nőnapra

Így feminizmusom csúcsán nőnapra nem kérek virágot, csak néhány apróságot.

• Verjétek szét az üvegplafont.
• Hagyjátok abba az áldozathibáztatást.
• Fogadja el mindenki, hogy a "klasszikus" férfi-női szerepkörökbe a többség nem fog belepasszolni.
• A kormány ne nézze hülyének a nőket. És mellesleg lépjen fel végre a családon belüli erőszak ellen.
• Ne legyen hátrány a munkaerőpiacon a gyerek, kapjanak lehetőséget a nők szülés után teljes jogú emberként visszatérni. 
• Abortusztablettát! 
• Ne tekintsen rám senki potenciális szülőgépként. Azon meg pláne ne akadjon fenn senki, hogy nem nagyon akarok gyereket. Magánügy.
• Ne véleményezze hangos megjegyzésekkel az utca embere a kinézetemet. Sőt, egyáltalán ne számítson, hogy nézek ki: az nem érdem, hanem nagyrész genetika. (Nem szeretem a facebookos "de szép vagy" kommenteket se.)
• Ha a tanulmányaimról mesélek, ne kérdezzen vissza senki értetlen tekintettel, hogy "szoftverfejlesztés? De hát az nem egy női szakma, ott sok a matek..." 
• Ne sértődjön meg egy közeledni próbáló férfiember sem, ha nem akarok ismerkedni. És ne zaklasson, ha egyszer már nemet mondtam.
•  Ne húzza a száját senki, ha koktél helyett sört iszom. 

• Majd én eldöntöm, mikor van itt az ideje az esküvőnek, ha kérdezgeted, attól a folyamat nem gyorsul fel. 

És ez csak pár dolog. 

A virág maradjon a helyén, miattam igazán ne vágjatok le egyet sem.