Ismét
egy mozgalmas hétvégén vagyok túl. Szombat reggel ahelyett, hogy
az ágyban fetrengtünk volna foxszal, felkeltünk hajnalok hajnalán,
hogy reggel 8-kor a szentendrei HÉV-en döcögjünk Pomáz felé
a kószák társaságában. Bírtam volna még aludni, de tudtam,
hogy nagyon szép túrában lesz részünk. Tudtam, hogy a szállásunk
környékét pár napja hó fedi, ez is elég erős motiváció volt.
|
Pilisszentkereszt határában |
Pomázon
szálltunk át a dobogókői buszra. Pilisszentkeresztig utaztunk,
ahol első utunk a helyi kiskocsmába vezetett. Ha nem most lett
volna száraz november, egészen biztos, hogy ittam volna egy sört. Úgy terveztem, egy forralt bort elkortyolok, ha van, de
nem volt, úgyhogy csak egy kávét kértem. Fél óra pihenő és felkészülés után vágtunk neki a havas túrának. Varázslatos volt,
hogy pár órája még a szürke városban lézengtünk, most pedig a
vakító hóban sétáltunk, sütött a nap, csípős volt a levegő.
Igazi télben jártunk!
|
^_^ |
A
Szentkútnál egy forrást találtunk, ahol a népi emlékezet szerint a víztől 1949-ben meggyógyult bénulásából egy lány. A forrás mellé Mária kegyhelyet emeltek. A Pilisben már megszokott ballonkannás vízgyűjtőket is láttunk,
akik képesek csak azért feljönni a forráshoz hatalmas
túrazsákkal, hogy lehurcolják a vizet literszámra, és otthon a
csodavizet igyák csapvíz helyett. Sajnálom, de nem tudok nem idiótákként gondolni
rájuk.
|
Állítólag évente kétszer tartanak itt misét vagy valami olyasmit |
Utunk
a Morgó-hegyre vitt tovább. Rendesen kimelegedtünk, mire
megmásztuk. Odafenn vettem vissza a menet közben leszedegetett
ruhadarabokat, hideg szél fújt.
|
Hómező |
A táj csodás fehér volt.
Egy ideig keskeny, kitaposott ösvényen haladtunk a bokáig erő
hóban, majd járatlan útra tértünk át.
|
Erre nem járt még senki |
Szűzhónak nem nevezném,
amit ropogtattunk, volt egy réteg jegesedés is rajta, de nagyon
hangulatos volt a havas fák között, ki nem taposott úton járni.
|
Hóvarázs |
A
kidőlt tölgyikreknél megedbédeltünk. Ez volt körülbelül a táv
fele, úgyhogy nem voltam túl boldog, mikor éreztem, hogy a
bakancsom már átázott, és a zoknim is nedves. Muszáj lesz vennem
egy téli túrabakancsot. A beázás némileg nyomot hagyott a
hangulatomon. Továbbra is gyönyörködtem a tájban, de
kényelmetlen volt a vizes lábbeli.
|
Ködfátyol |
|
Libasor |
A Lajos-forrás ismerős terep volt, erre jártunk két évvel ezelőtt, mikor a Holdvilág-árokból indítottunk egy túrát. Pontosan ugyanazon az útvonalon jutottunk el a kőhegyi menedékházhoz, mint akkor.
|
Mesetáj |
|
Lajosforrás |
Még a fát is megtaláltam, ami mögé elbújtam, hogy ráijesszek a többiekre. És a Vasas hasadékhoz vezető utat is megtaláltam – ez volt az a barlang, ahova Isti úgy gondolta, hogy akkor is bemászik, ha nem tudja, mennyire veszélyes, és nem volt hajlandó kijönni.
|
A menedékház előtere |
A kőhegyi menedékház nagyon bájos, igazi erdei búvóhely. Négyágyas szobákban szálltunk meg, és meglepően kényelmes volt az ágy. A közös helyiség viszont kényelmetlenül zsúfolt volt, egy másik társaság is ott töltötte az estét, és ott aztán volt kutya, kisgyerek, kisbaba, túl sok sör, minden. A mélypont az volt, mikor az egyik lány a társaságukból lesérült, mert éjjel kimentek csúszkálni, utána az egyik csávó azt bizonygatta folyamatosan, mennyire semmi sérülés ez, áh, ez csak zúzódás, semmiség - a lány meg közben nem bírt ráállni a lábára, másnap is egy lábon ugrált. Na ilyen barátaim ne legyenek soha. Én azt hiszem, ha a mi társaságunkból sérült volna le így bárki, ahhoz kb. mentőexpedíciót szerveztünk volna, de legalábbis ölben visszük az ágyába, hogy pihenni tudjon.
|
Naplemente |
Megvan
annak a bája, amikor az ember kicsit megérzi a zord természet
erejét, és a "túlélés" érdekében vissza kényszerül venni az
igényeiből – például nem zuhanyzik fél órán keresztül, mert
a menedékházban nincs vezetékes víz, hanem esővizet használnak,
vagy elfogadja, hogy a szobában nem lesz kánikula, mert a radiátor
gyenge, és nem fog egész éjjel menni a fűtés. Csodálatos volt
viszont a kályha a közösségi helyen: rajta és körülötte
szárította mindenki a cipőjét. Az én bakacsom se száradt volna
meg, ha nem pakolom fel a tetejére.
Vacsora előtt színeztem a kis színezőmben – így társaságban is voltam, de el is tudtam merülni a kreatívkodásban. A vacsora sütőtökkrémleves volt, a vega főétel pedig sztrapacska sült zellerrel – nyamm. Fél 11-kor már ágyban voltam, és simán aludtam másnap reggelig.
|
Telihold |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése