Egyrészt brrr. Másrészt imádok télen biciklizni!
Sokáig azt gondoltam, hogy jóvan, jóvan, vígan eltekergetek én nyáron, ősszel meg meglátjuk. Ősszel nem akartam letenni a bringát, hiába esett, gurultam rendületlenül. Úgy voltam vele, hogy na jó, akkor majd ősz végén elmegy a bicikli aludni, a téli álom után pedig tavasszal új lendülettel veszem elő. Haha, na persze. Hiába lett egyre hidegebb, csak nem akaródzott bkv-ra szállni. Már kezdtek röpködni a mínuszok, de még kitartottam. Az utakon már csak az igazán kitartók tekeregtek, köztük én, amikor lecsapott az igazán hideg. Az első mínusz 10 fokos biciklizésem kifejezetten nagy élmény volt, kisebb hősként ünnepeltem magam. Nem bírok nem biciklizni, mindig eszembe jut a nyomorgás a villamoson, és azonnal megyek ki inkább a fagyba, minthogy tömegközlekedjek. Nope, nope, nope. Bérletet se akarok venni, de ha lenne bérletem se szállnék fel semmire, ha nem muszáj.
És sokkal kényelmesebb is így az utakon: a bicikliutak szinte üresek, de sokszor az egész út is, főleg estefelé: se autóval, se gyalog nem szívesen mennek ki az emberek. Én pedig élvezem, hogy úgy tekerhetek, ahogy akarok, alig van kit kerülgetni, enyém a világ! Igaz viszont, hogy aki kint van, az hajlamos elfelejteni, hogy vannak olyan őrültek, akik ilyenkor is bringáznak. Az a kevés gyalogos hajlamosabb rátévedni a bicikliútra. :/ De még így is ezerszer jobb, mint nyáron. Most tényleg csak a keménymag teker.
Lassan véget ér ez a kemény, reggel-este mínusz 10eket produkáló idő. A végére egészen belejöttem. Egy kesztyűben fáztam, úgyhogy ma már kettőt húztam egymásra. A sálból olyan fasza kis maszkot tekertem az arcomra, hogy pár km után le kellett vennem, mert melegem lett tőle. A kabátom tökéletesen tartja a meleget. A nadrág az egyetlen gyenge pont, abból még nem sikerült télit vagy bringást beszereznem, sima farmerben járok. Néha a lábam is fázik, nem nagyon, csak épp annyira, hogy kicsit zavarjon, pedig direkt vastag csizmát vettem. Most, hogy kialakultak a trükkjeim, kibírok bármit, de amíg egy réteg kesztyűt hordtam, megesett, hogy küszködtem, hogy ne sírjam el magam, annyira égetett és fájt a hideg.
Elképesztően brutál hideg van. (Jó, mindig van rosszabb. A komi Alex olyan fotókat posztol facebookra, ahol mínusz 50-nél abbahagyta a hőmérő a mérést, de csak azért, mert addig tart a skála. :O)
Elég hálás vagyok, hogy van egy mennyezet a fejem fölött, meg egy meleg ágy takarókkal, ahova be tudok bújni és meleg van. Meg van fűtés. Sokaknak ezek közül egyik sincs meg.
A Duna gyönyörű a jégtáblákkal. Reggelente mindig megállok fotózni munkába menet. Este meg van, hogy megállok a Margit hídon, és negyed óráig bámulom, ahogy a háznyi jégtáblák a pillérnek ütköznek, széttöredeznek, egymásba csúsznak. Egyik este havazott is, nagyon hangulatos volt hazabiciklizni.
Szeretem én a telet, úgyhogy nem panaszkodom.
 |
| Jeges Duna - egy reggelem munkába menet |
 |
| Bebugyolálva |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése