UkRAJna - day 08 - Dnyeszterfehérvár

Túléltük valahogy az éjszakát, bár nem egyszer elgondolkodtam, hogy fogni kéne a holminkat, és keresni egy másik helyet, annyira vállalhatatlan volt a hely. A kedvencem az volt, amikor éjfél után még azt hallgattam, hogy valahol az épületben fúrnak. Elképesztő. 

Reggel gyorsan elhagytuk a hostelt, és a pályaudvarra siettünk. Bilhorod-Dnyisztrovszkij, szép magyarosan Dnyeszterfehérvár látogatása volt az aznapi program. A város 80 km-re fekszik Odesszától, a Dnyeszter torkolatánál. Vonattal és busszal is el lehet jutni – nem terveztük meg előre, melyikkel megyünk. A busz és a vasúti pályaudvar egymás mellett van a belvárosban, nem volt létkérdés előre tudni, melyikhez menjünk. A vonattal próbálkoztunk először, de vagy két órát kellett volna várni a következőre, úgyhogy megpróbáltuk megkeresni a buszt. Elsőre nem tűnik nehéz feladatnak, hiszen ott a buszpályaudvar, de ezúttal igazi marshrutkával mentünk, ami máshonnan indul.

Egy tripadvisor threadből tudtuk meg, hogy a 20 percenként induló 560-as számú buszt kell keresnünk, ami a vasútállomás mellől indul. Kis keresgélés után megtaláltuk, címszavakban kommunikálva megtudtuk, melyik indul legközelebb. Fizetni itt is indulás előtt kellett a sofőrnél. Pont akkor vettünk fel pénzt automatából, jó nagy címletünk volt csak. Mikor a sofőr kérdés nélkül elvette a nagy pénzt és továbbsétált, azért összenéztünk foxszal, hogy most mi történik, ugye kapunk visszajárót? Egy idő után visszatért a manus és hozta a pénzt, valószínűleg összevárta, amíg lesz elég aprója, csak közös beszélt nyelv nélkül ezt nem magyarázta el. Az út legjobb része az volt, amikor egy földnyelven utaztunk, ami a Denysztert elválasztja a Fekete-tengertől. Azon a környéken sok üdülőházat láttunk, és egy strand mellett is elhaladtunk.

Az erőd

Bilhorod-Dnyisztrovszkij önmagában nem kifejezetten izgalmas hely – ami izgalmassá teszi, az az erőd a Dnyeszter partján. Nem elég, hogy úgy néz ki, mint ahogy gyerekkorában az ember elképzeli az erődöket: kerek, magas, bevehetetlen falak, tornyok, vizes árok, de magyar vonatkozása is van. A település már az i.e. 6. században lakott volt, lévén stratégiailag remek hely. A történelem során sok neve volt különböző nyelveken, de ezek szinte mindig ’fehér vár’ vagy ’fehér szikla’ jelentéssel bírtak. 

Bejárat

Lépcső a toronyhoz

A 14. században I. Lajos király elfoglalta, később a Moldvai Fejedelemség fontos vára volt. Zsigmond király idején is fontos szerepet játszott elhelyezkedése okán. A török hódítások miatt Hunyadi János, majd Hunyadi Mátyás is megerősítette a vár védelmi rendszerét. 1484-ben a fekete-tengeri kikötők közül utolsóként foglalták el a törökök, a 18. században pedig Oroszországhoz, majd Besszarábiához, végül a 20. században Romániához került. A II. világháború alatt a Szovjetunióhoz került, ma pedig Ukrajna része. Magyarok a 18. század közepéig lakták. Magyarul Dnyeszterfehérvár, Magyar-Neszter-Fejérvár, Ackerman vagy Akkermann néven említették. 

Dnyeszter

Elég izgalmas történelmi múlttal rendelkezik hát az erőd. Fél óra alatt értünk a bejárathoz, ékes orosz szóval vettük jegyek (dvá bileti, szpaszíba), elslisszoltunk a várkapunál idegenvezetői szolgáltatásait erőszakosan kínálgató térképes pasas mellett, és már bent is voltunk. 

Belső udvar

Védelmi rendszer

Épp valamilyen rendezvényre csöppentünk, várjáték és gyereknap keveréke lehetett. Az erőd körbejárásában nem akadályozott szerencsére. Körbesétáltunk, és csak ámultunk. 

Volt, aki felmászott oda

Óriási terek - és ez csak az egyik udvar, a másik hasonló méretű 

A falra felmászva a Dnyeszter végtelen víztömegét bámultuk, a falak között maradva a földről pedig a masszív építményt csodáltuk a hatalmas tereivel, tornyaival és meredek lépcsőivel. 

Hajómaradvány a vízben :O  

Voltak bátrak, akik végigsétáltak a falon, mi csak egy alacsony szakaszon mertük bevállalni. Meglepő módon senki nem szólt rá a falmászókra, és korlát se nagyon akadt – mintha errefelé a természetes szelekcióra bíznák a túlélést. Belegondolva erre nyugatabbra túl vagyunk óvva és gyereknek vagyunk nézve igen gyakran: mindent tábla jelez, mit ne csinálj, hova ne mássz fel, és ezeknek a nagy része eléggé magától értetődő egyébként. Na itt egy-két tábla volt csupán, ami falomlásra figyelmeztetett, de ezeket mindenki ignorálta. Mi is. 

Falmászó pózerek 1. 

Falmászó pózerek 2 

Az egyik toronyban egy szuvenírshop rejtőzött, ott vettünk hűtőmágnest meg képeslapokat. A bejárat mellett angolwc-s (!!!) mosdó volt, teljesen le voltam nyűgözve. 

Masszív falak 

Tornyos-váras szelfi 

Kapunálló 

Mivel a nagy erődsétában megéheztünk, kerestünk egy éttermet a közelben. Egy Argo nevű helyet választottunk, kifejezetten elegáns étteremnek tűnt. A teraszon foglaltunk helyet. A pincér bár előzékeny volt, angolul keveset beszélt, és az étlapot is képek és a google translate segítségével fejtettük meg. Végül akkora adag kaját kaptunk, hogy alig bírtunk vele. Szerencsére akadt segítségünk az elpusztításában, két kóbor cica csatlakozott hozzánk ebédre. Egyikük olyan pofátlan volt, hogy még fox ölébe is felugrott. :D Nem tudtunk haragudni rá, inkább dobáltuk nekik a falatokat. Néha eszembe jut, mi lehet velük, olyan kis soványak voltak. De Ukrajnában nem csak kóbor kutyából van sok, hanem kóbor macskából is. 

Éhes kóbor jószág 

Mielőtt visszaindultunk volna a buszhoz, elugrottam mosdóba. Meglepetésként ért, hogy egy ilyen elegáns étteremben guggolós a wc. Elképzelem, ahogy a kiskosztümös vendégek magassarkúban guggolnak a lyuk fölé… hááát érdekes, hogy az erődben meg rendes wc volt. Ebből a szempontból nincs következetesség, az út menti buszos pisilőhelyeken is mindig meglepi, hogy éppen angol vagy guggolós wc-t fogsz ki. 

Falfestés. A járdában pedig kagylódarabok voltak. 

Már bent állt a buszunk vissza Odesszába. A városba visszaérve sétára indultunk, és a nem túl elegánsnak mondott strandon lyukadtunk ki - ami kellemesebb élmény volt, mint az Arcadia strandja. Itt nem volt olyan undorító halszag, és még tisztább is volt. 

Ernyők a parton és a Hold 

A hold megvilágította a tengert, én bokáig besétáltam a vízbe, de tovább nem, mert hideg volt. Beültünk egy tengerparti étterembe, de csak söröztünk és sütiztünk. Közben néztük a holdat, és a meglepi tűzijátékot. 

Tűzijáték! 

Hangulatos hely volt, de itt ért az egyik legrosszabb élmény az egész nyaralás alatt: mikor elmentem mosdóba, hosszú, hosszú percekig nem jutottam ki, mert nem fordult a zár. Ráadásul telefon sem volt nálam, és nem tudtam, fox mikor jön értem. Dörömbölni nem volt értelme, az étterem eldugott, távoli sarkába száműzték a wc-t. Szerencsére végül sok próbálkozás után sikerült kinyitnom az ajtót, de brr, rossz volt. 

A hosetelbe érve összepakoltunk másnapra, reggel továbbindultunk Herszonba.