A Mikulásfutás az
a „verseny”, amit minden évben nagyon várok, és még augusztusban nevezek rá. :D
Tavaly lemaradtam róla, pont akkor utaztunk Svédországba, de cserébe a
stockholmi Santa Runon futhattam körbe a Gamla Stant.
Még a túra előtt
pénteken összekészítettem a futós holmimat, hogy a Kőhegyről visszaérkezvén
vasárnap csak fel kelljen kapnom és indulhassak is a Fővám térre. Nagyjából ez
is történt, fél órám volt otthon – ebből negyed órát Bumbika simogatásával
töltöttem.
Útvonal forrás: www.futanet.hu |
Minc már a
Corvinus épületében volt, mikor odaértem. Átvettem a rajtcsomagot én is,
átöltöztünk, és még volt időnk beszélgetni a rajt előtt. Ha nem lett volna elég
a sok mikulásruhás futó, az időjárás is rátett egy lapáttal a karácsonyi
hangulatra: elkezdett esni a hó.^_^ A rajtnál felállított műhóágyura nem is
lett volna szükség.
Maga a futás
tényleg egy babatáv: 2,3 km. Mire belejönnél, már be is értél, de itt nem is a
verseny a lényeg, nincs is chipes időmérés. A belvárosban futottunk, át a Ráday
utcán – a turisták boldogan szelfiztek a hömpölygő mikulásáradattal. Egyszerűen
jó móka volt, én élveztem. Igaz, hogy a szokottnál gyakrabban kellett sétálgató
futókat kerülgetni, és bár volt külön családi futam, rengeteg volt a gyerek,
akik egy idő után sétálni akartak, tovább szűkítve az áthaladási lehetőségeket
a keskeny utcákon, de sebaj. Nem időre ment, és tudtam azért előzgetni. És na,
jó érzés végre úgy beérni, hogy még rengetegen vannak mögöttem, muhaha. :D
Mikulányok |
Beérve megkaptuk
a célcsomagot, semmi extra nem volt benne, egy-két csoki, de a zsebkendőnek
nagyon örültünk, mert azt mindketten elfelejtettünk hozni. Maga a táska viszont
később még hasznosnak bizonyult.
A futás után
karácsonyi műhelyezni mentem, ahol baráti körben készítettem el az adventi
koszorúmat. Eddig mindig tematikus koszorúnk volt, most maradtam a klasszikus
fahéjas-narancsos díszítéssel. Ennyire klasszikusan karácsonyi koszorút még nem
készítettem, én is elámultam, milyen kis elegáns. ^_^ Egy fárasztó nap végén
élveztem a kreatívkodást. Jobban megy társaságban. A végén önként vállaltam a
maradék fenyőág elhozását, itt tett jó szolgálatot a bazinagy rossmannos táska,
bár még így is ki kellett rendelnem foxot a Jászaira, hogy segítsen
hazacuccolni. Itthon még feldíszítettük a hagyományos karácsonyi bokrainkat,
ezzel már készen állunk a karácsonyra. :)
Koszorú és karácsonybokor |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése