Eljött a tavaszi 5vös 5 km ideje. Az ősziről jó emlékeim vannak, saját rekordot futottam 5K-n, ez a tavaszi annyira nem adta. Már az rossz, hogy közvetlenül munka után futottam, most fáradtabb voltam, mint ősszel. És még éreztem a vasárnapi 13 km-t a lábamban, mintha még nem pihentem volna ki.
A rajtszámot már korábban felvettem, csak oda kellett sétálnom meló után a rajthoz. Most is együtt futottunk Minccel. Bemelegítgettünk, beálltunk a rajtvonalhoz, és 17.05-kor indult a menet. Szinte szokatlan, hogy nem szakaszos rajt volt. :D Ránézésre jóval kevesebben voltak az őszi versenyhez képest.
Az útvonal nem volt meglepetés, ugyanarra futottunk, mint ősszel. Viszont az egész futás kissé nyögvenyelős volt nekem. Végig feszült a lábam, mintha nem melegítettem volna be rendesen. Még ha így is lenne, akkor sem indokolt ezt 5 km-en keresztül érezni. Túl gyorsan indultam, ettől hamar belassultam, és nem bírtam visszagyorsulni. Van az, amikor az ember fut, és rettentő nehéznek érzi a testét. Megesik, de el szokott múlni futás közben, most nem így történt. Úgyhogy ez nem volt egy nagyon jóleső futás. Végig azt vártam, hogy legyen vége.
Döbbenetes, mennyire más és más tud lenni két verseny. Az EU futáson tök lazán lefutottam 13 km-t, egy percét se éreztem olyan megterhelőnek vagy fárasztónak, mint ezt az 5 km-t. Fejben nem voltam eléggé ott. Hajlamos vagyok a rövidebb távokra úgy tekinteni, hogy hah, simán-lazán, elindulok és már ott is vagyok a célban, észre se fogom venni. Ilyen hozzáállással a legrövidebb táv is végtelen hosszúnak tud tűnni. Fel kell készülni lelkiekben minden futásra. Nekem legalábbis ez a tanulság.
A mezőny végével értem be, de voltak még mögöttem bőven. 35 perc 13 mp lett az eredményem, ami gyász, ősszel 33:12 volt. Nem készültem, az is igaz, meg tény, hogy mostanában akkor futok, ha verseny van, ritkán edzek. Ezen változtatni kell.
A cél után magamhoz vettem egy gyümölcslevet, amit osztogattak, és megvártuk a tombolasorsolást. Soha többé nem fecsérlem ilyenre az időmet. Nem nyertem, de cserébe majdnem egy órán keresztül hallgathattam az eredményhirdetést, amit időnként megszakítottak a tombolával. Nevetségesen sok nyertes volt, olyan indokolatlan kategóriákat hoztak létre, hogy csak néztem: leggyorsabb egyetemista, leggyorsabb ELTE-s, leggyorsabb BME-s, leggyorsabb ilyen tanár meg olyan tanár, család, középiskolások, seniorok, cégek, persze mindenből külön férfi-női, blah. Volt kategória, ahol 29 perces eredményért már bronzérmet járt. Ha ennyi kategória van, akkor elveszíti a jelentőségét az érem. Nem tudom, eddig is így díjaztak-e, de több eredményhirdetést meg nem várok, az tuti. A tombolához egy dobozba kellett dobálni a rajtszámokat, amiket a végén "visszaadtak". A gyakorlatban pár szervező csaj elkezdte megpróbálni rendszerezni a rajtszámokat meg felmutogatni őket, ami nem volt túl hatásos. Szerencsére gyorsan megtaláltam a sajátomat és az időközben lelépő Mincét is, de több ilyen nem lesz, ennyire nem érek rá.
Ezt leszámítva a szervezés okés volt, semmi extra, de amit kellett, azt rendesen megcsinálták. Én meg újabb tanulsággal gazdagodtam, még ha sokadszor jövök is rá, de tényleg fel kell készülni a versenyekre testben és lélekben, mert aztán beüt egy ilyen rossz futás. De ahogy mondják: a rossz futás is jobb, mint a semmilyen futás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése