13 év - 13 km EU-s futás

Őszintén szólva, amikor regisztráltam a 13 év - 13 km EU-s futásra, még nem voltam biztos benne, hogy ott leszek a versenyen. A nevezés ingyenes volt, sokat nem veszíthettem volna, ha nem megyek. Még két nappal előtte, mikor átvettem a rajtcsomagot se tudtam, mi lesz. Kicsit sokalltam a 13 km-t, eddig egy 12,5K-t és egy 13K-t futottam csak, plusz a rajt reggel 9-kor volt. Ki szeret vasárnap ilyen korán kelni? Végül úgy alakult, hogy előző nap megjött a kedvem, és erősödött bennem az érzés, hogy politikai állásfoglalásként is fogjam fel. Én Európában akarok élni egy olyan országban, ami az EU tagja, és az európai értékrendet képviseli, ezen a futáson ezt kifejezhettem. 

Felpattantam vasárnap reggel a bringámra és eltekertem a Szabadság térre. Borult volt az ég, látszott, hogy hajnalban esett. Hátizsák lead, mentem egy kört, és máris elindultak a futók a rajt felé. Az eső elkezdett csöpögni, majd hamarosan ömleni. Beálltam a chipleolvasós sátor ponyvája alá, ott vártam ki a rajtig hátralévő pár percet. Gyanús volt, hogy ez egy emlékezetes futás lesz. Emlékeztettem magam, hogy próbáljak nem eltaknyolni. 

Szakaszos rajt volt, elvileg iramfutókkal, de esküszöm nem láttam egyet sem. Lufi vagy póló volt rajtuk, ami alapján meg lehetett őket különböztetni a többiektől, nekem nem sikerült megtalálnom egyiket sem. Pedig biztos segített volna, ha a 7percest megtalálom, de ez van. Még el se indultunk, már csurom víz voltam. A rajt után perceken belül ázott át a cipőm. Nem különösebben zavart, valamiért még nevettem is ezen. Inkább, mint hogy sírjak. Különben is, hányszor megyek ki önszántamból esőben futni? Kaland volt ez, nem kellemetlenség.

Egyébként nem volt vészes. Igen, még a bugyimból is csavarni lehetett a vizet, de a közérzetem jobb volt, mint egy kánikulás versenyen. Az izzadságot lemosta az eső, szomjas is kevésbé voltam, hiszen folyamatosan vizes volt az arcom, nem volt melegem se, de nem is fáztam. Mondhatni, szinte ideális állapot. Az ázott cipőt leszámítva, de egy idő után az se zavart különösebben. 

Az útvonalat még otthon áttanulmányoztam, hogy ne érjenek meglepetések. Érdemes, mert sokszor attól jönnek  a holtpontok, hogy az ember nem tudja, meddig és merre kell még futnia. A Szabadság térről a parlament előtt elfutottunk a Margit hídig, át a budai oldalra, onnan Árpád híd, majd fordító, vissza a Margit hídig, Batyi, fordító, újra Margit híd, és a hídon át vissza a Szabadság térre. Hosszú volt, de bírtam. Az elejétől nagyon figyeltem, hogy ne fussam el az energiáimat és tartalékoljak, mert a 13 km az 13 km, ott már figyelni kell. Próbáltam egy egyenletes, kényelmes tempót felvenni, nagyjából sikerült is. Nem mondom, hogy könnyű volt, de nem is annyira brutál, mint amire számítottam. Az utolsó 2 km-en már nagyon a célban akartam lenni, az utolsó egy kellett volna a fenének, de szintidőn belül beértem. Utána se voltam annyira fáradt, mint mondjuk a nagymarosi futáson. Fura. 

Célfotó

Már átvettem a befutócsomagot és visszaszereztem a hátizsákomat, mikor végre tükörbe tudtam nézni. Az egy hete festett hajam természetesen eresztette a színét, amitől a fehér versenypóló gallérja rózsaszín lett. Az arcomat kétoldalt piros festékcsíkok díszítették, de amúgy is vörös voltam a futástól, szerintem senki nem vette észre. A pólót sejtettem, hogy színes lesz, egy előttem futó csaj haja is hasonlóképpen eresztette a színét. Már akkor tudtam, hogy nem úszom meg, mikor elkezdődött a zuhé. Mondtam én, hogy emlékezetes verseny ez. :D 

1 óra 36 perc 42 mp lett az eredményem. Nem különösebben törekedtem gyorsaságra, egyelőre még ott tartok, hogy örülök, hogy ennyit le tudok futni egyhuzamban. A frissítéseket leszámítva nem álltam meg. 2709 indulóból 2614. lettem. Alapvetően elégedett vagyok: teljesítettem a távot, időben beértem, és nem is terhelt meg túlságosan. A szervezés is jó volt, úgyhogy jövőre mehet a 14 km. :)