Amióta elkezdtünk rendszeresen
teljesítménytúrázni, az Attila Unokái túráin voltunk a
legtöbbet. Az éjszakai túráik nagyon tetszenek. Augusztus 11-én
is egy ilyen túrájukon vettünk részt, a Görgei Artúr emléktúrán. Eredetileg a 20 km-es távon terveztünk indulni, de a
hét elején megbetegedtem,és nem éreztem magam késznek arra, hogy
péntek este egy 20-ast lesétáljak időre. Így viszont kishúg is
csatlakozott a csapathoz, ő a hosszabb távot nem vállalta volna.
Mindannyian regisztráltunk a 12 km-es távra, és péntek este
találkoztunk a Szépjuhásznénál.
Térkép |
Útvonal:
Szépjuhászné > Apáthy-szikla > Határnyereg >
Hűvösvölgy > Nagy-Hárs-Hegy > Szépjuhászné
Táv : 11,42 km; Szintemelkedés: 484 m; Szintidő: 4 óra
A
poén, hogy bár csak 11,4 km-t mentünk, a végére úgy
elfáradtunk, mint egy hosszú túrán. Csalóka a kisebb táv, mert
ugyanúgy tempósan kellett haladnunk, hogy szintidőre beérjünk.
Viszonylag sokan is voltunk: fox, Minc, két húg és én, ennyi
embernél megesik, hogy percenként meg kell állni, mert valakinek
valami nyűgje van. :D
A
Szépjuhásznétól indultunk. Az első ellenőrző pontig először
erdőben sétáltunk, majd beértünk a városba. Az Apáthy-szikla
volt az a rész, amit már jól ismertünk. Nem kevés lépcsőt
kellett megmásznunk, de a látvány minden alkalommal kárpótol. A
sziklától viszonylag messze találtuk az első EP-t, nem
emlékeztem, hogy ilyen sokat kell ekkora emelkedőn menni. Pecsét,
csoki, és már robogtunk is tovább. A zöld kör jelzés ismerős terep, a Szent László emléktúrán már jártunk erre.
Kezdett
sötétedni, Hűvösvölgy felé már előkerültek a zseblámpák.
Felvettem a láthatósági mellényt, de hamar le is vetettem, egyszerűen
annyira meleg volt, hogy nem bírtam magamon tartani. Kicsit túl
nagy magabiztossággal mentünk, az ismeretlen katona sírját
elhagyva nem ellenőriztük az itinert, és nem kanyarodtunk fel
a sárga csík jelzésre, hanem haladtunk tovább a zöld körön.
Ahhoz már túl sokat haladtunk, hogy visszaforduljunk, úgyhogy egy
másik úton jutottunk vissza az eredeti útvonalra.
Sötétedik |
Hűvösvölgynél
újabb pecsét került az itinerbe, ettünk barackot, és célba
vettük a Nagy-Hárs-hegyet. Innen a kilátóig emelkedett az út, ami
nem is lenne baj, de iszonyat párás volt a levegő, ami
kellemetlenné tette az utat. A távolból mennydörgés moraját
hallottuk, néha villámok cikáztak. Nem készültünk esőre,
úgyhogy reméltük, hogy megússzuk szárazon. A kilátóba
felmentünk, mesés az éjszakai panoráma. Pár méterre volt a
harmadik EP.
A
Nagy-Hárs után már csak le kellett jutni a Szépjuhásznéhoz.
Szintidőn belül beértünk, megkaptuk az oklevelet és kitűzőt,
és befaltunk néhány zsíros/lekváros kenyeret. Hazafelé a buszon
kapott el minket az eső, de mire a Moszkvára értünk, már el is
állt.
Idén
Attiláéknak nem lesz már éjszakai túrája, amit sajnálok,de tök
érthető is. Jön az ősz, korán sötétedik. Az az igazán
hangulatos, amikor világosban indulsz el, és sötétben érsz be. Jó volt ez az éjszakai túrás szezon, amint lesz rá lehetőség, megyünk megint!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése