Úgy kerültünk Milánóba, hogy megint baromi olcsó volt a wizzairnél repülőjegy. Olyan olcsó, hogy abból Budapestről nem jutnék el Kőszegre - ami azért durva. Ki voltak már számolva a karácsonyi szabadnapjaim, de pont úgy érte meg, ha a december 7-i ledolgozós szombatot és a december 9 hétfőt is kiveszem, így péntek este indultunk és csak hétfő este jöttünk haza. Milánó mérsékelten érdekelt, a fő látnivaló a Comói-tó volt.
2019. december 6. péntek
Jobb ajándékot nem is hozhatott volna a Mikulás, mint egy utazást. Munka után a reptéren voltunk, ahol hamar szembesültünk a gépünk késésével. Jó egy órával később szálltunk fel a tervezett indulásnál. Kicsit aggasztott a dolog, mert a milánói Malpensa reptérről még egy óra út várt ránk a városig, és ha nagyon sokat késünk, akkor kénytelenek lettünk volna taxizni. Az utolsó vonat este 10-kor elment, a buszok kb. éjfélig jártak. Fél 12 volt már, mire elindultunk busszal Milánó felé. Útközben váratlanul egy lány megkérdezte foxtól, hova is megy a busz - mint kiderült, ő Lugano felé szeretett volna menni, Svájcba, de rossz buszra szállt. Próbáltunk neki valami alternatív útvonalat keresni, de hajnal 6 előtt nem nagyon indult semmi Milánóból, ami neki jó lett volna. Szegény, nem lettem volna a helyében.
 |
| Milánói pályaudvar |
A szállásunk innen pár percre volt, a Ostello Bello Grandében foglaltunk szobát. Kicsit drágább volt, mint amennyit szállásra költeni szoktunk, de nem akartunk éjszaka a városban kóvályogni. A hostel előtt fiatalok ittak és cigiztek, és odabent is partihangulat volt. A recepciós srác nagyon laza volt, még egy italkupont is kaptunk, amit a bárban be tudtunk váltani. Az nagyon vicces, hogy nekem nem kellett idegenforgalmi adót fizetnem, csak foxnak, mert (akkor éppen) még nem múltam el 30.
Lepakoltunk a szobában, és visszamentünk a bárba. A bulizó fiatalokat közben szélnek eresztették, csak a hostel vendégei maradtak. Nagyon tetszett az a pezsgés, amit ott éreztem. Felvihettük volna a söröket a szobába, de jobban esett emberek között lenni.
2019. december 7. szombat
A hostel reggelit is kínált (vacsorát is kaptunk volna, csak ugye hajnalban értünk oda), péktermékek voltak leginkább, rántotta és nutella. Egy narancsra nagy lelkesen lecsaptam, hogy hohó, igazi déli narancsot fogok enni, de nem sokban különbözött attól, amit itthon kapni a boltokban.
Fél 12-kor kicsekkoltunk, 12:20-kor indult a vonatunk Varennába. Amíg elértük a Comói-tavat, nem volt túl izgalmas az út, de onnantól érdemes volt kifelé leskelődni az ablakon. Azért Varennát választottuk a Comói-tó városai közül, mert innen át lehet hajózni Bellagioba és Menaggioba is, és itt ér össze a tó V-alakú két ága eggyé. Bellagio, Menaggio és Varenna között vaciláltunk, de egyértelműen Varenna a legkönnyebben elérhető Milánóból. És nem mellesleg itt találtam a legjobb ár-érték arányú szállást, aminek megközelítéséhez nem kellett hegyet mászni.
Varennát 769-ben alapították meg helyi halászok, bár a neve már 493-ban feltűnt egy Milánóról szóló várostörténeti leírásban. 1126-ban a rivális Como település lakói elpusztították a várost. 1169-ben a közeli Comacina sziget lakóinak is menekülniük kellett a comói pusztítás elől, és Varennában találtak menedéket. A varennaiak segítőkészségéről a mai napig megemlékeznek szeptember 13-án, Aranyszájú Szent János napján.
Varennában szállásadónk, Mr. Pirelli várt minket a vasútállomáson egy nővel, akire kollégájaként hivatkozott, szerintem ő volt a takarító néni. Bár az Orange House csak pár percre van a vonattól, autóval vittek el, mert úgy egyszerűbb volt. Egy kétszintes sorház alsó szintjét kaptuk meg kis szobával és fürdőszobával. Mr. Pirelli tört angolsággal magyarázta el a ház szabályait, megmutatta a hajómenetrendet, és javasolta, hogy hajózzunk majd át valamelyik másik faluba a tó körül. A szobában hagytak nekünk teafiltereket, kis vízforralót és croissant-t.
 |
| A parton |
Miután lepakoltunk, sétáltunk egyet Varennában. A városka egészen pici, és látszott, hogy szezonon kívül vagyunk. Így is sok turistával találkoztunk a tóparti sétányon, de a legtöbb étterem, hotel ki se nyitott, ilyenkor végzik a szükséges felújításokat.
 |
| Varenna a tó partján hegyekkel |
A tó csodálatosan gyönyörű volt, körben hegyek mindenfelé.
 |
| Növényalagút a tó felett |
Tudtuk, hogy nem egy nagy városba érkeztünk, mégis meglepődtünk, amikor 20 perc andalgós séta után a település szélére értünk.
 |
| Horgászok |
Varennában méretéből adódóan nem sok látnivaló van. Az egyik a Castello di Vezio vár a falu felett egy domb tetején, a másik a Szent György templom a 13. századból a falu főterén. Valójában a tó adja a fő látványosságot. A várba nem jutottunk el, 50 perces séta lett volna, és csak vasárnaponként van nyitva télen, ha szép az idő, és nekünk más terveink voltak vasárnapra. A Villa Monastero érdekes lehetett volna még, de a villák zárva vannak télen.
 |
| Kissé ferde panoráma |
Mindketten nagyon fáradtnak éreztük magunkat, a repülést és az utána következő utazást még nem pihentük ki rendesen. Végignéztük a naplementét a parton, majd a szobánkban tartottunk egy csendes pihenőt, mielőtt az esti Varennába kimerészkedtünk volna.
 |
| Naplemente |
Mikor vacsorázni indultunk, akkor szembesültünk vele igazán, hogy itt télen nincs élet. Körbejártuk a várost, és nem túlzok, három éttermet találtunk összesen nyitva. Bolt egy sem volt, csak egy nyilvános mosodát találtunk, ahol voltak automaták is, ahonnan csokit, tésztát vagy tisztálkodási eszközöket lehetett venni. A Victoria Grill éttermet választottuk vacsorahelynek a főtéren. Nem volt olcsó, de nagyon finom volt a pizzájuk.
 |
| Karácsonyi díszkivilágítás a főtéren, középen a Szent György templom |
Kihalt, de karácsonyra készülődő utcákon sétáltunk vissza a szállásunkra. A bejárathoz vezető lépcsősor mellett a szomszéd ház kinti karácsonyfája állt villódzó fénysorral.
 |
| A szomszéd karácsonyfája |
Próbáltunk hamar elaludni, hogy másnap ne késsük le a reggelit. Elég ciki lett volna, pláne hogy mi voltunk aznap az egyetlen vendégek a házban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése