Győrben jártam

Pár hete Győrben jártam. Meglátogattam Dave-et, aki ott egyetemista. Nosztalgikus és újszerű is volt a látogatás egyben, mert gyerekkoromban többször is jártam Győrben, de leginkább csak a strandon, most pedig teljesen új oldaláról ismertem meg a várost. Tervben volt, hogy hotelban vagy apartmanban szállok meg, de végül kollégium lett belőle. Nem bánom, sokkal olcsóbban kijöttem így, és a koliknak megvan a maguk hangulata. :) Péntek késő este érkeztem, munka és suli után vonatoztam el Győrbe. A városnézést másnapra hagytuk, az első este a koliban iszogatással és beszélgetéssel telt.

Másnap felkerekedtünk, hogy bejárjuk a várost. Negyed óra laza sétával értük el a belvárost. Körbejártuk a városházát, majd elindultunk a sétálóutcán, ami a Jedlik Ányos nevet viseli.

A győri városháza

A győri belváros eléggé elbűvölő. Cuki kis házak barokk stílusban, klasszikus cégérek az üzletek előtt, és maguk a kirakatok is teljesen beleillenek a korszellembe, nincs semmi elütő modernség. Nagyon hangulatos!

Ez is mennyire ötletes már! :) katt a képre a nagyobb verzióért

A városban sétálva persze mindenhova be kellett mennem. Benéztem a kis udvarokba, megcsodáltam a csempeképeket, amik bizonyos utcák elején házfalakon vannak elhelyezve, a képen pedig az a személy látható, akiről az utca a nevét kapta.

Széchenyi tér

Megtaláltam Sajnovics János győri lakóhelyét is. Nem gondoltam, hogy finnugrisztikába botlok Győrben. Sajnovics írta a Demonstratio-t, amiben a magyar és lapp nyelv hangtani és alaktani hasonlóságaira mutat rá, ő volt az első magyar kutató, aki a finnugor nyelvrokonságot egyáltalán felvetette. 

Itt lakott Sajnovics.

Megnéztük a Széchenyi téren álló bencés Loyolai Szent Ignác templomot. Nagyon szimpatikus hozzáállás, hogy a bejáratoz kis szóróanyagot raktak ki, hogy a turisták a templomot körbejárva tudják, mit látnak éppen. Ritkán szoktam azt érezni, hogy egy templomban nem betolakodó vagyok. Itt olyan érzésem volt, hogy nem bánják, ha csak nézelődni megyek be.

Kintről

Bentről.

Tovább sétálva elértük az óriás szódásszifont!

Hiába erőlködtem, szóda nem jött belőle :( 

Innen a Káptalandombra értünk. A Püspökvár tetején kilátó van, ahova fel lehet menni, be is mentünk megkérdezni, mennyi az annyi. Diákjeggyel 500 HUF az ár, teljesen korrekt. A felfeleút azért nem egy leányálom: csúszós csigalépcső, majd egy terembe felérve konkrétan egyszemélyessé válik a csigalépcső, de olyan klasszikus, fém cuccá, aminek a közepén van egy rúd, te meg kilátsz mindenhol, mert nincs fal sehol. Alapvetően nem vagyok tériszonyos, de amikor a második termen haladtunk át így függőlegesen és lelestem, eléggé elkapott a rettegés, hiszen tíz métert legalább zuhantam volna, ha leesek. Tériszonyosoknak nem ajánlom egyáltalán. Megkönnyebbülés volt felérni, de a kilátás miatt megérte. Borult, szeles időnk volt, de még így is látszott a távolban a pannonhalmi apátság és a Bakony.

Jobb szélen a sípálya alakú színház

Sztárfotó

Pannonhalmi apátság a távolban

Miután kifotóztuk magunkat, leereszkedtünk a horrorlépcsőn, és bár eleinte úgy voltam vele, hogy az Apor Vilmos kiállítást felesleges időhúzás lenne végigjárni, nagyon jó döntésnek bizonyult, hogy nem hagytuk ki. Életem legmegrázóbb kiállítása, de komolyan. Maga a téma, a 2. világháború, Győr ostroma, az orosz "felszabadítás" magában is megrázó, de a kiállítás elrendezése tökéletesen beszippantotta a látogatót az adott korba. Rég döbbentem meg ennyire, mint mikor a kort bemutató egyik teremből hirtelen egy másik terembe kerültem, ami úgy volt berendezve, ahogy akkor, amikor ott rejtőztek el az emberek a katonák elől. Egyszerűen annyira hitelesen, életszerűen mutatták be a történteket, annyi személyes megemlékezéssel átszőve, hogy a részesének érezheti magát bárki, aki megnézi. Ennyire megrendülve nem éreztem magam kiállítás bejárása után, egyszerűen zseniális volt. Ajánlani tudom csak mindenkinek.

Nem sokat fotóztam a kiállításon, ezt az egyet.

A Püspökvár után átsétáltunk a szemközti Bazilikába. Eléggé megdöbbentem, amikor az egyik oldalhajóban egyszer csak ott találtam magam előtt a Szent László hermát. Tudtam, hogy Győrben van, egy osztálykiránduláson láttam is már, de úgy emlékeztem, hogy belépőt kellett fizetni és tök más helyen volt. Itt meg semmi jel nem utalt rá, hogy ha bemegyek a templomba, a hermát is ott találom, sehol egy felirat, semmi. Fura.

Szent László herma

A Bazilika mellett kis Árpád kori templom maradványa található. Szeretem ezeket a kis templomokat, ez pedig kifejezetten kicsi volt, nem is tudom elképzelni, hogyan fértek el benne.

Árpád kori templom

A Dunakapu téren fotózkodtunk a Pulzus szoborral, ami gyakorlatilag egy óriási tükör. Szerintem zseniális. 

Szelfiszobor

A Kossuth hídon átsétáltunk a túloldalra, hogy Dave megmutassa nekem a Széchenyi egyetemet. Beültünk melegszendvicsezni a helyi büfébe - ilyen nagy melegszendvicset se adnak mindenhol -, majd a főépületben felmentünk a legfelső emeletre, onnan sétáltunk vissza a földszintre. Ami borzasztó menő, hogy az egyetem tele van napelemekkel: nem csak a főépület oldala, hanem a laborépületek tetejei is. Ahol meg nem napelem van, oda növényeket telepítettek a tetőkön. És ha mindez nem lenne elég, a fő- és a laborépületek közé folyosó gyanánt egy kibelezett vasúti kocsit építettek be. Mi ez, ha nem übercool?

Napelemek a tetőn és vasúti kocsi átjáróként

Innen a Püspökerdőbe vezetett az utunk. Mindenképpen meg akartam nézni, mert azt olvastam, hogy a győriek ide járnak kirándulni.

Sztárfotó 2.

Sétáltunk, és megtaláltuk az erdei tornapályát, aminek az a lényege, hogy egy 2 km-es körön egymást követik az állomások, amiken különböző tornagyakorlatokat kell elvégezni. Ez is nagyon tetszett, a korlátokon lógtam is egy sort.

Mászás

Nem jártuk végig, mert egy tanösvényt kezdtünk el követni. Nagyon kellemetes volt megint erdőben járni. Végül egy nagyobb kör megtétele után visszajutottunk a kiindulási ponthoz.

Varázslatos

Ezután hazaindultunk. Útba esett a színváltós híd, majd a kivilágított Kossuth hídon mentünk vissza, és a belvároson is újra átvágtunk. Kellemesen elfáradva értünk vissza a kolihoz, hogy megint hajnalig iszogassunk és beszélgessünk. Mivel hajnal 6-kor sikerült ágyba kerülnöm, esélytelen volt, hogy vasárnap még várost nézzünk. De sebaj, maradt látnivaló legközelebbre. :)

Színváltás

A hazaút több volt, mint mókás. IC-vel utaztam, de már felszálláskor gyanús volt, hogy emberek a WC előtti placcon fetrengenek hatalmas csomagokkal. Elfoglaltam a helyem, aztán utastársaim beszámolójából tudtam meg, hogy Bécsből egy kocsi minusszal indult a vonat, úgyhogy akiknek a Bécsben maradt kocsiba szól a helyjegyük, most a folyosón nyomorognak. Tele volt a folyosó utasokkal, mozdulni se lehetett. Kalauzt egyszer láttam átosonni az utasok között, de a jegyeket nem csekkolta - gondolom érezték, hogy egy kissé gáz lenne. Dave mondta, hogy volt, aki már fel se tudott szállni a vonatra és ottmaradt Győrben. Még szerencse, hogy hamar felszálltam. De elég gáz volt.