herót

Mostanában annyi, de annyi dolog idegesít, hogy úgy döntöttem, jobb, ha kiírom magamból. Hátha kevésbé irritálnak majd ezek az idegesítő hülyeségek. 

Dolgok, amiktől agyfaszt kapok:

• Az a kibebaszott fonódó villamos és az összes kikúrt építkezés, felújítás, pótlóbusz, ami a városban fellelhető. Nem bírom felfogni, miért kell MINDENT egyszerre feltúrni, nehogy közlekedni lehessen a városban. Az albérlet környékét konkrétan szanaszét túrták, már komolyan el tudnám sírni magam, ha még egy neonsárga mellényes munkást meglátok. 
• Az a nyomoroncia vasárnapi zárva tartás. Erre tényleg azt tudom csak mondani, hogy baszódjál meg KDNP. Elegem van abból, hogy nem tudok értelmesen vásárolni, mert hétköznap dolgozom+iskolába járok, nincs időm boltba menni, hétvégén szombaton pihennék és intézném az egyéb dolgaimat és vasárnap mennék el shoppingolni vagy nagybevásárolni. Gyűlölöm, hogy szombaton mindig be kell nézni a hűtőbe és átgondolni, minden van-e itthon. A vasárnapi spontán főzéseknek meg lőttek - néha rámjön a főzhetnék, általában vasárnap, ha éppen semmi dolgom. Dögöljenek meg, de tényleg. 
• Orbán Viktor. Meg az összes cinikus faszkalap kormánypárti politikus. 
• Emberek, akik elfoglalják az egész járdát, és úgy andalognak. Legyen már eszetek, basszus. 
• A nénik a piacon, akik árgus szemekkel figyelik, nem tolakodik-e eléjük valaki, de az már kevésbé zavarja őket, ha ők próbálnak előrébb slisszolni a sorban.
• Az emberek, akik azt mondják, egyengjogúság van és nincs szükség a feminizmusra. Persze. Tök érdekes, hogy ezt az esetek többségében férfiak jelentik ki.
• Az "úristen, eljegyeztek, révbe értem, happyhappyhappy, tökéletes az életem"-lányok. *sóhaj* Eszméletlenül cinikus vagyok az eljegyzésekkel kapcsolatban. Több eljegyzést láttam felbomlani a környezetemben, mint ahányból esküvő lett. Jómagam is voltam eljegyezve egy darabig, mégse lett belőle semmi, csak egy nagyon csúnya szakítás. A legcsodálatosabb mégis az, amikor két hónap együtt járás után történik az eljegyzés - hát sok boldogságot, tuti kihúzzátok az esküvőig és nem a múlik el a rózsaszín köd. 
• Az "úristen, terhes vagyok, révbe értem, happyhappyhappy, tökéletes az életem"-lányok. *sóhaj* Facebookon zseniális találmány a hide gomb, általában itt szoktam elkezdeni használni. Ezzel megelőzhető a "nézd a gyerekem, nézd milyen cukiiiii, de nézd már!" szint.
• A tény, hogy az emberek észreveszik, ha híztam, és nem is restek felemlegetni. Bezzeg ha fogyok, akkor nagy a kuss.
• Foodporn. Edd meg azt a rohadt kaját, ne posztolgasd!
• Emberek, akik azt mondják egy illatra, hogy finom. Kóstoltad tán?
• Ügyfelek, akik felhívnak panaszkodni, majd megköszönik, hogy meghallgattam őket és elköszönnek. Nem lelkisegély vonal vagyunk, basszus. 
• Ügyfelek, akik azt képzelik, hogy ha velem veszekednek, a bank elengedi a tartozásukat, de lehetőleg még fizet is nekik pár millát vigaszdíjként. Szerencsére már megtanultam nem magamra venni a hülyeségeket, nem hatnak meg ezek túlságosan.
• Emberek, akik nem értenek a nyelvészethez, de belepofáznak. Éljen a finnugor hazugság és a sumér nyelvrokonság! 
• Bezzeg régen minden jobb volt/mindenki udvarias volt/mindenki tudta a helyét, bezzeg most szar minden, szar ez a generáció, kivesztek az igazi emberi értékek, ésatöbbi, ésatöbbi. Persze, természetesen régen MINDEN jobb volt, nem voltak szar arcok, bűnözés, munkanélküliség, udvariatlanság, semmi, csak jófej, kedves és udvarias emberek. Naná.
• A rejtett számon naponta hívogató értékesítők. Ez már zaklatás, baszki.
• Nem tudom, hol kéne rollereznem. A biciklisávról lezúznak a suhanó bringások, a járdán anyáznak a gyalogosok. 
• Hétfőtől péntekig egy merő disznóól a lakás, mert munka után nem igazán van kedvünk takarítani. Ettől függetlenül rosszul vagyok, ha a mosatlanokra nézek.
• Nem tudok spontán fesztiválra menni, jó előre tudnom kell, mikor akarok szabin lenni. Ezt a részét gyűlölöm a felnőttségnek. 
• A bizonytalanság, hogy nem tudom, hosszabbítanak-e szerződést július végén a munkahelyemen vagy sem. 

Egy kicsit máris jobb.