XI. Reguly Antal Emléktúra, 22 km

Újabb túrabeszámoló következik, ezúttal a Bakonyból. Március 11-én az Ösvénytaposó Baráti Társaság Reguly emléktúráján vettünk részt, a 22 km-es távon. A két budai hegységes túra után szerettünk volna egy Zirc környéki kirándulást is, kell a változatosság. Korábban olyannyira nem foglalkoztam teljesítménytúrázással, hogy nem is tudtam, hogy már tíz éve szervezik ezt a túrát a szűkebb értelemben vett szülőföldemen, ráadásul a falu mellett halad el az útvonala. Sose vettem észre, hallani se nagyon hallottam róla. Most is a facebookon jött szembe az esemény (és még szidják emberek a közösségi médiát), szimpatikus volt a leírás, gyorsan elő is jelentkeztem. 

Négyen készültünk a sétára: húg, sógor, Dave és én. Ismerve a határainkat nem mertük a 35 km-es távot bevállalni - jövőre viszont jó lenne. Mert naná, hogy lesz jövőre! 

Úgy gondoltuk, hogy elég kemények vagyunk, úgyhogy azzal kezdtük, hogy besétáltunk Zircre buszozás helyett, ami circa 2,5 km-el megdobta a távot. Konkrétan elsétáltunk az első ellenőrző pont mellett, elgyalogoltunk a rajtig, ami a Reguly Múzeum épületében volt, majd vissza az első EP-hez. :D 

forrás: http://osvenytaposo.hu

Egyébként nagyon tetszett, hogy a "versenyközpont" egy szép, igényes épületben volt, ahol van például WC. A kápolnás túránkon megmondták, hogy az erdő lesz a mosdónk, mert a Szépjuhásznéban elromlott. Azért nem mindegy. 

Ismerős környék

Pózolj sörrel - csak belekortyoltam, meginni nem mertem. 

Szóval útnak indultunk az itinerrel felszerelkezve. Az első szakasz igazi jutalomjáték volt, számtalanszor megjártuk már a Porva-Csesznekre vezető utat, rá se pillantottunk az útleírásra. Erős szél fújt, hűvös volt, az ég borult, aminek annyira nem örültünk (Isti haza is szaladt kesztyűért és sapkáért). Hóvirággal borított domboldalak között sétáltunk, nagyon szép volt. Mindig eszembe jut, hogy gyerekkoromban minden tavasszal elvonatoztunk Porva-Csesznekre. Szedtünk egy rakás hóvirágot, aminek egy részét a nagyszülőknek ajándékoztuk, a többit pedig a szobáinkba raktunk illatozni. Jajj nagyon jó illatuk volt és nagyon szépek voltak. Meg persze ez a hagyomány jó buli volt, de aztán védett növény lett a hóvirág. Sic transit. 

Hóvirág

Ezúttal nem becsültük alá a túrát, a 6 órás szintidő miatt igyekeztünk tempósan haladni. 2 óra alatt értük el a vasúti megállót, itt volt a második EP. Pecsételő ember nem volt, egy ellenőrző kérdésre kellett felírni a választ az itinerre. Nagyon boldog voltam, hogy a porva-cseszneki büfé mögött újra üzemel wc. Igaz, hogy egy esővizes tartályból kell vödörbe folyatni a vizet és azzal leöblíteni, de a semminél mindenképpen sokkal jobb, és az elmúlt években nem volt egyáltalán. Megkönnyebbülve folytattunk utunkat Porva felé. 

Vándorok

Porva-Csesznekről korábban csak Borzavárra sétáltunk el, Porvára még sosem, úgyhogy elkezdődött az ismeretlen útszakasz. Volt benne meglepetés. Domboldalon haladtunk egy keskeny ösvényen. A zöld sávot követtük, ami egy helyen úgy tűnt, eltűnik, alig találtuk meg. A jelzést viselő fa mellett dőlt ki egy vastag matuzsálem az útra, mászva tudtuk csak megkerülni, és szem elöl tévesztettük az ösvényt. Persze visszataláltunk, de addigra Isti elcsúszott, és mindenki az életéért küzdve bukdácsolt le a sáros, csúszós meredeken. Hamarosan emelkedni kezdett az út, és hosszan másztunk felfelé a sárban, itt már Dave is bukott egyet. A dombra felérve rossz irányba kanyarodtunk, de viszonylag  hamar rájöttünk, hogy elvétettük az utat. Visszamenni nem akartunk, mert újabb dagonyát hagytunk magunk mögött, réten és kukoricamezőn vágtunk inkább át, hogy visszataláljunk a helyes útra. Sikerült, és még időt se sokat veszítettünk. 

Porva

Porvára érve örültünk, hogy végre biztosan jó helyen járunk. A helyi kocsmában volt a kövezkező ellenőrzés: a pecsét mellé méretes és finom pogácsát, valamint italkupont kaptunk. A kupont beváltottuk egy-egy sörre, jól esett a pogácsa mellé. Extragyorsan betoltuk a kaját/piát, mivel Nóra megint felvette a túranáci szerepet, aki egy hajcsár, és meggyőződése, hogy lassúak vagyunk és nem érünk be szintidő alatt - ergo sietni kell. 

Homokfal Porva felé

Időnk még volt bőven - jó, nem lazázáshoz, de egy értelmes tempót tartva nem volt kérdés, beérünk-e időben. Lehetett valami a sörben, mert új lendületet kaptunk, úgy éreztem, több az energiám. Borzavárra meglepően hamar odaértünk, a két falu meglehetősen közel terül el egymáshoz. Onnan már csak a Pintér-hegyet kellett megmászni, amitől kicsit tartottunk, mert azt hallottuk, hogy még a tapasztalt túrázókat is megizzasztja, de alaptalan volt a félelmünk. Megizzadtunk, persze, de nem volt különösen nehéz terep. Emelkedett, de nem vészesen. 

Erdő

Tettünk egy kitérőt az utolsó EP-hez a cél előtt, ez a Fiatalító-forrás mellett volt. Onnan már csak 2 km volt hátra, meg is nyugodott mindenki, hogy innen már sima ügy, még több mint egy óránk volt beérni. 

Kilátás

Nem rohanva, kényelmesen, de azért tempósan tettük meg az utolsó szakaszt. Öt és fél óra alatt teljesítettük a távot. A célban megkaptuk a jól megérdemelt kitűzőt és oklevelet, és teleettük magunkat zsíros kenyérrel. Sose eszek zsíros kenyeret, csak túrák után, de olyankor mindig nagyon jólesik. 

Kitűző

Összességében egy nagyon jó túra volt ez: nehéz, de teljesíthető. A szervezés kiváló volt. Nem sok szervezett túrán vettem részt, de ez volt eddig a legjobban szervezett. A Bakony még mindig csodás, a társaság király, mint mindig. Azt hiszem, igen hamar elkezdtünk ráfüggeni a teljesítménytúrázásra, mert már a következőt tervezzük. Annyira jó! A Reguly túra kapcsán pedig a cél jövőre a 35 km.