Postojna Ljubljanától 40 km-re fekszik. Ez egy pici település 15ezer lakossal, természetesen a turizmusból élnek. A Postojna barlang 24 km hosszú, de a turisták számára csak 5 km látogatható. (Nagyon helyesen, a turisták ugyanis gyökerek és mindent összetapogatnak, ezt én is tapasztaltam.) Első írásos nyoma a 17. századból származik, de valószínűleg már a 13. században jártak ott "turisták". 1818-ban készítették elő az addig ismert rövidebb szakaszt I.Ferenc látogatására. Ekkor fedezte fel az egyik munkás teljesen véletlenül a barlang további szakaszát. 1819-ben nyitották meg hivatalosan a látogatók előtt.
 |
| Bejárat |
1884 óta van világítás a barlangban, és 1872 óta lehet kisvasúttal közlekedni a járatokban. Az első vagonokat még a túravezetők tolták, később gőzmozdony húzta, 1945 óta pedig elektromosan működnek. Egyébként hatalmas élmény! Beülsz a kisvonatba egy rahedli emberrel, és szűk járatokon kanyarogva jutsz be a barlangba. Az út kb. negyed óra, közben bámulod a hatalmas cseppköveket, az arcodba fúj a szél, csöpög rád a víz, a fejedet meg behúzod az alacsonyan mennyezet miatt. Gyorsan megérezni a hőmérsékletkülönbséget, a járatokban állandó 9 fok van.
 |
| Cseppkő mennyország |
Kiszálltunk a kocsikból, és gyalog folytattuk az utat. Elképesztően gyönyörű volt! Mégis ambivalens volt az élmény: ámultam a barlang szépségén, és közben agyfaszt kaptam a többi turistától. Annyira nem vágom, miért kell gyökér fasznak lenni: a túravezető a séta legelején elmondta, hogy NE fotózz vakuval és NE nyúlj semmihez. Juszt is bazdmeg az összes gyökér faszkalap tapogatott, amit ért, és csakazértis vakuzott. Komolyan, egy könnyet nem ejtenék, ha kipusztulna az összes ilyen ember. És voltak magyarok a társaságban, persze az ázsai nyuggerekkel együtt élen jártak a tapizásban. Elkeserítő, mert naponta 1500 ember jár odalenn, ami azt jelenti, hogy ennek kb. a fele otthagyja a tenyérnyomát. A túravezető se lépett fel túl erélyesen. Gondolom úgy vannak vele, hogy az a szakasz, ahova turisták járnak, annak már mindegy, a további 20 km pedig megmarad eredeti szépségében.
 |
| Cseppkő |
A barlang további története is érdekes: a 2. világháborúban a bejáratánál a németek repülőgép üzemanyagot tároltak, amit aztán a szlovén partizánok felrobbantottak. 7 napig égett a tűz, a kijáratnál a mai napig szénfekete a barlang fala.
 |
| Összeér! |
 |
| Óriásoszlopok |
Természetesen fotózni se volt egyszerű. Nem fogom fel, miért élnek emberek, akik úgy mennek el bármit megnézni, hogy MINDENT lefotózni. Lép egyet, fotó, lép még egyet, újabb fotó. Semmi kompozíció, semmi gondolkodás, semmi fókusz, csak kattintgat. Nyilván ezekből lesznek a totál elmosódott, értelmetlen képek. Az nem izgat, hogy szar képeket csinálnak, de hogy haladni nem lehet tőlük, na az igen. És újra visszatérek az ázsiai nyugdíjasokra (fú de rasszistának és általánosítónak tűnök most, ejj): nem hittem volna, de a többség tényleg megfelel annak a sztereotípiának, hogy nem elég mindent lefotózni, nekik is rajta kell lenniük a képen.
 |
| Fagyi! |
|
Valószínűleg nekem az lenne a legjobb, ha lenne privát vezetés, és nem találkoznék emberekkel. És mi lehet itt főszezonban, tejóég.
Na, abbahagyom a ragelést.
A barlangrendszert 2 millió év alatt vájta ki a Pivka folyó, és a mai napig folytatja ezt a munkát.
 |
| Kővízesés |
A maga 24 km-vel ez Szlovénia második leghosszabb barlangrendszere. 2015-ig csak 20 km-esnek ismerték, akkor azonban búvárok egy további 4 km-es vízalatti szakaszt fedeztek fel.
 |
| Csarnok |
Fun fact: a világ egyetlen földalatti postahivatala itt található. A másik különlegesség a humanfish, ahogy a túravezetőnk emlegette, - hivatalos nevén a barlangi gőte. A túra végén egy sötét akváriumban lehetett megnézni őket. Persze itt is el lett mondva, hogy ne fotózz, pláne nem vakuval, mert nagyon kis érzékeny lények. Mondanom se kell, hányan szartak erre... Egy monitoron pedig baba gőtéket lehetett figyelni, elég cukik voltak. :) Képet nem csináltam,
itt meg lehet nézni egyiküket.
A séta végeztével kisvonat vitt vissza a felszínre. A következő túrára már gyűlekeztek az emberek a bejáratnál. Mi egyébként az aznapi első, a reggel 10-es túrára mentünk, aznap még délben és délután 3-kor volt vezetés. Kombinált jegyet vettünk, ami a barlangba és a várba is érvényes, ez volt 31 euró fejenként. Egy forró csoki után pattantunk is vissza az autóba, hogy minél hamarabb ott legyünk a 9 km-re lévő Predjama várnál.
 |
| Predjama vár |
Első ránézésre az tűnik fel, hogy milyen kicsi. Meg voltam róla győződve, hogy egy óra se kell a bejárásához. Tévedtem. A vár nem a sziklafal elé épült, hanem konkrétan beleépítették. Sok teremnek az egyik falát maga a sziklafal adja, és a felső szintek egybeolvadnak egy itt kezdődő barlanggal. A képen a vár felett látható nagy sötét lyuk a "padlás" része.
 |
| Bejárat |
Első fennmaradt írásos említése a 13. század végéről származik, amikor Aqueleia pátriárkái gótikus stílusban megépítették. A legismertebb várúr Luegger Erazem (Erazmus) volt, a rablóbáró a 15. századból. Amikor egymásnak feszült Mátyás király és Habsburg Frigyes, Erazem Mátyás pártjára állt. Ha ez nem lett volna elég, a legenda szerint megölt egy tábornokot, aki megsértette Erazem egy halott barátjának emlékét. A Habsburgok bosszújától tartva a sziklavárba menekült, és onnan indított rablóhadjáratokat Habsburg városok és birtokok ellen. Frigyes parancsára a várat ostrom alá vették, ami olyan soká tartott, hogy az ostromlók nem értették, hogyan nem haltak éhen a vár lakói. Nem tudtak ugyanis a sziklában rejlő barlangról, amin keresztül a friss élelmiszer a várba érkezett. Erazemmel árulás végzett: egyik szolgálója gyertyával jelzett, mikor ura a privát wc-jében tartózkodott, mire ágyúsortüzet indítottak a vár azon részére.
 |
| Az emeletről ilyen lyukakon át lehetett a bejáratnál bejutni próbálkozókat dobálni |
A várat lerombolták, és csak a 16. század elején épült újjá, ám hamarosan földrengés okozott nagy károkat benne. 1570-ben épült hozzá a ma is látható reneszánsz vár a középkori erődítményhez.
 |
| Kilátás a pottyantós wc-ből. Nem rossz. |
Egy elég cuki legenda is kapcsolódik a várhoz. Valamiért Mátyás király alakja a
szlovén folklórba is beépült, és az egyik történet szerint nem halt meg, hanem a Predjama vár alatt alussza álmát, és akkor fog visszatérni, amikor a szakálla hétszer körbeéri az asztalt. Hogy milyen asztalt, azt ne kérdezzétek.
 |
| Konyhai kémény - a füst a sziklafalban lévő lyukon keresztül távozott |
Audioguide segítségével jártuk körbe a várat. Volt magyar nyelvű is, és kifejezetten igényes darab volt, sok-sok izgalmas információval. A termekben a korabeli életet bemutató kiállítások láthatók.
 |
| Fegyverterem |
Érezni lehetett, hogy a levegő hűvös és nyirkos. Nem lehetett egy életbiztosítás a vizes, hideg falak között élni - és nem is volt túl kényelmes.
 |
| A kis harang |
Korábban említettem, hogy Szlovéniában úgy tűnik kultusza van a harangkongatásnak. A bledi sziget harangja is szerencsét hoz, ha megkongatják, nincs ez másként a Predjama vár harangocskájával sem: három kongatás után jár egy kívánság. Kongatja hát mindenki, mintha muszáj lenne. :D
 |
| Kilátás az emeletről |
Felsétáltunk a barlang bejáratához, ami a vár legfelső szintjén kezdődött. Ez a szint nem maradt fenn teljesen: valószínűleg szobákra volt bontva, de nem maradt meg a felosztás. A barlang előtt kút található: innen nyerték a friss vizet.
 |
| Barlangbejárat |
Ottjártunkkor a barlang nem volt látogatható, mert a téli időszakban denevérek alszanak benne.
 |
| Montázs |
Ami még teljesen lenyűgöző, az az, hogy aprócska cseppkövek is keletkeztek a sziklán.
 |
| Babacseppkövek |
 |
| Tárgyalás |
Engem teljesen meggyőzött ez a vár, az audioguide igényes, a kiállítás érdekes, és annyira izgalmas az egész épület, hogy sajnáltam otthagyni. Nagyon-nagyon ajánlom mindenkinek, aki a környéken jár, tényleg megéri megnézni.
 |
| Erazem fája |
A legenda szerint Erazem szeretője nagyon szomorú volt, mikor a lovad meghalt, ezért a sírjára egy hársfát ültetett. Szegény fa átélt már egyet s mást, pár éve például egy tüzet is. Látszik rajta, hogy ősöreg, úgy van összefércelve csóri.
 |
| A kis templom |
A hársfa mellett áll a Mária templom, amit a 16. század környékén építettek. Ma is használják. Zárva volt, úgyhogy csak az ablakon tudtam befotózni.
 |
| Templombelső |
A faragott oltár a 17. századból származik.
Míg a parkolóban megebédeltük a péksütijeinket, csatlakozott hozzánk egy szlovén cica. Vááá, nagyon szép volt, bújós meg dörgölőzős, de természetesen a kajára pályázott volna.
 |
| Cica! |
Eztán nem maradt más hátra, mint elindulni Magyarország felé. Nagyon jó öt nap volt, kár, hogy hamar véget ért. Szlovénia jelenleg első helyen áll a must go back listámon, a hegyeivel, tavaival és barlangjaival nálam number one. A leggyönyörűbb ország, ahol eddig jártam.
Slovenia <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése