Hétfőn Lindsey Stirling koncerten voltunk, és mindenképpen írni akartam róla.
Viszonylag hirtelen felindulásból történt a jegyvásárlás. Előző héten belefutottam a facebook eseménybe, amire korábban feliratkoztam. Megtárgyaltuk foxszal, hogy el kéne menni, csak meg kéne nézni Lindsey-t. Én szoktam hallgatni a zenéjét, de nem rendszeresen, fox se követte dalról dalra a pályafutását, nem voltunk kifejezetten nagy fanok, de éreztük, hogy hiba lenne kihagyni. Azóta igazi fangirl és fanboy lettünk.
Elcsíptünk kettőt az utolsó jegyekből, és hétfőn kapunyitásra ott voltunk a Papp László Sportarénában. Ülőhelyünk volt a fenti lelátón (állót nem is árultak), ami bár baromi kényelmetlen volt kevés hellyel, de a színpadra kifejezetten jól ráláttunk. Igaz, hogy az arcokat még az én sasszememmel se tudtam kivenni, de annyira nem is volt fontos. Kezdés előtt perecet nyammogtunk, és pedig ittam egy sört. Szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hányan söröztek ezen a koncerten. Nem mondom, hogy kiskösztümben, kiöltözve érkeztek az emberek, de arra is volt példa. Szokatlan is volt úgy koncerte menni, hogy nem löknek fel már a bejáratnál részeg tinédzserek, nem vágnak elém piára szomjazó pacákok a büfésorban, és mindenki kulturáltan bír viselkedni. Szokatlan, de nagyon megnyugtató volt. Bárcsak minden koncert ilyen lenne!
Elkortyoltam a sörömet, de többre nem is vágytam, ez pont az az esemény volt, amit józanul kell élvezni. A több mint félóra késés miatt eleinte morogtam kicsit magamban, de később az élmény teljesen kárpótolt. Amikor megjelenik a színpadon egy kicsi, törékeny csajszi hegedűvel, és mosolyogva, energiabombaként végigugrál és táncol egy estét, akkor nem tudsz nem boldog és lelkes lenni.
Valaki azt írta, hogy érzelmi hullámvasút volt az este - tökéletesen egyetértek. Először elámulsz a látványon, a minimalista, mégis hangulatos showelemeken, a táncosokon, Lindsey energikusságán, lubickolsz az élményben. Megdobban a szíved, mikor Lindsey megkérdezi, ki jár először a koncertjén, és "welcome to the family" felkiáltással köszönti az újoncokat. Rajongsz, amikor előkap egy gyerekhegedűt, és elkezdi a Harry Potter főcímet eljátszani. Elolvad a szíved, hogy nem egyszer magyarul szólal meg, és azon is csak mosolyogni tudsz, amikor szeretlek helyet szereleket mond. Majd amikor elmeséli, hogyan kezdtek el együtt dolgozni egy dalon a legjobb barátjával, Gavival, amit soha nem tudtak együtt befejezni, mert Gavi meghalt, de Lindsey végül befejezte egyedül, és rádömlik az a rengeteg érzelem a dalból, legszívesebben hangosan bőgnél. Amikor megtudod, hogy az apukája is meghalt egy hónapja, akkor már üvöltenél és odaszaladnál és legszívesebben megölelgetnéd. Látod, hogy Lindsey szomorú, nagyon mélyen, de azt is, hogy erős a hite, és tudja, hogy találkoznak még. Te meg ottmaradsz az összetört szíveddel.
De aztán lassan felszáradsz a bánatból, ahogy Lindsey is újra táncra perdül. Kis mazsorettlányok szaladgálnak a színpadon, Lindseyt szétfűrészelik, aztán egy üres üvegdobozból ugrik elő. Újra lendületes, és te is újra ámulsz. Bőszen bólogatsz, mikor elmeséli, hogyan szedte össze magát az első szakmai kudarcok után, és arra biztat, bármi is az álmod, ne add fel.
Lindsey Stirling egy szerethető, hiteles, emberi művész. Csodálod, de nem a piedesztrál magaslataiba próbálsz feltekintgetni. Olyan lány, akit a legjobb barátodként tudsz elképzelni, aki sikereinek együtt tudtok örülni. Nem rejtegeti az érzéseit, és nem fél felszólalni, ha úgy érzi, azzal segíthet másokon. Nincs elszállva a hírnévtől, emlékszik, honnan jött, és a világ legtermészetesebb dolgaként veszi, hogy bemutatja a színpadi személyzetét is. Szomorkodsz, mikor a koncert végetér, mert bármeddig képes lennél nézni és hallgatni ezt a csodálatos embert.
Varázslatos este volt. Örülök, hogy a részese lehettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése