Már a tó felé vezető hegyi utakon csak bámultam kifelé az autóból, és ámultam az alpesi kis falvakon, annyira elképesztően gyönyörűek voltak! Gyorsan zubogó hegyi patakok felett autóztunk át, sokkal szívderítőbbek, mint az itthoni sárszínű vizek.
Ezt a túrát néztük ki: 11 km, a képek alapján gyönyörű, a leírás alapján közepesen nehéz. Na igen. Azzal nem számoltunk, hogy az alpesi falvak 550 m-en vannak, a túra kiindulópontja viszont 1054-nél kezdődik. Az utolsó falut magunk mögött hagyva elindultunk a Triglav Nemzeti Park szűk erdei útján. Meredek volt az út, néha dobbant is a szívem, ahogy lepillantottam az út melletti szakadékba. Na még akkor hogy dobogott, amikor az út elkezdett havas-jeges lenni, és a kerék csak kapart, és elakadtunk a jégen. Enyhe halálfélelemben éltem át, ahogy többszöri felfelé irányuló próbálkozás után Kincső visszatolatott a kanyarba, és egy szélesebb szakaszon megfordult. (A hátsó ülésről totál nem látszott, milyen sok hely van a megfordulásra. Én csak azt láttam, hogy mindjárt lezuhanunk.) Bármennyire szerettük volna, nem tudtunk feljutni a túra indulópontjához, úgyhogy újraterveztük a programot. Egy rövid sétát azért tettünk a magaslati erdőben, ha már odáig felmentünk.
 |
| Ilyen szép helyen se nagyon jártam még |
Legurultunk a legközelebbi faluig, és a parkolóból még kisétáltunk egy rétre fotózni.
 |
| A háttér lehetne egy festmény is |
 |
| Panoráma |
Elhatároztuk, hogy körbesétáljuk a tavat. Ezek a szlovén tavak elsőre tűnnek egy bizonyos méretűnek, de csak menet közben derül ki, hogy amúgy sokkal nagyobbak. Nem sejtettük, hogy csak a tó körüli karika kb. 10 km. És még egy vízesést is kinéztük a tóparttól 3 km-re.
 |
| Bohinji-tó |
A Bohinji-tó Szlovénia legnagyobb tava. Gleccserek formálták, és a legmélyebb pontján 45 m mély.
 |
| Hogy lehet valami ilyen szép? |
Nagyobb a bledi tónál, és szerencsére a turisták által kevésbé ismert. Találkoztunk más kirándulókkal, de sokkal csendesebb és nyugodtabb volt a környék a bledinél. Ide azért jön az ember, hogy tényleg a természetben legyen.
 |
| A túlpart |
Másfél-két óra alatt értünk át a tó másik oldalára. Útközben egyszer megpihentünk, nem rohantunk. Az ösvény leginkább murvás-kavicsos, néhány szakaszon erdei földes, egy helyen sziklás. Fenyőfák sorakoznak az út mellett, helyenként víz csordogál le a hegyről. Igazi hegyvidék.
Megtaláltuk a Savica (Száva) vízeséshez vezető utat. 3 km-t ballagtunk az erdőn át. Az induláskor még oly távolinak tűnő hegyek elérhető közelségbe kerültek. Ahogy közeledtünk, egyre erősebb vízcsobogást hallottunk. A vízesésből lezúduló patak erős sodrású, és igen hangos. Talán meglepő, hogy a vízesés fizetős: 3 euró per kopf. Egy kis fabódé áll a bejáratnál, ahonnan kiépített lépcsősor vezet a meredek sziklafalig. Azt hinné az ember, hogy nem kell sokat lépcsőzni, aha, hát persze. Azt hiszem, edzettnek mondhatom magam, de a végére én is elfáradtam. A látvány viszont megér minden fáradságot.
 |
| Savica vízesés |
A víz 70 m magasból zúdul alá. A vízesés a Száva egyik forrása - a víz a Bohinji-tóba folyik, onnan eljut Bledig, majd Horvárországon és Szerbián át folyik bele a Dunába,
 |
| A másik irány |
A vízeséstől a fenti kilátás tárult elénk. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire elképesztően hihetetlenül kibaszott szépséges Szlovénia.
Visszasétáltunk a tóhoz, és mivel belátható időn belül a sötétedés várt ránk, kénytelenek voltunk elindulni vissza a kocsihoz. Szerettünk volna felmenni a Vogel hegyre a felvonóval, nagyon jókat olvastam róla és állítólag gyönyörű a kilátás, de nem maradt rá idő. :( Még egy dolog, ami miatt vissza kell menni, De amúgy is van a tó körül egy rakás látnivaló, úgyhogy ebből visszatérés lesz. :D
 |
| Csoportkép |
 |
| Út |
A tó déli oldalán sétáltunk visszafelé jó 5 km-t. Nem közvetlenül a víz mellett mentünk, de így is ráláttunk.
 |
| Útakadály |
Hazudnék, ha azt állítanám, nem fáradtunk el. Én már eléggé vonszoltam magam a végére, és szerintem ezzel nem voltam egyedül.
 |
| Zlatorog szobra |
A kecskeszobornál tartottunk egy pár perces pihenőt az utolsó párszáz méter előtt.
 |
| Keresztelő János templom |
A Keresztelő János templom a 11. századból származik, román és gótikus stílusjegyek keverednek benne. Bemenni nem tudtunk, zárva volt a kapu. Innen már nem volt messze az autó.
A hostelben még főztünk spagettit, és megterveztük a másnapi terveinket. Olyan fáradtak voltunk, hogy seperc alatt elaludtunk, én legalábbis tuti. Az se zavart, hogy alig volt még este 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése