sLOVEnia day 04

Kivételesen hagytunk magunknak reggel időt a szundizásra, nekem szükségem is volt rá, bár szerintem a többiek se bánták. Kipihenten és frissen ébredtem, készen a város felfedezésére. Elsőnek a Néprajzi Múzeumot vettük célba, ami 10-kor nyitott. 

A szállásunktól negyed óra sétára található a múzeumnegyed a Slovenski Etnografski Muzejjel. A belépő 4.5 euró. Az épület három szintjén voltak kiállítások: a földszinten egy 1931-es afrikai expedíció fotóit néztük meg, a másodikon az ember világban elfoglalt helyét bemutató, néhol kissé filozofikus és elgondolkodtató kiállítást láttunk, a harmadik emeleten pedig az ember és természet kapcsolatáról szóló tárlatok vártak. Az afrikai kalandok izgalmasak voltak, egy cseh páros utazását követtük végig fotókon. Külön izgalmas volt, hogy lassan 100 éve milyen technológiával készültek a képek, mennyire más volt az autó, amivel utaztak, és infrastruktúra szempontjából mennyire elmaradott vidékeken jártak. A filozofikusabb kiállítás biztos jó volt, de elvétve lehetett angol feliratot találni, na ez elég idegesítő volt. Volt egy pár terem, ahol a szlovén történelem egy szeletét ismerhettük volna meg, ha történetesen értünk szlovénul. Ezt nagyon sajnálom, hogy nem fordították le. 

A szlovénul nem beszélő turista számára az ember és temészet kapcsolatáról szóló kiállítás a legizgalmasabb. Kezdve azzal, hogy rövid kisfilmet lehet nézni angol szinkronnal Szlovénia történelméről. Sőt, a múzeum egyik ritkaságáról, a hagyományos szlovén/szláv halászcsónakról, a Čupa-ról is van angol nyelvű dokumentumfilm. A Čupa annyira régi dolog, hogy már a szlovénok se nagyon tudnak róla, annyira kiveszett a köztudatból. Hagyományosan egy nagy fatörzsből faragták ki, és generációról generációra öröklődött a készítésének titka. A múzeumnak sikerült megvásárolnia egy ilyen hajót, az országban nincs is több belőle. A 20. század történelmének alakulása nem igazán kedvezett a fennmaradásuknak, a nagy háborúk után már nem is használták őket. Mostanság kezdtek újra érdeklődni irántuk. 

Így néz ki a Čupa. A háttérben a kisfilmen látható vízen.

A továbbiakban szlovén paraszti élet és népi művészet darabjait tekinthettük meg. 

Igen, az egy pentagramm a középső bölcsőn.

Hm, ez egészen busóisztikus

Férfisors

A fenti kép igencsak tanulságos. Sajnos egy szűk folyosón helyezték el, úgyhogy szemből nem tudtam úgy lefotózni, hogy minden rajta legyen, csak ilyen oldalasan. A jómódú/polgári férfi életének stációit mutatja be. Nem tudom mi kell ahhoz, hogy az legyen a sztenderd, hogy a negyvenes férfi már feleség nélkül áll a gyerekével. Anyuka valószínűleg elhalálozott gyerekszülésben vagy elvitték az idegei, ki tudja. Mindenesetre a hetvenes férfiember újra társra lel, szóval a vége legalább happy end. Nem hinném, hogy az anyóka ugyanaz lenne, mint az első lépcsőfokokon, 50 és 60 között elég kétségbeesetten keresgél hősünk. Hát no, más világ volt az.  

Volt még egy igazán izgi/undi dolog a múzeumban, mutatom is. 

Fura szokások rovat

Jepp, ez egy fej. Igen, amit hosszadalmas procedúrával lezsugorítottak. Mármint nem a szlovénok nyilván, hanem amazóniai bennszülöttek. Az eljárásról itt lehet olvasni egy összefoglalót.

Érdekes volt a múzeum, a kiállítások kifejezetten modernek és izgalmasak, egyedül az zavart, hogy nem volt mindenhol angol felirat. A látogatókönyvbe beírtuk, hátha olvassa valaki. 

Boltban vettünk magunknak szendvicset, amit egy parkban fogyasztottunk el, miközben a nap további részét terveztük meg. Eldöntöttük, hogy hajózunk a Ljubljanicán. Már épp indultunk a belváros felé, mikor turisták angolul érdeklődtek egy graffitis fallátványosság felől, akikről hamar kiderült, hogy magyarok. :D Egyébként Bledben és Ljubljanában is sok magyar szót hallottunk.

Cipők az égben

Ljubljana nem mondható nagy városnak, lakosainak száma nem éri el a 280 ezret. Már i.e. 2000 körül lakott környék volt, cölöpépítmények nyomait találták itt régészek. Augustus császár idején alapították meg a Pannónia provinciához tartozó Emonát. Attila hadai a várost elpusztították, ezután érkeztek szlávok a környékre, akik a kalandozó magyarokkal is találkoztak. 1144-ből származik az első írásos említése, akkor a Német-római Birodalom része volt. Hah, most olvasom, hogy Jurisics Miklós, mikor krajnai kormányzóvá nevezték ki Kőszeg megvédése után, innen irányított. Pár évig Napóleon uralma alatt állt a város, és Batthyány Lajost is fogva tartották a várban 1849-ben. 1991 óta a független Szlovénia fővárosa.

