Shakespeare's Globe

Szóval a két ünnep között Londonba utaztunk foxszal. A karácsony egyébként kellemesen, de túl gyorsan eltelt, 26-án este már vissza kellett jönnünk Budapestre, hogy 27-én repülhessünk. A reptéren már rutinosnak éreztem magam, hiszen nem telt még el sok idő Stockholm óta. Kis késéssel szállt fel a gép, és délután 3-4 körül sikeresen leszálltunk. Szerencsések voltunk, mert bár nem ablak mellé szólt a jegyünk, pont nem ült ott senki, így beszállás után elfoglaltam. Érdemes volt, láttam a Csatornát, ami tele volt hajókkal, és a szigetország tengerparti szakaszát, nagyon izgalmas volt. 

Kilátás a repülőről.

Este fox családjával karácsonyoztunk, vacsoráztunk, társasoztunk. Fox kicsit betegeskedett, és másnap úgy döntött, jobban jár, ha az ágyban fekve pihen egy napot, nehogy később rosszabbul legyen. Én persze nem bírtam megmaradni, várost akartam nézni. Elterveztem, hova megyek és hogyan, és elindultam egyedül.

Az Elizabeth tower a Westminster-palota

Nem mondom, hogy tökéletesen magabiztos voltam, amikor felszálltam a vonatra, de úgy gondoltam, Stockholmban is boldogultam egyedül, Londonban is fogok. Bevonatoztam a Victoriára, onnan gyalog indultam a Temze felé. A cél a Globe volt. Nem akartam tömegközlekedni. Már maga az odaút felért egy városnéző túrával, amit kár lett volna kihagyni.

Átsétáltam a Westminster hídon, és a Temze partján gyalogoltam. Elhaladtam a tipikus turistalátványosságok mellett, mint a nagy akvárium, a London Dungeon vagy a London Eye. A tömeg hatalmas volt, rám is tört az emberiszony hamar. Emellett úton-útfélen karácsonyi vásárokba botlottam. Kedvet kaptam egy jó meleg forralt borhoz, de csak kártya volt nálam, azt meg nem láttam, hogy bárhol is elfogadták volna. Hideg volt, meglepő módon hidegebb, mint Stockholmban bármikor.

Legutóbbi londoni látogatásunkkor a másik oldalon sétáltunk, úgyhogy most újdonság volt minden. "Találtam" a parton egy olyan szakaszt, ahol le lehetett sétálni a vízhez, nagyon menő volt!

Le lehet menni a homokos partra.

Egy laza óra alatt elértem a Globe-ot.

A Globe

Befizettem a vezetett túrára, 6 font az ára. Az kicsit kemény volt, amikor a túravezetőnk, egy idősebb, jókedélyű pasas olyan mélységes britséggel kezdett angolul beszélni, hogy néha csak néztem. Elvileg tudok angolul, a séta alatt időnként elbizonytalanodtam. :D Hazudnék, ha azt mondanám, értettem minden szavát, sőt, megesett, hogy egyszerűen egész mondatokat maradtak ki. Mivel félóránként indulnak a vezetések, az előző és az utánunk következő csoportot is láttam, hát mindkét csapat idegenvezetője sokkal érthetőbben beszélt. Mindegy, a lényeget azért értettem.

Színpad

Kiderült, mennyire műveletlen vagyok. Én naivan azt hittem, hogy az eredeti Globe-ba megyek. Nagyon nem. Az eredeti, ami 1599-ben épült, 1613-ban leégett. Egy évvel később felépült a második Globe, amit 1644-ben lebontottak, miután két évvel korábban az összes londoni színházat bezárták - akkoriban ugye nem volt annyira elfogadott dolog a színjátszás. A Shakespeare's Globe, ahova én is ellátogattam, az eredeti színházhoz közel épült, 1997 óta látogatható és működik igazi színházként. :O

Színpad közelről

Azt érdekes volt hallgatni, hogyan nézett ki a korabeli színházi élet: a színpad előtti placcon tömörültek a csórók, fent a pénzesebbek. Színészek csak férfiak lehettek, a színészet nem volt egy túl előkelő foglalkozás. Maga a színházba járás se volt a magas kultúra csúcsa: előadás közben a közönség soraiban ettek, ittak, mulattak, és tök oké volt bekiabálni vagy megdobálni a színészeket. Nekem erről a vidéki focimeccsek hangulata jut eszembe.

Ülőhelyről

Megtudtam, hogy a Globe nem kör alakú - valójában egy 20oldalú sokszögről van szó. A jelenlegi épület nem csak a rekonstruált színházat foglalja magába: van egy fedett terme is, a Sam Wanamaker Playhouse. Ennek az a nagyon menő tulajdonsága, hogy rendszeresen tartanak benne előadásokat, ahol a gyertyák jelentik az egyetlen fényforrást. Hú, nagyon hangulatos lehet! Pont véget ért egy előadás, mikor arra jártam, és be tudtam kukucskálni. Egyszer szeretnék beülni egy előadásra, ahol gyertyával világítanak. 

Az épület túloldala. Shop, étterem és bár is üzemel benne.

A shopban csorgattam a nyálam Shakespeare-darabok fakszimile kiadásaira, és majdnem megvettem egy kis Globe makettet, amit kartonból kell kivágni és összeragasztgatni, már a kosárból raktam vissza a polcra. Elhoztam inkább a Shakespeare's Globe guide bookját (ahhoz képest, hogy a belépő 6 font, a könyv csak 5), és egy kis összefoglaló könyvecskét Shakespeare életéről.

Naplemente a Southwark Bridge-ről

Kezdett sötétedni, úgyhogy elindultam vissza Wallingtonba. Valamiért azt hittem, a Cannon Streetről én vonattal könnyen el tudok jutni arra a környékre, de túl macerás lett volna a két átszállás olyan helyen, ahol nem jártam még, és nem volt internetem se, ami nem árt, hogy le tudjam ellenőrizni az útvonalat. Visszametróztam a Victoriára, a vonaton pedig az új könyveimet olvastam.

Fox is jobban volt kicsit, mire visszaértem. Én hasznosan töltöttem a napot, ő gyógyult, igazi csapatmunka volt. (Jó, igazából nem vagyok túl jófej, hogy otthagytam, de nem bírtam volna egész nap semmit se csinálni, miközben fél óra London belvárosa. nope, nope.)