2019. szeptember 16., hétfő

Utazás a Laulupidura - 6. nap, Ahja: Taevaskoda és Valgesoo

2019.07.04. szerda
Fox éjszaka végzett a videóval: az Orava utáni szakaszt vágta meg, alá pedig a Trad.Attack Leeloját keverte. Nyunnyogva néztük meg reggel. Másoknak talán nem annyira izgalmas, de nekünk nagyon is az volt - mindenki megörvendett, amikor saját magát látta elsuhanni a videón. Relaxáláshoz ideális, mert sok izgalom nincs benne, csak tekerünk át az észt vidéken.


Megreggeliztünk, aztán a változatosság kedvéért újra bringára pattantunk. Csekély 15 km-re terveztünk menni, a Taevaskoda ősi szikláihoz. Egyszer útvonalat kellett módosítanunk, mert az eredetileg kinézett út murvás volt. A másik út viszont betonút volt, kényelmesen lehetett gurulni rajta, csak a legvégén kellett kicsit földúton mennünk, mielőtt a természetvédelmi terület fái közé beértünk volna.
Alacsonyan szállnak a felhők
Elgurultunk egy tehéntanya mellett, néhány fenyőfához kikötöttük a cangákat, és gyalog folytattuk az utat. Nagyon szeretem a fenyőfás, mohás, tűlevél illatú tájakat, na ez pont ilyen volt. Menet közben áfonyát és szamócát eszegettük, tele volt velük az erdő.
Biciklitároló
Egy fából faragott asztalnál ültünk le egy tisztás szélén, ott megebédeltük a szendvicseinket, majd kiterültünk a fűbe csak úgy lenni.
Út a fák között
 A Väike Taevaskoda sziklájánál jártunk éppen. A Teaevaskodáról azt kell tudni, hogy mivel szent hely, akármikor előfordulhat, hogy az ember titokzatos erdei lényekkel találkozik.
Rengeteg
Madárcsicsergés, napsütés, vízcsobogás, közben simogatnak a fűszálak, és az egész testem csak lazán fekszik a földön, szinte beleolvad… Ez megint egy olyan boldog pillanat, amire szívesen fogok emlékezni bármikor.
Döglés (fox fotója)
Mellettünk egy kis barlang terült el a folyó túlpartján, a Neitsikoobas, vagyis a szűz barlangja, amiből egy kis forrás, az Aranyforrás csörgedezik bele az Ahja folyó vizébe. A legenda szerint a barlangban egy aranyhajú lány él, aki egy évben egyszer, a nyári napfordulón jön csak elő a sziklából. Ha egy férfi olyan szerencsés, hogy megpillantja az aranyhajú lányt, akkor biztos lehet benne, hogy aznap este találkozni fog a szerelmével.
Neitsikoobas
Az Ahja folyó mentén sétáltunk, és reménykedtünk, hátha látunk jégmadarat, ami előfordul azon a környéken, de sajnos nem találkoztunk eggyel sem. Sebaj, a táj így is szép volt. A Suur Taevaskoda vörös homokkősziklái lenyűgözőek.
Suur Taevaskoda
Az Ahja folyóval
A folyó vizében lengedező hínár teljesen festményszerűvé teszi a vizet.
van Gogh was here
Sétáltunk tovább a kijelölt ösvényen.
Erdei út
Egyszer csak a Metsavana trónjára bukkantunk. A Metsavanával vigyázni kell, mert ha valakit szemetelésen kap, annak lesz nemulass! (Ez is milyen cuki, nem az van, hogy kiraknak egy hivataloskodó táblát, hogy szemetelni tilos, hanem figyelmeztetnek, hogy elvisz a Metsavana, ha szemetelni mersz.)
Itt trónol a Metsavana
Egy erdei forrásnál színes fonalakat láttunk egy fa ágain. Ez volt az Emaläte, vagyis az anya forrása. A forrás egy újabb barlangból ered, ahol a tavaszanya él. A színes fonalak, karkötők mind azért voltak a fára kötve, hogy ezzel kedveskedjenek a tavaszanyának. Aki megmossa a szemét a kis forrásban, annak nem lesz gond a látásával. Biztos, ami biztos, megmostuk mi is.
A természetvédelmi terület másik végén van a főbejárat parkolóval, ahol kis bódékban árulnak dolgokat. Vettünk jégkrémet és kávét, közben kitaláltuk a továbbiakat. Nem messze volt még egy láp, a Valgesoo, elhatároztuk, hogy még azt is útba ejtjük.
Gát
Egy duzzasztógáton sétáltunk át, majd pár perc múlva újra a bicikliknél voltunk.
Murvás út, mesés táj
Egészen odáig kellett visszatekerni, ahol új útvonalat kerestünk a murvás út miatt, ezúttal kénytelenek voltunk ezen haladni, mert csak így juthattunk el a lápba. Ki gyalog, a bringát lekötve, ki lassan gurulva, de hamarosan elértük a Valgesoo lápot.
Kilátó
Először felmásztunk a kilátótoronyba, ahonnan igazi fenyvesrengeteg tárult elénk, ameddig a szem ellát.
Fenyőtenger

Fenyőtenger vol02
Sokáig néztük a kilátást, de annyira elképesztő látvány volt, hogy még jó sokáig ott tudtam volna maradni.
Fenyvesekkel
A lápon kis tanösvény vezetett át, amit végigjártunk. Ez nem egy annyira vizes láp volt, mint a Sooma vagy a Lahemaa, tavat egyáltalán nem láttunk, csak a jellegzetes lápi növényeket, cserjéket.
Deszkaút
Ha nem lett volna elég a metsavana, a Valgesooban egy táblán azt olvastuk, hogy a lápi tündérek kérik, hogy ne zajongjunk és ne szemeteljünk. Awww.
Kapaszkodj az életedért!
A tanösvény közepén a sárga fotózkodós keretre felmászva készítettünk képeket, elég menők lettek.
Láp
A láp szélénél akkora hangyabolyokat láttunk, hogy csak na, nem szívesen estem volna bele egyikbe sem. Fenyőfák között sétáltunk ki az ösvényről. Elnézve őket, ha nem lett volna kijelölt út, nagyon könnyű lett volna eltévedni.
Sötét fák
A kilátótorony előtt kiépített sütögetőhely volt, de nem ám csak egy kőből körberakott kör, hanem konkrét sütő, kis bódék eső esetére, hasogatott fa egy kis raktárban, és még két pottyantós wc is volt. Tiszta luxus.
Erdei pihenőhely
Kellemesen elfáradva indultunk vissza a szállásra. A boltot még útba ejtettük, hogy a már szokássá vált grillvacsorát elkészítsük. Este megterveztük a másnapot, amikor is már Tallinnig kellett eljutnunk. Mindig sajnálom, amikor a természetből a nagyvárosba megyünk, mindig az a kevésbé szép része az ilyen vegyes kirándulásoknak. Az egész észt út számomra legkedvesebb része Ahja volt, a kis tanyánk bámulatosan kellemes és hangulatos volt. Ha nem lett volna Laulupidu, mi is tovább kalandoztunk volna az észt vidéken, az biztos.

<<<Előző nap                                                                                                           Következő nap>>>

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése