28. Szeretem a
páros számokat. Igazából már több mint fél éve önkéntelenül huszonnyolcévesként
hivatkoztam magamra, ha a koromat kérdezték. Pár éve már nem félek az
öregedéstől, ezek a számok amúgy se sokat jelentenek. Ennyi idősen elvileg
felnőtt vagyok – ez részben igaz, van munkám, van fizetésem, van felelősség egy
macska személyében, van komoly párkapcsolatom, van hol laknom. Viszont még mindig
(már megint) viszolygok a telefonálástól, a saját fizetésemből nem élnék meg,
nincs se jogsim, se autóm, se saját lakásom, és egyáltalán nem érzem magam
olyan felnőttnek, mint amilyennek gyerekkoromban a nagyokat képzeltem. Vicces,
hogy régen azt hittem, a felnőttek mindig alaposan megfontolják a döntéseiket,
és az átgondoltság miatt miatt jól is döntenek. Azt azért tartom, hogy azért az
esetek nagy részében az alapos átrágás segít, de mindig lehetnek váratlan
tényezők.
A szülinapomat
szűk körben ünnepeltem. Egy héttel a nagy nap előtt a Trófeában vacsoráztunk
húgokkal, sógorral és foxszal. Pár napra rá nagyanyámnál tortáztunk és
pezsgőztünk a család jelenlévő részével. Előző este fox és kishúg meglepi
tortát sütöttek nekem – nagyon nem lepődtem meg, erősen sejtettem, de örültem
és nyamm, de finom volt! Születésem napján koccintottam egyet magammal
gondolatban, mikor eljött a születésem órája. Valahol szomorú, hogy amikor
megszületünk, senki nem gondol arra, hogy jééjjj, ez a gyermek 28 év múlva
ebben az órában a munkahelyén ül majd és dolgozik. Betiltanám a születésnapon
történő munkavégzést. Este húggal és foxszal főztünk glöggöt (svéd forralt bor
portóival és mandulával) és iszogattunk. Kicsit hiányérzetem van, jövőre
összehívok egy közös kocsmázást vagy vacsorázást barátokkal, idén nagyon idő se
lett volna rá. Jövőre remélhetőleg nem egyszerre fogok Lassit és
tanulmánykötetet tördelni és LEP-et szervezni.
Az csak vicces,
hogy pár éve azt képzeltem, hogy ennyi idősen saját lakásom lesz, és kb. ekkortájt
szülöm az első gyerekemet, mert nem akarok öreg anyuka lenni. Lakásra legalább
már elkezdtünk gyűjteni végre, a gyerektémát meg hagyjuk is, rájöttem, hogy
azért halogatom annyira, mert valójában nem is akarom.
Szóval 28. Nem az
a félelmetes, hogy ennyi, hanem hogy ilyen gyorsan eltelt. De legalább végre
újra páros szám az életkorom. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése