Az eddig megszokottól eltérően idén nem szeptemberben, hanem már május 4-én megtartották a Városligetben a 7. kerületi Futónapot. Az útvonal minimálisan változott az őszihez képest, látszik, hogy a városligeti "csodás" munkálatok miatt kellett kicsit átalakítani.
Útvonal. Forrás: http://www.futanet.hu/cikk/7-keruleti-futo-es-gyaloglonap-2019/7-keruleti-futo-es-gyaloglonap-2019-utvonalterkepek |
Egész nap esett az eső, egy ideig kételkedtem is, hogy egyáltalán megtartják-e a versenyt. Reggeltől MTT közgyűlésen ültem, délután már folyamatosan frissítettem a facebook eseményt, de a szervezők nem reagáltak az időjárásra, úgyhogy délután 3 körül megléptem a KGY-ről, és hazajöttem átvedleni. 17:30-kor volt az 5K-s táv rajtja, de még a rajtcsomagot is át kellett vennünk húggal, aki jött velem a versenyre.
A 7. kerületi futónapnak még mindig nagy előnye a helyszín, a méret, és a nevezési díj. A Városliget, bár évek óta használhatatlan, fel van túrva, ami nagyon lelombozó, de nekem közel van, és még ebben a halovány állapotában is mégiscsak nagyrészt fák között futunk, a Vajdahunyad vára, a platánsor, a Hősök tere és a városligeti tó még mindig egy szép hátteret biztosítanak a futáshoz. A nevezési díj szerintem évek óta nem változott, és BSI-s futóversenyhez képest nagyon kedvezményes: 1200 HUF a teljes árú nevezés, Spuri kártyával (ami nekem is van) 950 HUF, a diákok és 7. kerületi lakosok 300 HUF-ért indulhatnak. És bár BSI-s a szervezés, viszonylag kicsi évek óta ez a rendezvény: ha jól látom, a mi távunkon 451 versenyző indult, ami még mindig elég családias a tömegrendezvényekhez képest.
Az eső még csöpörészett, amikor a Konrád Adenauer útra, a versenyközponthoz értünk. Vacilláltunk, hogy húzzuk-e rá hosszúujjúra a versenypólót (jelentem, jó rám az S-es, ősszel még feszült), de úgy döntöttünk, elég lesz trikóra rávenni, futás közben úgyis kimelegszünk, a rajtig meg kibírjuk valahogy (15 fok alatt volt a hőmérséklet). Becsületesen bemelegítettünk, aztán fél 6-kor indult a futás. Mentálisan teljesen stabilnak éreztem magam a rajt előtt, felkészítettem magam a futásra, és ez a verseny közben is szinte alig zökkentem ki ebből az állapotból, a vége volt csak szenvedős. Tudtam, hogy fájni fog, de hát a futás ilyen.
Jó ötlet volt nem túlöltözni, nagyon melegem lett volna hosszúujjúban. Az első km hamar eljött, próbáltam nem túl gyorsan futni, mármint magamhoz képest, hogy maradjon energiám a végére is. Egyenletes tempóra törekedtem, nagyjából sikerült is tartanom. A kis lejtőkön élvezettel futottam végig, a sunyi, alig látható emelkedőket megéreztem. Sok volt a fordító, de legalább sokszor tudtunk összepacsizni húggal, aki nem sokkal mögöttem futott.
Az utolsó másfél km nem volt egy nagy örömfutás, kezdett szúrni az oldalam, de azzal a nagyon rossz, zsibbasztó fájással, és a bal vállam és karom kezdett teljesen beállni meg fájni. Biztos rossz volt a tartásom, de nagyon zavaró volt. Eléggé szenvedtem a végén, nagyon be akartam már érni. A célegyenesben egy kicsit hajráztam, és meglepődve láttam, hogy a kijelző szerint még nem telt el 34 perc a rajt óta. Azt hittem, már 36 felett járunk.
Futottunk |
Beértem, célöröm, érkezik húg is, pacsi. Még le sem ültünk, már jött az sms, hogy 33 perc 28 mp-t futottam, ami wooow. Ez 6 perc 40 mp-s átlag, ami nálam nem rossz. Húg 33:59-el ért be, az is baromi jó, pláne hogy kevesebb ideje fut, mint én. Nagyon ügyesek voltunk! A 31 perc 55 mp-s 5K-s PB-met nem értem utol, de már közelebb vagyok hozzá, mint ősszel voltam a 36 percemmel.
Futás után levezetésként elsétáltunk hozzánk, és a nap zárásaként toltunk egy hajnalba nyúló "A Mars terraformálása" társasjátékpartit. Tartalmas nap volt, jó futással. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése