Utazás a Laulupidura - 5. nap, Obinitsa - Ahja

2019.07.03. szerda
Mivel előző este olyan kedvesen invitáltak, és amúgy is imádtuk a Taarka Tarõ éttermet, a reggelünket ott indítottuk: az ottani kávé meg palacsinta tökéletesen hozzájárult a sikeres napindításhoz.

Kává virágos csészében

Reggeli után elsétáltunk a Szetu Múzeumba.

Észt szavak a szetu párjukkal

Kik azok a szetuk? Kb. tízezer fős népcsoport Dél-Észtországban, az orosz határ mentén. Saját nyelvjárást beszélnek, ami jelentősen eltér a sztenderd észttől. Setomaa-t, a tradicionális Szetuföldet kettészeli a határ: a szetuk nagyobbik része az orosz oldalon ragadt, és az átjárás a mai napig nem egyszerű. A vallásuk ortodox, de régi észt hagyományokat is őriznek. Ami igazán különlegessé teszi őket, az a leelo, a többszólamú dal. Ennek a lényege, hogy az előénekes énekel egy sort, aminek az utolsó szavát, majd az egész sort megismétli a kórus, ezután újra az előénekes énekel egy sort, amit a többiek ugyanígy utánaénekelnek. A szetuknál az éneklés annyira fontos volt, hogy annak idején szinte dalban kommunikáltak, így fejezték ki az érzéseiket, szinte mindenre volt daluk. A kommunizmus alatt persze próbálták minél inkább elfelejtetni az emberekkel a gyökereiket, de ma sokan szívügyüknek érzik a szetu örökség életben tartását. A legnagyobb ünnepük a szetu királyság napja. 

A Szetu Múzeum egy egészen kicsike múzeum, ami a szetuk mindennapjait mutatja be - ott jártunkkor csak egy szinten, mert az emeleten éppen átépítés folyt. Mikor megérkeztünk, mi voltunk az egyetlen látogatók. Megmutatták nekünk a ruhásszekrényt, ami tele volt régi népviselettel, meséltek nekünk a szetu leelo-ról, a többszólamú éneklésről, és egy videót is megnéztünk.

Éppen végeztünk a videóval és indultunk volna körbejárni, mikor kint újfent eleredt az eső, és egy hatalmas nyugdíjascsoport áramlott be, akik amúgy nem akarták eredetileg megnézni a múzeumot, csak az eső elől húzódtak be, de ha már ott voltak, akkor vettek jegyet is. Innentől sajnos élvezhetetlen volt az ott tartózkodásunk, nem is maradtunk sokat. Kár, pedig jó lett volna nyugiban megnézni a kiállított tárgyakat, de nem lehetett hozzájuk se férni. 

Házi oltár a sarokban - már ebbe is belemászott egy néni

A szálláson vártuk meg, hogy csillapodjon az égi áldás, közben bezacskóztuk magunkat vízhatlanra. 

Szoknya kukászsákból és vízhatlan zokni zacskóból

Dél múlt, mire el tudtunk indulni, és még így is szemerkélt.

Útra készen

Fenyőerdőben tekertünk egy ideig, nagyon hangulatos volt. Az útról rá lehetett látni a piusai homokbányákra, muszáj volt megállnom közelebbről is megnézni. Akkor még nem tudtuk, hogy itt homokbarlangok vannak, látogatóközponttal meg mindennel, időnk lett volna megállni és megnézni, csakhogy nem tudtunk róla - ezt azért bánom azóta is.

A homokbányák, az elszalasztott lehetőség

Eltekertünk Oraváig, egy kis faluig a közelben. Tartottunk egy kajaszünetet, közben megtaláltak minket a helyi alkoholisták, akik próbálták a társaságot szórakoztatni, inkább kevesebb sikerrel. A helyi buszjárat sofőrje is nagyon kíváncsi volt, mit keres arra öt magyar turista felmálházott biciklikkel, gondolom nem mindennapi látvány lehettünk.

Már nem esik

A pihenő után a következő olyan pontig bringáztunk együtt, ahol fel lehet szállni az Ahja irányába tartó vonatra. A fiúk megvárták ott a vonatot, mi lányok eltekertünk egy Oravától 9 km-re lévő útmenti kávézóig.

Orava határában

Időnként elég heves szél fújt, de időben megérkeztünk a kávézóba. Kényelmesen megkávéztunk, majd néhány kilométer tekerés után Ilumetsánál szálltunk fel a vonatra, amin a fiúk már rajta voltak.

Mesebeli házikó Vastse-Kuustében

A vonat Tartuba tartott, de mi csak Vastse-Kuustéig mentünk. A vonaton egy kedves, kicsit hippi kinézetű srác frissen szedett borsóval kínálta a vonat biciklis közönségét, a napi randomság ezzel megvolt. Jó volt leszállni, mert egy idő után megteltek a biciklitárolók - pedig volt belőlük bőven -, és nem nagyon lehetett kényelmesen elférni.

Úton

15 km-t tekertünk még Ahjáig. Menetközben rájöttem, hogy ha elég lassan megyek, akkor tudok menet közben is fotózni.Téma pedig akadt bőven, egészen egyedi dekorációkat láttunk az útmenti házak előtt.

Wc kagyló sajátságos felhasználása

Ahja után olyan 1 km-el volt a szállásunk, az Ahja puhkemaja. Ez egy kifejezetten eldugott kis pihenőház az erdő mélyén, mi is alig találtuk meg -  aki nem kifejezetten keresi, az biztosan nem tud a létezéséről. Nagyon hangulatos kis faház volt ez, az egész út során ez volt a kedvenc helyem.

Ahja puhkemaja

A többiek visszamentek boltba, mi Bogival addig pihentünk és élveztük a csendet.

Készül a grill

Vacsorára a változatosság kedvéért grilleztünk. Este megterveztük a másnapi programot, és a gopro videóit nézegettük. Fox neki is állt éjjel videót vágni, amíg mi aludtunk.

<<<Előző nap                                                                                                   Következő nap>>>