Medvehagymatúra 2017

Idén a megszokottól eltérően nem volt kószakommandós mecseki medvehagymázás, így a saját kezeimbe kellett vennem az irányítást, hogy friss medvehagymához jussak. Persze lehet venni a piacon, de az nem ugyanaz. Már hozzászoktam, hogy én szedem, úgy finomabb is. :D 

Tavaly már felfedeztem magamnak Bakonybélt, idén is ide szerveztem túrát. Húsvéthétfőn a két húgommal és foxszal elbuszoztunk a Bakony sűrűjébe. Ezzel sikeresen meglógtunk a locsolók elől, bár ettől függetlenül is ezen a napon terveztünk túrázni. (Akartunk szombaton is, de az végül kimaradt.) Mivel Zircen semmi nem volt nyitva, Bakonybélben szereztünk be mindent: a kocsmában vettünk jobb híján ropit meg csipszet az útra, a mozgóárustól pedig lángost és gofrit reggelire. 

Ezt a túrát néztem ki alapvetően. Kis módosításokkal valósult meg a séta. Már az elején változtattam az eredeti útvonalon: nem a Gerence mentén jutottunk el a parkolóba, hanem ahogy tavaly is, felkapaszkodtunk a medvehagymás dombok közé a zöld keresztet követve. 

Medvahagyma, ameddig a szem ellát

Nagyon szeretem ezt a szakaszt. Az elején mászni kell, de elképesztő gyönyörű, ahogy mindent beterít a medvehagyma. Sokkal durvábban, mint a Mecsekben. Mázli, hogy az emberek nem jöttek még rá, hogy itt is lehetne szedni. Valahogy a Bakonyban nem akkora divat, mint Pécsett. Egy olyan túrázót se láttam rajtunk kívül, aki gyűjtötte volna, amin azért meglepődtem. Nem szedtünk olyan sokat mi sem, nekem még tavalyról is maradt lefagyasztva, most nem akartam megint beleesni abba a hibába, hogy többet szedek, mint amennyi elfogy. 

Körülbelül 5 km-t sétáltunk a Táborhely-hegy gerincén. Az idő elég hektikusan alakult: egyszer napsütés és meleg, aztán felhők és hideg, majd újra napsütés. De legalább nem esett. 

wtf?

A túra legszürreálisabb pontja a Széchenyi Zsigmond emlékkő volt. A fenti képen látható. Első ránézésre azt hinné az ember, hogy március 15-i emlékmű vagy valami történelmi emlékhely, no hát a fenét. A kő hátulján egy tábla áll, rajta a következő szöveggel:

„Táborhely, 1940. január 07. Itt állt az a magasles, amelyről gróf Széchenyi Zsigmond (1898-1967), gróf Esterházy Tamás (1901-1964) meghívott vendégeként 16 vaddisznót és egy rókát ejtett el az uradalom fővadásza, idős Fuchs Antal (1883-1968) által szervezett hajtóvadászaton.”

Hát beszarás. Ezek képesek voltak egy vadászatnak emléket állítani, ahol lemészároltak több mint egy tucat vaddisznót, és egy rókát. Hányingerem van ettől az "emlékkőtől", Elképesztő. Erre mondják, hogy az urak már azt se tudták jó dolgukban, mit csináljanak. 

Innentől már nem emelkedett az út, megindultunk lefele. Kiértünk az Gerence-völgyi autóspihenőhöz. Itt nagy volt a forgalom, többen bográcsoltak. Letelepedtünk egy padra, és megebédeltünk. Azért bírom ezt a pihenőt, mert cuki erdei pottantós wc-je is van. :D 

A tó felé

Újult erővel indultunk el a Gyilkos-tó keresésére. A bakonyi Gyilkos-tó eredetileg Hubertlaki-tó néven fut, de a népi észjárás hamar észrevette a hasonlóságot az erdélyi tóval, úgyhogy ma Gyilkos-tóként emlegetik inkább. Túl sok infót nem találtam a történetéről. Az biztos, hogy mesterségesen duzzasztották fel a tavat és vaditatónak szánták, de a mikorról csak egy helyen olvastam, ott a '80as éveket írták. 

Gigafa. Sisters for scale.

Térkép alapján közelebbinek tűnt, és arra se számítottunk, hogy emelkedőket kell megmásznunk. A legrosszabb a tó közelében volt: újra lejteni kezdett az út, ami egyet jelent - visszafele meg kell mászni. Tény, hogy a látvány minden mászásért kárpótolt.

Gyilkos-tó

Csonkok

Míg a többiek a tóparton pihentek, én körbesétáltam a tavat. Nem voltam benne biztos, hogy sikerülni fog, de az út járhatónak bizonyult. 

Új élet a halott törzseken

Tóparti romantika

Nagyon-nagyon csodaszép ez a hely! Bár ahhoz képest, hogy nem kifejezetten felkapott, nagyon sokan kirándultak ide, szinte tele volt a tópart túrázókkal. 

Patak csörgedezik a tóból

Mikor mindenki képesnek érezte magát a visszasétára, újra útnak indultunk. Az autóspihenőtől a kék kereszten haladtunk Bakonybél felé, végig a Gerence partján. Tavaly is erre sétáltunk Dave-vel, nem volt ismeretlen a terep.

Gerence

Az egyetlen kihívást jelentő szakasz a lenti képen látható. Kifeszített kötél segítette a haladást, elég közel volt a víz.

Köteles haladás

Még egy kis medvehagyma

Bakonybélbe érve még volt időnk egy sört meginni a kocsmában, viszont Budapestre már nem tudunk visszajutni. Sebaj, még egy estét otthon töltöttünk.

Annyira hihetetlen belegondolni, hogy ahol pár napja kirándultunk, azt most mind jelentős hóréteg fedi. A képeimen is full tavasz van, virágzik minden, erre hirtelen tél. Nem semmi. :O 

A túra távra kb. 17-18 km, az elejét leszámítva könnyű séta, És vááá, a Gyilkos-tó annyira szép!!! És hazafelé még szivárványt is láttunk. :)