Utcakép várral

Megindultunk a folyóparton, hogy találjunk egy szimpatikus hajót. A főnyeremény az lett volna, ha angol nyelvű guided tourt találunk, de ilyen csak egy volt, és annyit kellett volna várnunk a következő indulásig, hogy nem tudtunk volna felmenni a várba. Végül a Ljubljanica hajó mellett döntöttünk, mert bár hivatalos idegenvezetés nem volt, a kapitány vállalta, hogy útközben mesél a látványosságokról, és szép faborítású volt a hajó. Hangulatosabb volt, mint a többi opció.

Idill

Folyó a várral

A hajóút egyórás volt. Elhajóztunk egy kisvárosias üdülőtelepig, majd vissza a belvárosba. Őszintén szólva ez a túra nem volt annyira izgalmas, mint vártam, de kicsi a város, rövid a turistahajóval bejárható szakasz, annyira nem meglepő, hogy nem vittek váratlan helyekre. A belvárost mindenesetre élmény volt hajóról is látni.

A Hármas híd

A Sárkányos híd

 A hajóút után sétáltunk még kicsit a belvárosban. 

Erkély

Toronyóra

Megkerestük a várba vivő siklót. A bejárattól nem messze találtuk ezt a teljesen indokolatlan kengurus ivókutat.

Gyere, igyál!

A siklóval egy út 2,2 euró volt. Érdekessége, hogy itt nem két felvonó közlekedik párhuzamosan, hanem egy kocsi ingázik fel és le. Pont az orrunk előtt ment el, így 12 percet várhattunk, mire visszaért. 

A város a siklóból

A várba felérbe két dolog derült ki: egyrész hiába írják, hogy este 8-ig van a nyitvatartás, a kiállítások 6-kor zárnak, mi pedig nem sokkal 6 előtt értünk fel. Másrészt meglepő látvány fogadott minket, mert a belső udvar teljesen modern, néhol középkorias, emellett egy étterem és egy üvegfalú kávézó is a vár része. 

Várudvar

Az első vár, ami ezen a helyen állt, még kőből és fából épült valamikor a 11. században. Első említése 1161-ből származik. A 15. században lebontották és teljesen újjáépítették, a szerepe innentől az oszmánok elleni védekezés volt. A 19. században katonai kórház, majd börtönként funkcionált. A 20. század elején szegény családokat költöztettek ide, és csak a 60-as években kezdték el felújítani. A 90-es évek óta tartanak itt esküvőket és egyéb kulturális eseményeket, a sikló 2006 óta működik. Érdekes, mennyire másként alakul egy vár története, ha nem lakja uralkodó.

Boyfriend being a rebel

Körbejártuk az udvart, és ahova tudtunk a nyitva lévő ingyenes kiállítások közül, azokra beslisszoltunk. Macska-egér játék volt ez az ajtókat záró biztonságiemberkével: amint utolért és kitessékelt minket valahonnan, siettünk a következő helyszínre. Ilyen módon egész sokat láttunk a várból. A kápolnába az ablakon keresztül leskedődtünk be, a lényeg látszott. 

Belső udvar a másik irányból

Mindenképpen meg akartam mutatni a lenti képet. Elképesztő, hogy Ljubljana egy olyan hely, ahol elvétve találsz olyan nyilvános wc-t, ahol fizetni kell. A Hármas hídnál, ami tele van turistákkal, korrekt női és férfi mosdók vannak tök ingyen. A várnál, ami a másik nagy turistaszipka, szintén. Sőt, a forgónál le van ragasztva a masina, merthogy a mosdó használata ingyenes. Magyarországon ez totál elképzelhetetlen. :/ 

 A mosdó használata ingyenes.

Már sötétedett, mire körbejártunk, és elég hideg lett. A kávézóban ittunk forró csokit, és megtárgyaltuk, hol vacsorázzunk. A Fany&Maryt választottuk, jó értékeléseket kapott az interneten, és nem is csalódtunk. Zseniálisan finom volt a hamburgerük. 

Ljubljanáról az a benyomásom, hogy olyan kis aranyos. A látnivalók nagyjából egy kupacban vannak, szép és tiszta minden. Viszont ahogy kicsit kijjebb mész a fősodrásból, szanaszét graffitizett falak jönnek szembe és szocreál épületek. Hatalmas pirospont, hogy tele van a város bringásokkal, elképesztően sokan tekernek, viszont a turisták által látogatott helyeken zavaró, mennyire közel szlalomoznak az emberek között. Szép város, de méretéből adódóan ez a bő egy nap elég volt a bejárására.