Utazás a Laulupidura - 1. nap, Riga (LV)

Határozottan állíthatom, hogy az évi egy észtországi látogatás már hagyománnyá vált. Két éve tartottuk az első biciklitúránkat Bogival a kis balti államban, tavaly az IFUSCO kibővítésével töltöttem ott két hetet, idén pedig újra kétkeréken csapattuk, ezúttal ötfős társaságban, és az út apropóját az ötévente megrendezett Laulupidu, azaz dalosünnep adta. (A Laulupiduról majd írok részletesen később.)

Az út előkészületeivel már az év elején foglalkozni kezdtünk: összeállt a csapat, Bogival megterveztük az útvonalat (leginkább ő, én csak javaslatokat tettem, ha több opció közül kellett választani), kitaláltuk az időpontot és a legoptimálisabb odajutási lehetőségeket. Össze is ültünk egy alkalommal tavasszal véglegesíteni az utat, akkor lefoglaltunk minden szállást, megvettünk a repjegyeket, Bogi intézte a Laulupidura a belépőket. A szabadnapokat kikértük, macskaszittelést lebeszéltük, előző este egy-egy hátizsákba bepakoltunk. Június 29-én reggel más dolgunk sem volt már, csak eljutni első úticélünkig, Rigába. 

Ahogy két éve, most is útinaplót vezettem, hogy ne vesszenek el az emlékek, és a blogbejegyzéseket is erre támaszkodva fogom írni. 

2019. június 29. szombat

Hajnal fél 4-kor csörgött az ébresztő. Sokat nem aludtam, fél 1-kor végeztem a pakolással. A taxi 4-kor gördült be a ház elé. Elbúcsúztunk Bumbitól, és bepattantunk Bogi meg Csaba mellé a kocsiba. Fél 5-kor már a securityn támolyogtunk át. Az éttermeknél összeszedtük Mincet, 6-kor pedig felszálltunk az aznapi első járatunkra, a wizz berlini gépére. Ablak mellett ültem, bár a szárnytól nem sokat láttam. 

Berlin előtt

Fél 8-kor már le is szálltunk a német fővárosban, de sok időt nem töltöttünk itt, 10-kor indultunk is tovább a lettekhez. A gépen vészkijárat mellé osztották az ülőhelyemet, nagy lábtér, kilátás az ablakon, hátizsák a fenti csomagtartóban - tiszta luxus! Bár sokat nem tudtam nézelődni, végig felhőkben repültünk, és el is bóbiskoltam néha. 3/4 1-kor landoltunk Rigában, és már leszállásnál megjelentek az esőcsíkok az ablakon. A gépből kiszállva megcsapott a hideg, 15 fok volt a hőmérséklet - Budapesten azon a héten kánikula volt. 

Virágok rigai a reptéren

Riga Lettország fővárosa, a balti országok legnagyobb városa, a Daugava folyó két oldalán terül el. A 2. században már lakott terület, a 10. században lív települések voltak a folyó partján. 1201-ben itt építtetett a brémai püspök várat, ezt a dátumot tekintik a város alapításának. A középkorban a Hanza Szövetség tagja volt és jelentős kereskedelmi központ. A 16-17. században lengyel, svéd, orosz, majd újra svéd, aztán újra orosz fennhatóság alá került - sokáig a rigai volt a szentpétervári után az Orosz Birodalom legforgalmasabb kikötője. 1918-ban kikiáltották a Lettország függetlenségét. 1940-ben az országot a Szovjetunióhoz csatolták, egy évvel később a németek foglalták el, majd 1944-ben újra a szovjetekhez került, eközben persze rengeteg embert deportáltak koncentrációs táborokba vagy később szovjet munkatáborba. A háború után az óváros nagyrészét újjá kellett építeni, mert a bombázásokban sok épület megsérült. 1990 óta létezik újra független Lettország, bár a szovjet megszállás nyomai nem múltak el: Riga lakosságának csak 47%-a lett, 36%-uk orosz.   

Bebuszoztunk a városba, és pontban 2-kor meg is érkeztünk aznapi szállásunkra, az Elizabeths Youth Hostelbe. Nem volt különösebben igényes, mégis kellemes hely volt. A szobánkban csak mi voltunk, nem kaptunk alvótársakat. A WC-ben ki volt írva, hogy a papírt ne húzzuk le - akárcsak Cipruson. Nem tudom, ez mennyire általános Lettországban. A hosteles bácsit megkértük, javasoljon egy helyet, ahol ebédelhetünk - ő a Lidot ajánlotta, ami egy oroszos jellegű önkiszolgáló étterem. A tripadvisor szerint bőséges választék van ott vegáknak, hát először megrettentem a rengeteg hús láttán, főétel nem is volt húsmentes, de találtam sajtos palacsintát, amihez sok tejfölt és céklasalátát ettem, finom is volt, jól is laktam. Egyedül a kvasz nem ízlett. (A kvasz erjesztett gabonaital, ez is tipikusan szláv dolog.)

A kései ebéd után dilemmáztunk: visszamenjünk a szállásra pihenni, és este várost nézni, vagy induljunk el várost nézni, pihenni meg ráérünk majd a sírban. Én alapvetően pihenni akartam volna, de a toronyba, ahova fox tavaly felmászott, én is fel akartam menni, és nem akartam megkockáztatni, hogy bezár, úgyhogy elindultam a többiekkel.

Cat's hostel

A Szent Péter templomhoz, Riga legmagasabb templomához sétáltunk. Útközben megállapítottuk, hogy Riga óvárosa nagyon kis bájos, és láthatóan macskaszerető emberek lakják: több helyen láttunk kis házikókat, kóbor macskáknak kihelyezett cicahostelt. Ládikába gyűjtik az adományokat a macskatápra, el is szórtam az összes aprómat azonnal.

A Szent Péter templom háta mögötti terecske

Szent Péter templom első említése 1209-ből származik, akkor a kereskedők templomaként írtak róla. A 15. században átépítették, akkor 136 méter magas tornya volt, de gyakran érte villámcsapás, többször le is égett. Eredetileg katolikus templom volt, 16. században vált evangélikussá. A II. világháborúban az épület súlyosan károsodott. 1973-ban készültek el a helyreállítással, az eredetileg fa tetőszerkezetet vasra cserélték.

Szent Péter templom előről

A templomban épp koncertre készülődtek, mi csak a toronyba váltottunk belépőt, ami 9 euró volt. Szívtuk a fogunkat elsőre, de ha már egyszer ott voltunk, nem akartuk kihagyni a kilátást. Teljesen megérte.

Kilátás a toronyból

Másik irány

A továbbiakra nem volt tervünk, csak annyi, hogy bejárjuk az óvárost. Viszonylag céltalanul kóboroltunk, de mindig találtunk valami izgalmasat.

Virágos Riga

Macskás ház - ugrásra kész cicák a tornyokon

Riga épületei nagyon szépek, sok a zöld terület, a bicikliút, a park, emberi léptékűnek tűnik.

Tatuszoborral

És cuki tatuszobrokba botolhat az ember teljesen váratlanul.

Dekoratīva skulptūra Līva galva

A Líva Galva szoborról érdemes külön említést tenni. Ez egy kő, amit a 19. század közepén találtak egy régi út mentén, és emberi arcot formál. A szobor eredete és célja nem ismert, de gyanús, hogy a valaha itt élt lív törzsek bálványa lehetett. A kő a 20. század elején eltűnt, és csak 2000-ben találták meg egy ásatáson. A fotón a másolata látható, az eredetit múzeumban őrzik.

A rigai katedrális

A Feketefejűek háza, a rigai nőtlen kereskedők céhének épülete a 14. században. A németek lebombázták, a szovjetek a romokat is eltüntették, csak 1999-ben építették fel újra 

Lesétáltunk a folyópartra is, de az nem volt különösebben látványos. 

A Daugava

Mikor elfáradtunk, egy cukrászdában pihentünk meg. Ott esett meg, hogy egy lány meglátta valamelyikünk 'Keep calm and read Tolkien' feliratú pulcsiját, és nagyon belelkesült, hogy ő is szeretne egy ilyet. Meséltünk neki az MTT-ről, kapott egy e-mailcímet is, amin érdeklődhet, nem tudom, írt-e azóta.

A rigai szabadság szobor

Lányok a parkban

Ekkor sütött ki a nap végre, bosszankodtunk is, hogy az összes eddigi fotónkon szürkék lesznek a színek. Arra azért nem vállalkoztunk, hogy végigmenjünk az addig bejárt helyszíneken mégegyszer.

A lőportotony, eredeti nevén homoktorny, a 14. század elejéről

És egy másik irányból

Továbbsétálva egy ortodox templomhoz jutottunk. 

Ortodox templom

A többiek bementek, mi foxszal tartottuk magunkat az elveinkhez - ahol felöltöztetik a lányokat, oda nem megyünk be. Itt már a bejárat előtt bőszen sasolt egy pasas, ki és milyen ruhában akar bemenni. Mincen hiába volt harisnya a rövidnadrág alatt, adtak neki egy kendőt is, hogy kanyarítsa magára szoknyaként. Köszi, inkább kihagytam.

Park 

A napsütés nem tartott sokáig, hamar beborult újra az ég.

Az opera

Indokoltnak éreztük, hogy lassan beüljünk valahova sörözni. A Colonel sörfőzde és pub kinti részlegén ültünk le, ahol helyi sört ittunk és élő rockabilyt hallgattunk. Nem győztünk ámulni, hogy este 9-kor még olyan napsütés volt, mintha késő délután lenne. 

A lámpák már égnek, pedig még teljesen világos van

Nagyon csábító volt a gondolat, hogy elmenjünk még egyet sétálni, de tudtam, hogy valójában alig 3 órát aludtam, és másnap is időben kelünk, szükségem volt alvásra a másnapi biciklizés előtt.

Naplemente este 10-kor

A szállás felé menet még beugrottunk boltba megvenni a másnapi reggelit, aztán eltettünk magunkat másnapra. Este fél 11-kor még mindig nem volt teljesen sötét.

                                                                                                                                    Következő nap>>>