán

Reggel korán felkeltünk, fél 9 előtt már Mályinkán jártunk. Kezdésnek a helyi kiskocsmában ittunk egy napindító üdítőt, elintéztük utolsó folyóügyeket, aztán visszabattyogtunk a buszmegállóba, ahonnan a kék kereszt indult. Kis kaptató után értünk be az erdőbe.

Álomvilág

Sok eső esett a héten, ezért az utak sok helyütt sárosak, csúszósak voltak, és a túra során nem egyszer kerülgettünk megáradt kis erdei patakocskákat. Legalább kicsit kalandosabb volt ez a séta a szokásosnál.

Csondró-völgy

Gyanútlanul sétáltunk az erdei úton, amikor egyszer csak a Csondró-völgyben találtuk magunkat. Nem tanulmányoztuk túl alaposan a térképet, úgyhogy kicsit meglepődtünk, amikor a szurdokba értünk, nem is számítottunk rá.

Igazán vadregényes

A szikla alatt kellett elsétálnunk

Szó se róla, abszolút kellemes meglepetés volt, nem győztünk csodálkozni, mennyire gyönyörű helyen járunk.

A jobb oldali sziklafalon vezet a turistaút

Azért a patakon átkeléssel is küzdeni kellett

Akadtak azért nehezebb szakaszok. A Csondró-patak rendesen meg volt áradva, néha kicsit bonyolult volt átkelni rajta, máskor pedig sziklafalakon vezetett a turistaút, ahol gyökerekbe tudtunk csak kapaszkodni, és imádkoztunk, hogy ne csússzunk meg a felázott föld és csúszós falevelek vékony rétegén.

Vízesés!

Látszott, hogy itt nagy pusztítást végzett a pár évvel ezelőtti vihar, ez a szakasz konkrétan járhatatlan lehetett. Az Odvas-kői barlangszállóhoz vezető út mellett elhaladtunk, de fel nem másztunk. Gyakori vendégek itt túrázók, akik az éjszakát a barlangban töltik.

Mária-forrás

Ahogy felértünk a Cakó hegyre, lassacskán véget ért a sűrű erdő, és bokros, cserjés nyílt terepen folytatódott az út. A nagy melegben kevésbé esett jól ez a szakasz, tiszta víz lettem az izzadságtól, nagyot csökkent a komfortérzetünk mindkettőnknek. A Mária-forrásnál kényelmesen le tudtunk ülni a kihelyezett padokon, megebédeltük a szendvicseinket, feltöltöttük a kiürült kulacsokat, és rápihentünk a Látókövekre.

Látókövek sziklája

Negyed óra sétával értük el a kilátóhelyet. Egészen a Mária-forrásig nem találkoztunk egy teremtett lélekkel sem, itt már besűrűsödött az út, valószínűleg azért, mert a kék túra vonalára jutottunk. A Látókövektől 704 méter magasból nézhettük a látványos panorámát. 

Mink

Kilátás

Fentről látni a Lázbérci-víztárolót és a környező falvakat. Miután kigyönyörködtük magunkat, folytattuk utunkat a Buzgó-kő felé. Elspoilerezem, hogy a Buzgó-követ nem találtuk meg. Egy ideig a kéken kellett haladnunk, majd egy jelöletlen úton kellett volna átvágnunk a kék háromszögre. Ehelyett egy alkalommal nem vettük észre, hogy a kék letért a széles erdei útról, és bekavarodtunk egy fokozottan védett természetvédelmi területre. A térképen kisilabizáltuk, hogy hamarosan visszajutunk egy jelölt útra, úgyhogy maradtunk ezen. Itt történt, hogy egyszer csak hatalmas csörgés hallatszott az út menti bokorból, és egy szépen megtermett őz szalad ki belőle, szerencsére nem felénk.

Ezt láttuk a sziklára mászva

Nemsokára tényleg a piros jelzésre jutottunk. Itt egy újabb sziklacsoportra tudtunk felmászni, ami az Odvas-kő nevet viseli, akárcsak a barlangszálló, pedig nem egészen ugyanott vannak. (A Látókövek alatt nem sokkal pedig egy Látó-kő nevű hely van - kreatív névadás rulz.)

Fox for scale - nem pici ez a szikla

Innen is szép volt a kilátás, de a Látóköveknél messzebb el lehetett látni, itt csak a környező erdőket láttuk. Viszont kevésbé volt tele túrázókkal, ami a nyugalom szempontjából egy jó pont.

Még egy kis Odvas-kő

Kicsit még kacérkodtunk a gondolattal, hogy elmegyünk a Buzgó-kőhöz, de már így is jó ideje úton voltunk, és messze volt még a vége, úgyhogy elengedtük. Úgyis tervben van a kék túra végigjárása, legkésőbb akkor eljutunk oda is.

Tardona házai 

A piros jelzésen mentünk tovább egy ideig a fák között, aztán mezőn, földúton. Elképesztően gyönyörű volt a táj, élénkzöld dombok mindenfelé, viszont a nap nagyon erősen tűzött.

Dombok és mezők

Útközben eldöntöttük, hogy Tardonán beülünk egy kocsmába, megiszunk egy sört, és ott kitaláljuk, hogyan tovább. Végül már úton a falu felé döntöttünk: sokkal lassabban haladtunk a tervezettnél, nagyon meleg is volt,  kétségessé vált, hogy kipurcanás nélkül jutnánk el Barcikára, mi pedig élvezni szerettük volna a túrát - ezért inkább a befejezést választottuk.

Panoráma

A jéghideg sör nagyon jólesett, és a buszig se kellett sokat várni, pont jókor érkeztünk. Tardona egyébként arról nevezetes, hogy a '48-49-es szabadságharc után pár hónapig itt bujdosott Jókai Mór.

Sör! 

Az eredetileg tervezett 25 km helyett így csak maximum 15-öt mentünk, de így is elfáradtunk, volt olyan 600 m szint a távban. Bár nem minden a tervek szerint alakult, így is nagyon sok szépet láttunk. A kimaradt részeket majd megnézzük legközelebb. :)