úristenúristenúristen
Az egy csodálatos érzés, amikor ráébredek, hogy nekem van egy Ralitsám, aki a legjószívűbb, legkedvesebb és legtündérbogarabb lény, akit ismerek. Meg egy Karelem, akinek a fanyar humorával senki nem kelhet versenyre, és a legkitartóbb hősszerelmesként csavarta el négy éve a kis bolgár barátnőm fejét. De a legeslegfantasztikusabb, amikor ez a két ember magyar földön van, találkozunk a Westend előtt (mennyire szürreális), bemutatom Foxot, együtt korzózunk a Dunaparton, Rali szanaszéjjel fotózza a világot, Karel sosem akar a képre kerülni, ámulnak a város szépségén, beülünk a Kamarába(!!!), és nosztalgiázunk és beszélünk a jelenről és jövőről egy jó magyar Soproni társaságában.
Annyira boldog vagyok, hogy hiába volt 4 éve (úristendeöregvagyok) az Erasmus félévünk Prágában, ugyanúgy tudunk beszélgetni, ugyanolyan jól érezzük magunkat egymás társaságában, mintha tegnap váltunk volna el. Rali ugyanolyan cukin becsípett egy sör után, ugyanolyan lelkes minden szép épület láttán, ugyanolyan közvetlen és egyszerűen ugyanolyan jó ember, mint volt.
Ma Tolkien Klub miatt csak délután tudunk találkozni, de holnap elviszem őket a Jánoshegyre, már alig várom.
Most, hogy Prága szerves részének két kis darabkája itt leledzik Budapesten, tele van a szívem honvággyal. Legszívesebben hétfőn felpattannék velük a buszra. Négy éve megfogadtam, hogy visszatérek Prágába és ott fogok élni. Valahol félek, hogy ez nem fog megtörténni, elkényelmesedek itthon és nem merek majd váltani, de igazából csak rajtam áll. Két évig még ideköt az iskola, de utána...
És hoztak nekünk Holba sört. ^_^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése